2021. május 18., kedd

Gyorskeresés

Ferrari vezetés

Írta: | Kulcsszavak: ferrari . 458 . italia . vezetés . v8

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Gyerekkorom óta rajongok a szupersportautókért. Autós kártyákat nézegetve vagy a Turbo rágó matricáit gyűjtve csorgattam a nyálam és álmodoztam arról, hogy egyszer egy ilyen autóban ülök. Jó pár évvel később, a tegnapi napon ez az álom valóra vált.
Egy ideje már nézegettem a kuponos, élmény-ajándék oldalakon a próbavezetéseket, de idáig nem szántam rá magam, hogy lépjek is az ügyben. Végül győzött a "mire várjak" érzés és elhatároztam, hogy befizetek egy vezetésre.
A tűzpiros Ferrari nyugodtan nevezhető a kategória ikonjának, így nem is volt kérdéses, hogy mit kell keresnem. Körbenéztem, hogy melyik a legkomolyabb modell, ami elérhető és így esett a választás a 458 Italia-ra.

Promo video
Sajnos csak youtube-ról lehet beágyazni, ott meg nincs fent.

Az autót sikerült kiválasztani, de még el kellett dönteni hol vezessem. Pályán vagy közúton? Sokak szerint nyilvánvaló, hogy pályára kell vinni, mert ott kötöttségek nélkül lehet hajtani, ki lehet próbálni mindent, amit tud. Nekem mégsem volt ilyen egyértelmű a kérdés, máshogy láttam a dolgot. Túl sterilnek éreztem egy pályavezetést. Ki lehet próbálni a gépet, meg lehet tapasztalni mit tud nyújtani egy ilyen erő. Ha nagyon bátor az ember, akár a határait is feszegetheti. De én azt az érzést is át akartam élni, hogy az átlagos közlekedők közül kiemelkedve egy Ferrarival veszek részt a forgalomban. Hogy milyen érzés az, amikor én ülök a szuper sportkocsiban, amit mások bámulnak a nyálukat csorgatva. Azokon az utakon, íveken akartam kipróbálni, azokat a manővereket akartam megcsinálni, amiket a saját autómmal is megcsinálok vagy csak szeretnék megcsinálni, de kevés hozzá. Tehát végül a közúti vezetés mellett döntöttem. Itt még 3 opció közül tudtam választani, egy 7-8 km-es, egy 14-16 km-es vagy egy 34-35 km-es távokra lehetett vinni az autót. A 7-8 km-t nagyon kevésnek gondoltam, de a 34-35 km-es már nagyon sokba került volna. Így maradt az arany középút.

Szombat délelőtt 11-re beszéltük meg a találkozót az Aquaworld Hotel Budapest parkolójában. Sikerült megérkeznem egy kicsit hamarabb is. A parkolóban ott állt egy Ferrari F430 és a 458 Italia. A tulaj nem volt sehol. Sebaj, gondoltam, biztos épp mással van próbakörön. Addig körbenézegettem kicsit az autót. Kép nem adja úgy vissza azt, amit a valóságban nyújt a látvány, de azért így is gyönyörű:




Közben megérkezett a tulaj a Californiával és egy elégedett ügyféllel, aki nagy mosollyal szállt ki az autóból. Mondta, hogy kissé késésben van, még van előttem valaki és utána mennék én. Nem bántam, az a pár perc már nem számít. Ő is a 458 Italiát vitte el (legalább melegítette nekem a motort :D ), addig lőttem még egy csendéletet az ottmaradt piroskákkal:

Tényleg nem tartott sokáig, szűk 10 perc és vissza is érkeztek:

És következtem én!
Azt még nem fejtettem ki, hogy nagyon szurkoltam az időjárásnak. Péntekig igazi nyári idő volt, de szombatra megjött az esős ősz. Az autót nyári körülmények között szerettem volna kipróbálni, maximális tapadással. És főleg eső nélkül. Egy hátsó kerék meghajtású, nagyteljesítményű autó felett nem nehéz elveszíteni az irányítást, ha az ember ki akarja próbálni mit is tud. És én ki akartam próbálni ;]
Így érthető, hogy nem kicsit voltam csalódott, mikor 10-kor elkezdett esni és nem is hagyta abba. Nem volt nagyon nagy eső, de azért vizes aszfaltot csinált.
Beültünk az autóba - bár mondhatom inkább, hogy befeküdtünk -, átléptem a széles küszöbön és behuppantam. A ki-be szálláshoz kell egy fittségi szint, ha nem akar így járni az ember.
Instruktorom elmagyarázta nagyvonalakban a főbb tudnivalókat, műszaki paramétereket, meg hogy mire figyeljek.
A kormányon van szinte minden kapcsoló, azok is, amik átlagosabb autóknál bajuszkapcsolókon vannak, mivel itt a hatalmas F1 váltókarok foglalják el azt a helyet. Egy "üzemmód kapcsoló" is a kormányon volt elhelyezve. 5 állása volt, Sport, Race meg nem is tudom még mik, valamint az "eső" mód.

Az időjárás miatt ebbe az állásba kellett tennem. Itt megint csak kissé csalódottnak éreztem magam. Vajon így csak az autó teljesítményének a felét kapom? Nem fogom tudni így igazán megtapasztalni, hogy mit ad egy Ferrari? Az instruktorom megnyugtatott, mikor ezt felvetettem neki. Majdnem mindegy neki az eső, mert vizes aszfalton is meg tud kapaszkodni, nagyobb gázra pedig szárazon is ugyanúgy elforgatja a kerekét. Az eső mód csak annyi, hogy kicsit erősebben avatkozik be a menetstabilizátor, de nem lesz nagypapás autó a gépből. Ohh, és tényleg mennyire nem lett!
A kormányon elhelyezett hatalmas Engine Start gombbal beröffentettem a hátam mögött elhelyezkedő hatalmas szívó V8-ast, mely a Nemzetközi Év Motorja versenynek is díjazottja volt.
Mély gurgulázás, az instruktor benyom néhány gombot, pillangószelepek nyitnak a kipufogó rendszeren, amitől még morgósabb, vadállatiasabb hangja lesz. És ez még csak alapjárat. Sebességbe tettem és elindultunk. Az elején gázt nem is adtam, csak alapjáraton gurultunk ki a parkolóból. Láttam, hogy már így is néhányan megállnak, utánunk fordulnak és előveszik a telefont, hogy fényképezzenek.
Kifordultunk az Íves útra és elkezdődött az ismerkedés a kocsival. Először csatornafedél szlalommal kezdtem, ami Magyarországon amúgy is nemzeti sport, szóval fel tudtam használni a rutinomat. Az autó egyébként nagyon széles, nagy nyomtávval és kb. az úton feküdtem benne. Egy kicsit azért hozzá kellett kalibrálnom magam, hogy érezzem, hol futnak a kerekek.
Amíg eljutottunk az M0-ig, legalább szoktam kicsit a vasat. Az instruktor közben mondta, hogy ezen a kis szakaszon szoktak megnyugodni a próbavezetők, aki ideges (én nem voltam mondjuk, csak aggódtam, hogy nem tudom eléggé nyomni neki :D ), meg majd szólni fog, hogy nyomjam a gázt, mert sokan nem mernek odalépni neki (elárulom, nekem nem kellett egyszer sem szólni ;] ).
Még az M0 előtt (a legalsó térképen 90007-el jelölt kereszteződésben) egy fehér Lamborghini Huracan ment el előttünk, ami megadta az alaphangulatot. Gyorsan utána is lendültem, de mi kanyarodtunk fel az M0-ra, ő meg ment tovább, így nem lett sportautó konvoj :)
Az M0-n aztán kicsit odaléptem neki. Nem nagyon kérdezett vissza, nagyobb gázra hevesen gangolt vissza, felbőgött a motor és préselt az ülésbe. Az egyik ellenőrző kapunál vissza is fékeztem a sebességhatárra, de instruktorom legyintett, hogy nem mérnek. A hozzáállásán láttam, hogy az a félelmem sem igazolódik be, hogy majd folyton leint, ha túllépném a limitet. Nyugodtan kipróbálhatom az autót úgy, ahogy én szeretném. A fordulóig, az M3-asig menet aránylag erős forgalom volt, szóval nem tudtam igazán odalépni neki, volt, hogy hagytam elmenni kicsit a forgalmat, hogy meg tudjak lendülni, de nem volt az igazi.
Az első igazi akció a fordulónál következett, az M3 átvezetőnél. A belső sávban voltam, az instruktor meg nem nagyon igyekezett szólni, hogy idáig jövünk. Már aránylag közel voltunk, amikor mondta, hogy itt menjünk ki. Egy fehér autó pedig pont olyan pozícióban volt jobbra előttem a jobb oldali sávban, hogy nem tudtam kényelmesen kisorolni tőle, mert vagy befékezek, kihúzom mögé és kiszerencsétlenkedek jobbra - amit egyébként az egész közel lévő, szintén jobb oldali sávban lévő teherautó sem könnyített volna meg. Vagy megelőzöm a fehér kocsit és úgy sorolok ki. Ez volt a gondolatom, de láttam, hogy ezt a KRESZ szabályainak betartásával nem nagyon tudom megtenni, ezért tétováztam és rákérdeztem, hogy "előzzem meg ezt a fehéret?". Jött a válasz, hogy "igen". Hát jó.
Odaléptem, vissza kettő, felbőg a motor, a gyorsulástól érzem, hogy nehezebb venni a levegőt, elszáguldunk a fehér kocsi mellett, gyorsan elkezdem húzni kifele jobbra a kocsit, 3 sávon keresztül, záróvonalat átlépve. Körülbelül 160-al érkeztem meg a lehajtóra, egy előttem nem messze lévő, kb. 90-el haladó Fiat 500-as mögé és gyorsan csökkent köztünk a távolság. A fékeket is letesztelhettem, pillanatok alatt visszalassítottak a forgalom tempójára.


Vártam, hogy mit szól ehhez a manőverhez majd a főnök, lesz-e dorgálás, de ehelyett elismerő szavakat kaptam. "Ez igen, ezt a manővert úgy hajtottad végre, ahogy kell, ahogy meg van írva a könyvben. Nagyon érzed te ezt az autót". Szóval így!
Az M3-as csomópontnál megfordultunk és indultunk is vissza. A dicséretet bezsebelve, gondoltam, ezen a szakaszon már tényleg meg kell taposni kicsit. Ahogy felértünk, be a belső sávba és nagy gáz. A 10 ezerig(!) skálázott fordulatszámmérő leginkább a piros tartomány körül mozgott. Bőszen húzódtak ki előlem azok, akik meglátták a visszapillantóban ennek a dögnek az orrát és rájöttek, hogy rossz helyen vannak.
Itt érdemes kitérni kicsit a sebességre. Nem gyorsítottam fel, csak 180-ig egyszer-kétszer, de ezen a tartományon egyáltalán nem érződik ebben az autóban a sebesség. A sebességmérő csak egy szám. Folyton le kellett pillantani, hogy tudjam, hogy mennyivel megyek, mert érezni nem éreztem. Nagy gázra szorított az ülésbe, de ugyanolyan erővel, bármennyivel is mentem, a sebességmérő meg csak pörgött, olyan dinamikával és könnyedséggel, mint ahogy az oldalszám mutató változna egy word dokumentumban, ha rángatom a görgetősávot. Semmi jelét nem adta, hogy a kapcsolata lenne a sebességemmel, meg úgy en bloc a kinti világgal. Ez az autó olyan erős volt, hogy nem tudtam a határát megtapasztalni.
Egyik szakaszon, mikor mentem el az autók mellett, azt hittem, olyan 120-130-al haladok, ellenőrzésképp lepillantottam a sebességmérőre és 175 volt. Meglepődve néztem.
Sajnos visszafelé is nagyon gyorsan elértük a 73-as lehajtót, aminek nagyon szomorú lettem a látványától. Kisoroltam hamar, majd csorogtunk egy kicsit a körforgalom előtt álló kocsisorban. Közben bennem volt még, hogy egy olyan igazi teligázt kéne még nyomni az autónak. 80%-nál jobban még az M0-n sem nyomtam le. Tudtam, hogy a parkoló előtt még van egy kb. 200 m-es egyenes szakasz. Az instruktoromat pont fel is hívták közben, szóval nem tudott teljesen rám figyelni.
Na, itt belenyomtam a gázpedált a padlólemezbe. Az autó abban a pillanatban visszaváltott, a motor felüvöltött, a műszerfalon minden pirosba szaladt, a kormányon a váltást jelző piros fények felgyulladtak és elkezdett tolni. De valahogy nem olyan erősen, mint vártam, kissé csodálkoztam is. Közben az instruktorom a másik kezével már erősen hadonászott, hogy vegyem el a gázt. Mondta, hogy pörögnek csak a kerekek, nem érzem? Őszintén szólva, nem éreztem. Egy átlagosabb autón azért érzi az ember, amikor húz, aztán hirtelen elveszti a tapadást és csak forog. Ez a teljesítmény viszont olyan játszi könnyedséggel forgatja el a kereket, hogy észre sem veszi az ember, ha nincs vele gyakorlata. Nincs átmenet. Az autó súlya, az abroncsok szélessége nem jelent neki semmit. Tekeri, mint ha csak a levegőben lógna.
Mikor megérkeztünk, még kissé meg voltam részegülve az élménytől. De közben rám tört a szomorú érzés, hogy ki kell szálljak ebből a csodás kocsiból.
Még csináltam képeket a belsejéről is gyorsan. De már az elején láttam, hogy ezeket a formákat sehogy nem lehet képen visszaadni. Talán videóznom kellett volna. Mert élőben bámulatos. Ilyenhez még csak hasonlót sem láttam autóban. A légbeömlők formája és kialakítása, mint ha egy űrhajó lenne. Inkább egy idegen űrhajó, mint emberi.


Végül vonakodva kiszálltam, kezet fogtam instruktorommal és elköszöntünk.
Amikor az ember nagyon vár valamit, amikor folyton álmodozik róla, akkor előfordul, hogy csalódás éri. Nem olyan lesz, mint várta. Határozottan állítom, most nem ez történt. A Ferrari nem maradt el a várakozásoktól. A gyerekkori álom felnőttként sem kiábrándulás.

Mikor már hazaértem, ellenőriztem az útvonalat, hogy tényleg úgy mentünk-e, ahogy az előzetes tervek ígérték. Megvolt-e a 14-16 km. Elégedetten láttam, hogy még kicsit tovább is mentünk, nem ott fordultunk, ahol az eredeti terv ígérte. A Gmaps szerint 15,9 km hosszú volt a útvonal.

Hozzászólások

(#1) Victoryus


Victoryus
addikt

Király :)

(#2) Arni9010


Arni9010
aktív tag

Nagyon király, grat! :DD

(#3) Csapoati


Csapoati
nagyúr

Jó cucc, de én biztos versenypályán fogom kipróbálni. Szerintem a közúton semmi értelme, nem lehet neki istenesen nyomni (ne is, nem arra való az autópálya). Ettől függetlenül biztos nagy élmény volt így is. :)

[ Szerkesztve ]

Haladni kell a korall (vagy Core-ral)!

(#4) HussarF válasza Csapoati (#3) üzenetére


HussarF
addikt

Ki kell próbálni itt is meg ott is sztem. Leírtam a bejegyzésben, hogy én milyen okból választottam mégis a közutat. Hozzá tartozik, hogy pályán már voltam hasonló géppel nemrég, szóval az a része már nagyjából megvan, hogy milyen kanyarsebességekre meg gyorsulásokra képes egy ilyen erős vas. Szóval a célom nem az volt, hogy egyedül ezt tapasztaljam meg.

(#5) freeknight


freeknight
őstag

Ilyen tesztvezetésen többször is elgondolkodtam már, de még sosem jutottam el. Nekem utcára kivinni teljességgel értelmetlen egy ilyen kocsit (nem is oda tervezik), pályán meg bevallom, nem lenne meg az a rutin (ahogy egyébként az emberek 90%-ának nincs meg, csak én be is vallom :DDD ), hogy úgy hajtsam ki, amit megérdemelne egy ilyen kocsi.

Viszont egy Teslát egyszer szívesen padlóznék akár csak rövid távon is, az élmény lenne a javából.
Addig is nézegetem az AutoTop NL csatornáját, hogy lássam milyen élmény kihajtani egy supercart autobahnon :DDD

(#6) HussarF válasza freeknight (#5) üzenetére


HussarF
addikt

Már miért lenne értelmetlen utcára kivinni? Ezek utcai autók.
Anno öregapám mondogatta a 26 lóerős Trabantból, mikor jöttek az újabb, nyugati autók, hogy, 90 lóerős autó? Minek az? Hova lehet azt használni? Hát, azért csak lehet :)
Nem baj az, ha egy kocsi 150-ről is nagyot tud lépni.

(#7) HussarF válasza freeknight (#5) üzenetére


HussarF
addikt

Vagy mondok egy másik kézenfekvő példát, ami velem pl. elő szokott fordulni.
Döcög a kamion a sor elején 80-al. Aki közvetlen mögötte van, az egy mazsola és bénázik, nem nagyon tud előzni. Aki mögötte van, az már agilisebb lenne, de akkora erő nincs már az ő kocsijában sem, hogy a belátható egyenesen belekezdjen a mazsola meg a kamion előzésébe egyszerre. Megérkezel ezek mögé. Mit csinálsz?
Nekem 200 lovas a kocsim, de azért 2 autót meg egy kamiont előzni én sem merek, ha csak 150 métert látok be.
Egy ilyen kocsival viszont nem kell gondolkozni. Kiteszed, odalépsz és nem is előzöl, csak kikerülsz. Olyan pillanatokon belül átugrod az egész sort, hogy észre sem veszed, már előttük vagy.

(#8) Csapoati válasza HussarF (#6) üzenetére


Csapoati
nagyúr

Csak 150-nel sajnos nem is mehetsz - legálisan. Persze, az erőtartalék kiaknázása biztos jó érzés (az említett kielőzés), de nekem inkább a határok feszegetése egy versenypályán csiklandozza a fantáziámat. Persze mások vagyunk, nincs ezzel semmi baj, meg te már ugye akkor próbáltál gyors autót elkerített pályán is. Na én még nem, nekem az a vágyam, jövőre én is kinézek valami csúcsverdát, aztán kipróbálom a csapatást vele.

Haladni kell a korall (vagy Core-ral)!

(#9) Kisgépkezelő válasza freeknight (#5) üzenetére


Kisgépkezelő
aktív tag

Még nem volt szerencsém ilyen autóknak a garanciális feltételeit nézni, de pár újságcikk alapján én úgy tudom, hogy a gyártók többsége ezeknél a kocsiknál direkt kizárja a pályahasználatból eredő meghibásodásokat, úgyhogy valójában nem is pályázásra tervezték őket, csak jó alapok arra, hogy még több pénzből egy rendes pályagépet építs belőlük.
HussarF: Valahogy nem tudom elképzelni azt az élethelyezetet, hogy van pénzem egy ilyen autók fenntartására, de még mindig kamionokat kelljen előzgetnem vidéki országutakon, hogy 5 perccel hamarabb odaérjek valahova.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.