Sziasztok!
Most először használtam ezt a szolgáltatást, csomagot vettem át. Alapvetően idegenkedtem tőle, mert szépen telitűzdeltem magam előítéletekkel. Bebeszéltem magamnak, hogy bonyolult, kényelmetlen, újabb úri huncutság, csak nyűg, de trendi, úgyhogy menő. Azért sztárolják ennyire. Különben is, jobb szeretem embertől átvenni a csomagot, nála lehet reklamálni.
Amúgy meg úgy rohan előre ez a nyomorult világ, hogy szinte minden héten jön valami újdonság, tessék engem békében hagyni, engedtessék meg nekem egy kis konzervatívság. Szóval ha csomag, akkor posta, vagy pick-pack pont. Néha futár. Csóközön. De mi van akkor, ha nagyon kell valami, és az eladó ragaszkodik ehhez a megoldáshoz? Két lehetőség: segget csinálsz a szádból. Nem az én műfajom, bár ez is egyre jobban dívik, azért nem állok be a sorba. Másik lehetőség, beadod a derekad.
Legyen. Hallod, azért volt bennem rendesen félsz, komolyan, mint az első randinál. Előre láttam, csak tanácstalanul állok az automata előtt, és szégyenszemre segítséget kell kérnem. Ezt nagyon utálom, szóval a feszkó mellé még jó adag agresszivitás is párosult. Két napig gyűlt, forrongott bennem az ideg, aztán mikor jött az e-mail, a sejtéseim kezdtek beigazolódni. Kódot kell pötyögni, vagy QR kód. Anyád.
Meglehetősen paprikás hangulatban robogtam az automata felé meló után, egyre jobban felcsesztem magam, kellett ez nekem ugye, mint mókusnak az erdőtűz. Nagy elánnal leparkoltam a rohadék elé, azért sem szabályosan, szépen becsuktam a kocsi ajtaját, mint a sloziajtót. Velem ugyan nem cseszekszik ez a trágya, fogom aztán hagyom is itten a francba, ahogy meghozták a pakkot, úgy vissza is viszik, leszrom.
Előkapartam az okoskát, legyen QR kód, tán egyszerűbb. Odaslattyogtam a monitorhoz, haha, érintős. Újabb mumus. Felkészültem a szenvedésre. Ügyfélazonosító, anyám neve hét példányban, név, cím, tajszám, adókártya, milyen alsót húztam és mikor, rohadj meg.
Ja, nem. Kis olvasás után megböktem jobb alul, menübe kerültem, csomagot vennék át, jé, megy ez. Írjam a kódot, vagy kód. Odatartottam az olvasóhoz a telót, gondoltam, ez be fog tartani egy ideig. Alig hogy odatartom, klattyanás, nyílik oldalt egy ajtó, monitoron felvillan a szöveg, hogy tessék, vedd át.
Kivettem, becsuktam, beültem a kocsiba, akkor nézem az órát, nem volt ez még öt perc se. Tényleg ennyi? Tényleg. Ha! Nem is hülyeség. Nem kell sorban állni, nem kell veszekedni a postás Rézinénivel, hogy én vagyok a Jack Hunter, nem kell személyit adni, nem kell aláírni, semmi. Igaz, a csomagot már előre kifizettem, de van az automatán terminátor, még a kártyás fizetést is bevállalnám, ha az is ilyen egyszerű. Ki fogom egyszer próbálni, az biztos.
Hülyegyerek, jól fölfújtad magad a semmin, gratulálok. Jót röhögtem magamon, pár járókelő érdekesen nézett rám, ott rötyögök a kocsiban magamban, az ölemben a csomaggal, biztos be vagyok állva, vagy mi. 
(a foxpost amúgy nem ördögtől való úri újítás, hanem 3-4-5 éve működő, 21. századi logisztikai megoldás... futár szempontjából is jó, mert nem kell összevissza hívogatni az ügyfeleket és egyeztetni velük helyet-időt-módosítást, hanem ledobál mindent az automatába... ügyfél szempontból meg szintén kényelmes, mert nem kell a futárhoz igazítani a napot: ma jön? holnap jön? munkahelyre kérjem? haza kérjem a csomagot? 12:00ig melózok ma, mi van ha utána jönne? ...ott áll pár napig max az automatában a csomag, ami akár éjfélkor is átvehető)
