2019. július 18., csütörtök

Gyorskeresés

Live Linux használata külső merevlemezek teszteléséhez

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

=========================================================
Live Linux használata külső merevlemezek teszteléséhez
=========================================================

TARTALOM

Bevezetés
Telepítő elkészítése és a Live rendszer indítása
Adatátviteli sebesség tesztelése
Particionálás, formázás GParted segítségével
Eszköz- és állapotinformációk lekérdezése
Adatmentési és helyreállítási lehetőségek

Bevezetés

Ha a külső merevlemezünk adatátviteli sebességével problémák vannak USB 3.0-n, akkor több oka is lehet ennek. Az adatkapcsolat "eldobásakor" ajánlottakat ez esetben is ki lehet próbálni. Előfordul azonban, hogy maga az operációs rendszer okozza a problémát. Ahhoz, hogy erről meggyőződjünk, célszerű ugyanazon gépen egy másik OS alatt is kipróbálni a külső meghajtót. Ha erre nincsen lehetőség, akkor legegyszerűbb egy Live Linux segítségével letesztelni az adatátviteli sebességet. Az újabb rendszerek már natívan támogatják az USB 3.X szabványokat, illetve az NTFS fájlrendszert, szóval ezek nem jelentenek problémát.

Továbbá használhatjuk az ún. Live rendszert akár különféle információk lekérdezésére, illetve adatmentésre is. Előfordul, hogy bizonyos esetekben Windowson az NTFS fájlrendszerű partícióból RAW kötet lesz. Ilyenkor csak különféle (fizetős) adatmentő programokkal tudunk hozzáférni annak tartalmához, amik például ezen leírás I./ b. pontjában vannak megemlítve. Illetve akár egy (Live) Linux alól is próbálkozhatunk, amely jó esetben képes felcsatolni és hozzáférni a RAW kötethez.

Valamint ha Ext2 / Ext3 / Ext4 fájlrendszerre akarjuk formázni a külső meghajtót, akkor azt eleve Linux alól célszerű elvégezni. Ha nincs egy telepített változat a gépünkön, akkor nyilván megint ideális a Live rendszer, amelyek közül egynéhány eleve beépítetten tartalmazza a GParted partíciókezelő programot. Bár a Windowsra való külső partícionáló programok is tudnak Ext fájlrendszerre formázni, de nem feltétlen csinálják meg minden esetben jól. Ugyanis előfordulhat, hogy utána a desktop Linux nem képes felcsatolni a partíciót és hibaüzenetet dob, vagy csak read-only módban hajlandó stb.

★★★

A [BLive Linux lényege, hogy nem kell telepíteni, hanem csak kiírjuk egy optikai lemezre / pendrive-ra és arról bebootoljuk. Elég sok disztrónak van ún. Live változata, de én speciel a Linux Mint különféle verzióit szeretem ilyen célra használni. Különösen a Cinnamon kiadást kedvelem. Használható természetesen másfajta is, mint pl. a szintén népszerű Ubuntu, de a Windows asztali felületéhez és kezeléséhez az előbbi közelebb áll.

Ez a cikk elsősorban a Windowshoz szokott felhasználóknak lehet segítség, hiszen ők kevésbé jártasak a Linux világában. De a leírtak egy részének talán a Linuxot már ismerő userek is hasznát veszik. Illetve előbbi rétegnek nyilván fontos a felületi hasonlóság is, valamint az egyszerű kezelés, így számukra a Mint Cinnamon ideális választás lehet. Továbbá a lényeg, hogy szükség esetén ne a telepítő elkészítése és a rendszer bebootolása és alapvető használata, valamint az egyes beállítási lehetőségek keresése jelentse az akadályt. Hanem ezek ismeretében lehessen inkább az adott probléma megoldására koncentrálni.

Az alább részletezett megoldások és programok használatakor fokozott odafigyelés szükséges! Különösen igaz ez a GParted, dd, Disks (Lemezek) alkalmazások esetében. Az esetleges félrekattintásokból és egyéb figyelmetlenségekből adódó károkért felelősséget nem vállalok!

Az alábbi leírás (nagyrészt) a Linux Mint Cinnamon 17.3 rendszer alapján készült! Viszont az adott műveletek természetesen kb. ugyanazok a 18-as és a 19-es verziókban is, valamint más disztrók esetén is elég hasonlóak, illetve több helyütt megegyeznek.

Azon műveleteknél, amelyeknél valamilyen program telepítése van említve, azoknál nyilván aktív internetkapcsolat szükséges. Ez természetesen lehet vezetékes, illetve vezeték nélküli (Wi-Fi) csatlakozás is. A Live rendszer jó esetben megjeleníti az adott internetkapcsolatot az alsó panel (tálca) jobb sarkában. Ha Wi-Fi-hez szeretnénk csatlakozni és jelszót igényel, akkor ügyeljünk a billentyűzet nyelvére és kiosztására! Ugyanis alapértelmezetten angol és a magyar billentyűzetet külön kell beállítani.

A bemutatóhoz a korábban tesztelt külső házat, illetve hardveres környezetet használtam. Igaz most más merevlemez van a külső házban, de a teszt szempontjából úgyis az USB 3.0 chip kezelése a lényeg. Továbbá akadt volna még természetesen más külső HDD is, amivel az alábbiakat végig lehetett volna csinálni, de itt mindegyiket egyenként letesztelni, "lescreenshotolni" és bemutatni nem láttam értelmét. Viszont a korábbi cikkem alapján egyértelműen látszik, hogy az egyes USB 3.0 vezérlőknek milyen a Linux alatti támogatása.

I. Telepítő elkészítése és a Live rendszer indítása

● Windows

Pendrive:

1. Letöltjük a Live Linux ISO-fájlt —► direkt: 17.3 / 18.3 / 19 | torrent: 17.3 / 18.3 / 19

2. Windowson az Etcher / Rufus / Win32 Disk Imager / programmal kiírjuk a telepítőt egy megfelelő méretű (min. 2 GB) pendrive-ra. A Rufus használatánál ügyeljünk rá, hogy a gép boot módjának megfelelő opciót állítsuk be a programban is! A Linux Mint esetében elegendő az alapértelmezett "ISO képfájl mód", illetve a többi beállítás is maradhat az alapértelmezett értékeken. De választhatjuk a "DD képfájl mód" szerinti írást is és akkor nem kell törődnünk az egyéb beállításokkal. A művelet végeztél ne felejtsük el leválasztani a pendrive-ot!

3. Újraindítjuk a gépet és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, pl. az USB HDD-t tesszük az első helyre. Illetve egyes gépeken F8 / F12 funkcióbillentyűkkel is tudunk majd boot eszközt választani. Valamint UEFI boot esetén szükséges lehet az UEFI jelölésű eszköz kiválasztása.

4. Kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootolunk a pendrive-ról. A boot menüben a megfelelő (legelső) opciót választja elindítjuk a Live rendszert.

Optikai lemez (DVD):

1. Letöltjük a Live Linux ISO-fájlt —► direkt: 17.3 / 18.3 / 19 | torrent: 17.3 / 18.3 / 19

2. Windowson használhatjuk akár a beépített lemezképírót is. De vannak jobb programok is, mint pl. az ImgBurn, amellyel szintén ki tudjuk írni a telepítőt egy megfelelő méretű optikai lemezre (DVD). A programban a legelső opciót, a "Képfájl írása lemezre" kell kiválasztani, majd betallózni az ISO-fájlt és elindítani az írást.

3. Újraindítjuk a gépet és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, ahol az optikai meghajtót tesszük az első helyre. Illetve egyes gépeken F8 / F12 funkcióbillentyűkkel is tudunk majd boot eszközt választani. Valamint UEFI boot esetén szükséges lehet az UEFI jelölésű eszköz kiválasztása.

4. Kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootolunk a DVD-ről. A boot menüben a megfelelő (legelső) opciót választja elindítjuk a Live rendszert.

● Linux

Pendrive:

1. Letöltjük a Live Linux ISO-fájlt —► direkt: 17.3 / 18.3 / 19 | torrent: 17.3 / 18.3 / 19

2. Az ISO-fájl kiírjuk egy pendrive-ra.
a.) Grafikus programmal: mkusb | Etcher | UNetbootin stb.
b.) Terminálban DD-vel: —► konkrét példa
sudo dd bs=4M if=/fájlelérésiútvonala.iso of=/dev/sdx && sync
vagy
sudo dd bs=4M if=/fájlelérésiútvonala.iso of=/dev/sdx status=progress && sync

3. Újraindítjuk a gépet és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, pl. az USB HDD-t tesszük az első helyre. Illetve egyes gépeken F8 / F12 funkcióbillentyűkkel is tudunk majd boot eszközt választani. Valamint UEFI boot esetén szükséges lehet az UEFI jelölésű eszköz kiválasztása.

4. Kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootolunk a pendrive-ról. A boot menüben a megfelelő (legelső) opciót választja elindítjuk a Live rendszert.

Optikai lemez (DVD):

1. Letöltjük a Live Linux ISO-fájlt —► direkt: 17.3 / 18.3 / 19 | torrent: 17.3 / 18.3 / 19

2. Linuxon használhatunk több programot is ezen célra [link], mint pl. a Brasero, K3b stb. A lényeg, hogy a képfájl írási opciót kell választani és egy megfelelő méretű lemezt (DVD) használni.

3. Újraindítjuk a gépet és a BIOS / UEFI menüjében beállítjuk a megfelelő boot sorrendet, ahol az optikai meghajtót tesszük az első helyre. Illetve egyes gépeken F8 / F12 funkcióbillentyűkkel is tudunk majd boot eszközt választani. Valamint UEFI boot esetén szükséges lehet az UEFI jelölésű eszköz kiválasztása.

4. Kilépünk a(z) (UEFI) BIOS-ból, majd bebootolunk a DVD-ről. A boot menüben a megfelelő (legelső) opciót választja elindítjuk a Live rendszert.

II. Adatátviteli sebesség tesztelése

Fájlkezelő:

1. Ha betöltött a Live rendszer, akkor csatlakoztatjuk a formázandó lemezt, a rendszer az USB-meghajtókat automatikusan felcsatolja és megnyitja a fájlkezelőben. A fájlkezelő bal oldalán felcsatoljuk azt a partíciót, amiről másolni akarunk a külső meghajtóra.

2. Kiválasztjuk a szükséges fájl(ok)t és elindítjuk a másolást. A folyamatjelzőn ellenőrizni tudjuk, hogy megfelelő-e az adatátviteli sebesség.

3. A művelet végeztével a felcsatolt partíciót / USB HDD-t pedig az asztali ikonján történő jobbgombos egérkattintás után a feljövő menüben a bejelölt opciót választva tudjuk leválasztani. Valamint megtehetjük ugyanezt hasonló módon a fájlkezelő bal oldalán a meghajtót kiválasztva, illetve az "eject" ikonra kattintva is.

4. Ha mindennel megvagyunk, akkor a Start menü bal alsó ikonjára kattintva tudjuk leállítani a rendszert.

Double Commander:

A Linux Mint beépített fájlkezelője jónak mondható, de a másolási folyamatnál nem mindig mutatja az adatátviteli sebességet rendesen. Ilyen téren jobb a Double Commander, amely hasonló program, mint a sokak által ismert Total Commander. Viszont utóbbi nem érhető el natívan Linuxra, így marad az előbbi program, amely ugyanakkor tökéletesen megfelel a célra.

1. Először telepítjük a programot, amihez az alábbi parancsot kell beírni terminálba:

sudo apt-get install doublecmd-gtk

2. Utána pl. a Start menü keresőjébe beírjuk, hogy "double", majd kiválasztjuk és elindítjuk a programot.

3. A használatát szerintem nem kell részletezni, szinte ugyanaz, mint Total Commander esetén.

4. A művelet végeztével bezárhatjuk a programot és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.

Disks (gnome-disk-utility):

Egy másik teszt alapján a Disks alkalmazással is tudunk adatátviteli sebességet mérni.

1. A Start menü keresőjébe beírjuk, hogy "disks", majd kiválasztjuk és elindítjuk a programot.

2. A jobb fölső sarokban lévő ikon menüjét lenyitva a "Benchmark" opciót választjuk.

3. A megjelenő ablakban van lehetőség a mintaméret és a minták számának állítására. Az alapértelmezett a 10 MB | 100 db minta. Valamint az írásteszt is legyen bejelölve. Ha az alapértelmezett értékeken hagyjuk a beállítást, akkor az alábbi eredményt kapjuk. Ha a tényleges szekvenciális írási + olvasási értékekre vagyunk kíváncsiak, akkor célszerű a minta méretét 100 MB - 1000 MB+ értékre növelni. Viszont ez esetben a minták mérete & száma (<= 100) azért ne legyen az indokoltnál nagyobb se, mert úgy túl sokáig fog tartani, amíg lefut a teszt!

4. A művelet végeztével kiléphetünk programból és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.

Terminál (hdparm, dd):

Adatátviteli sebességet nemcsak fájlkezelős másolással tudunk mérni, hanem vannak egyéb lehetőségek is. Ezen teszt végén találunk példát a Linux terminál (Ctrl+Alt+T), illetve a dd parancssori eszköz használatára. Valamint szintén terminálban a hdparm parancsok segítéségével is tudunk teszteket végezni. Az alábbi parancsoknál az sdxy esetén az x helyére a külső HDD azonosítóját, az y helyére pedig a partíció sorszámát kell beírni. Ami a példában most d és 1 —► sdd1 lesz.

hdparm használata:

1. Megnyitjuk a terminált (panelről / Start menüből / Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval).

2. Elindítjuk a tesztet.

pufferelt olvasás
sudo hdparm -t /dev/sdd1

pufferelt olvasás (RAM cache)
sudo hdparm -T /dev/sdd1

közvetlen olvasás a lemezről
sudo hdparm -t --direct /dev/sdd1

közvetlen olvasás a lemez közepétől (500 GB)
sudo hdparm -t --direct --offset 500 /dev/sdd1

közvetlen olvasás a lemez háromnegyedétől (750 GB)
sudo hdparm -t --direct --offset 750 /dev/sdd1

közvetlen olvasás a lemez végétől (900 GB)
sudo hdparm -t --direct --offset 900 /dev/sdd1

3. A művelet végeztével bezárhatjuk a terminált és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.

dd használata:

1. Megnyitjuk a terminált (panelről / Start menüből / Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval).

2. Belépünk abba a mappába, ahova a rendszer a külső HDD-t felcsatolta.

cd /media/mint/KOLINK_USB3.0

3. Elindítjuk a tesztet különféle méretű fájlokkal, illetve mintaszámokkal.

1000 MB x 2 olvasás (cache)
dd if=tempfile of=/dev/null bs=1000M count=2

10 MB x 100 írás
dd if=/dev/zero of=./tempfile bs=10M count=100 conv=fdatasync,notrunc

100 MB x 10 írás
dd if=/dev/zero of=./tempfile bs=100M count=10 conv=fdatasync,notrunc

500 MB x 4 írás
dd if=/dev/zero of=./tempfile bs=500M count=4 conv=fdatasync,notrunc

1000 MB x 1 írás
dd if=/dev/zero of=./tempfile bs=1000M count=1 conv=fdatasync,notrunc

Stb. (tetszőlegesen variálható)

4. A művelet végeztével bezárhatjuk a terminált és leválaszthatjuk a külső meghajtót, valamint leállíthatjuk a rendszert a korábban említett módon.

III. Partícionálás, formázás GParted(B)*(/B) segítségével

1. Ha betöltött a Live rendszer, akkor csatlakoztatjuk a formázandó lemezt, az USB-meghajtókat automatikusan felcsatolja és megnyitja a rendszer a fájlkezelőben. A Start menü keresőjébe beírjuk a "gparted" szót és már ki is adja, majd elindíjuk a programot.

2. Fontos, hogy a GParted jobb felső sarkában a megfelelő lemezt válasszuk ki, azt amit partícionálni akarunk! Tehát, ha a gép az sda és a (külső) HDD az sdc, akkor értelemszerűen az utóbbit válasszuk ki!

3. Aztán hogy most teszünk-e a lemezre új partíciós táblát, vagy törüljük a rajta lévő partíciót és létrehozzuk az újat, vagy csak simán átformázzuk Ext3/4-re a meglévő partíciót, az már rajtunk áll. Vannak a program használatához különféle leírások: [link], [link].

4. A művelet végeztével bezárjuk GParted programot. A felcsatolt partíciót / USB HDD-t pedig az asztali ikonján történő jobbgombos egérkattintás után a feljövő menüben a bejelölt opciót kiválasztva leválasztjuk. Valamint megtehetjük ugyanezt hasonló módon a fájlkezelő bal oldalán, illetve az "eject" ikonra kattintva is.

5. Ha mindennel megvagyunk, akkor a Start menü bal alsó ikonjára kattintva tudjuk leállítani a rendszert.

* Létezik saját Live rendszere is a GParted partíciókezelőnek, amit Windows alól a fentebb említett módon tudunk kiírni pedrive-ra, illetve arról bebootolni. Maga a program használata is nyilván ugyanaz, mint a Linux Mint esetében, bár a 2 rendszer asztali felületénél akad némi eltérés.

IV. Eszköz- és állapotinformációk lekérdezése

Linuxon bizonyos parancsokkal terminálból, illetve grafikus programok segítségével különféle információkat tudunk lekérdezni és megjeleníteni az adott USB-tárolóeszközről. Az alábbi parancsoknál az sdxy esetén az x helyére a külső HDD azonosítóját, az y helyére a partíció sorszámát kell beírni. Ami a példában most d, illetve d és 1 —► sdd / sdd1 lesz.
Ezen célra használható a fentebb említett Linux Mint Cinnamon is és természetesen ez esetben a telepítő kiírása, bebootolása, valamint a rendszer alapvető használata megegyezik a fentebb leírtakkal.

Diagnosztikai eszközök elérése, valamint további programok telepítése

• Terminál megnyitása —► panelről / Start menüből / Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval

• Disks megnyitása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "disks" szót

Hard Disk Sentinel telepítése —► leírás

Hard Disk Sentinel elindítása —► terminálba beírjuk, hogy sudo HDSentinel

PSensor telepítése —► leírás

PSensor enindítása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "psensor" szót

GSmartControl telepítése —► sudo apt-get install gsmartcontrol

GSmartControl elindítása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "gsmart" szót

Általános USB eszközinformációk lekérdezése:

lsusb

lsusb -t

dmesg

Partíciók és azok általános adatainak kilistázása:

lsblk

df -h

sudo fdisk -l /dev/sdd

Logikai / fizikai szektorméret (512 byte / 512 byte | 512 byte / 4096 byte) lekérdezése:

sudo fdisk -l /dev/sdd

cat /sys/block/sdd/queue/logical_block_size

cat /sys/block/sdd/queue/physical_block_size

sudo hdparm -I /dev/sdd | grep -i logical

sudo hdparm -I /dev/sdd | grep -i physical

sudo hdparm -I /dev/sdd | grep Sector

sudo smartctl -i /dev/sdd

sudo parted /dev/sdd print

S.M.A.R.T. adatok megjelenítése:

sudo smartctl --all /dev/sdd

sudo HDSentinel

Disks

GSmartControl

Hőmérsékleti adatok megjelenítése:

sudo hddtemp /dev/sdd

Disks

PSensor

Akusztikai (AAM) és energiagazdálkodási (APM) beállítások megjelenítése:

sudo hdparm -M /dev/sdd

sudo hdparm -B /dev/sdd

Értékek módosítása —► terminál | magyarázat

Értékek módosítása —► Disks

A fenti képeken lévő értékek és beállítások csak példaként szolgálnak. Nem muszáj pont ugyanazokat beállítani!

Az Ubuntu 14.04 alapú rendszereknél - mint pl. a Linux Mint 17.3 - az egyes USB 3.0 chipek monitorozási lehetőségeinek támogatása eléggé hiányos. Viszont ez az Ubuntu 16.04 és arra épülő rendszereknél már javult, főleg az ASMedia vezérlők esetén.
(A teszteléshez jelenleg csak a Linux Mint 18-as beta verziót tudtam használni, de az ennél tapasztaltak nyilván érvényesek a végleges kiadásra is.)

USB 3.0 külső házak vezérlőinek jellemzői Linux alatt

A Linux Mint 18-as kiadása is Ubuntu 16.04 alapra épül, így természetesen annál is tapasztalható a javulás a 17.3-as verzióhoz képest. Ez például a S.M.A.R.T. és a hőmérsékleti adatok megjelenítésében nyilvánul meg.

V. Adatmentési és helyreállítási lehetőségek

Ha a külső HDD pl. az NTFS kötetből RAW lett, akkor a Windows nem tud hozzáférni annak tartalmához. A Linux viszont bizonyos esetekben képes lehet hozzáférni a RAW kötet tartalmához, illetve vannak egyéb adatmentési, illetve helyreállítási lehetőségek is.
Ezen célra használható a fentebb említett Linux Mint Cinnamon is és természetesen ez esetben a telepítő kiírása, bebootolása, valamint a rendszer használata megegyezik a fentebb leírtakkal.

Diagnosztikai eszközök telepítése és elérése

• ddrescue telepítése—► sudo apt-get install gddrescue

• ddrescue (GUI) telepítése—► sudo add-apt-repository ppa:hamishmb/myppa
sudo apt-get update
sudo apt-get install ddrescue-gui

• ddrescue indítása —► Terminálba beírjuk, hogy "ddrescue" és enter.

• ddrescue (GUI) indítása —► Start menü keresőjébe beírjuk a "ddrescue" szót.

• TestDisk telepítése—► sudo apt-get install testdisk

• TestDisk indítása —► Terminálba beírjuk, hogy "testdisk" és enter.

• ntfsfix telepítése—► sudo apt-get install ntfsfix

Lemezkép létrehozása

Tudunk a Disks alkalmazás segítségvel lemezképet készíteni a (külső) meghajtóról, valamint a TestDisk programmal szintén [link].

Fájlrendszer javítása

Linuxon az fsck tool segítéségével tudunk pl. Ext4 fájlrendszert javítani. NTFS fájlrendszerű külső meghajtókhoz pedig az ntfsfix használata javasolt. Illetve a TestDisk programban is találunk helyreállítási lehetőségeket: [link], [link]. Továbbá terminálban a badblocks parancsot használva a szektorhibákat is felderíthetjük.

Adatmentés (fizikai másolat készítése)

Lehetőség van a ddrescue parancssori tool segítéségvel adatmentésre, illetve grafikus felületű verziója is létezik. Továbbá a TestDisk is használható erre a célra [link].

A célmeghajtóról (sde) a DDRescue-GUI program minden adatot töröl! Tehát mielőtt elindítanánk a "Start" gombra kattintva a folyamatot, győződjünk meg róla, hogy a megfelelő lemezt / partíciót választottunk-e ki!

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.