Húsz éves vagyok, és már úgy két éve van munkaviszonyom, igaz ami igaz, kisebb megszakításokkal, eddig 2 munkahelyen volt részem. Az első hely a Letenyei Müller logisztikai központ volt, ami tulajdonképp egy raktár volt, ahol különböző árúk címkézésével, pakolásával stb... kellett foglalkozni, korábban már írtam erről egy cikket „Hol is dolgoztam” címen. Aki akarja, megtalálja a blogomon.
Jelenleg Nagykanizsán dolgozom, egy Dynamic Technologis Hungary nevezetű cégnél, röviden csak raco. Később erről fogok írni egy cikket, hogy milyen hely is ez. A lényeg, hogy jobban élvezem itt tölteni a napjaimat, mint az ex-munkahelyemen. Nem kell annyi fizikai munkát végezni, jó a társaság, jók a főnökök, bár nem egy tiszta hely, mert gépekkel dolgozunk, amíg zabálják az olajat és előszeretettel szeretik a padlóra is vetni. Egyszóval cipőgyilkos egy hely. De mint említettem a kellemetlenségekről írok majd bővebben egy másik poszt keretében.
Ami közös a két munkahelyben, hogy mindkettő alatt esti iskolába jártam (2 éves érettségi, szakma szükségeltetik hozzá). Idén, pontosabban 5 nappal ezelőtt június 20.-n kaptam meg az eredményeimet, az érettségim meg lett (erről is írok majd) és ahhoz képest, hogy sokat már a végén nem foglalkoztam vele, mert se idő, se kedvem nem volt, elég jól zártam. De felmerült bennem a kérdés, hogy tovább tanuljak e. Nos, elképzelés szerint ugyanabba az iskolába mennék vissza, csak annak egy másik épületébe. Egyfajta rendszergazda képzés, 2 éves, nappali. Előnye annyi, hogy veszünk programozást is, ami inkább php+html, kis java, sql parancsokról szólna (mindig is szerettem volna ezekről tanulni, érdekelt, de önmagamtól ha nekiálltam, mindig meguntam) meg sok hálózat. A hálózat mindig is jobban ment a hardver komponensek és azok tulajdonságainak ismerete. Számítógép szerelő karbantartó szakmám van – ugyanitt tanultam – szóval hálózat is kellett vennem, jól teljesítettem benne, bár vezetékeket kötögetni nem szerettem.
Tehát a jelenlegi végzettségem egy szakma és egy érettségi, a dilemma pedig az, hogy bővítsem e 2 szakmára és egy érettségire. Persze, sokak szerintem biztos rávágnák, hogy igen, de sajnos az én esetemben ez nem ilyen egyszerű. Mint írtam feljebb, jelenleg munkaviszonyom van, de igazából ez közel se akkora probléma, hiszen könnyedén felmondhatnék. Ámbár akkor meglehet anyagi gondokba ütköznénk. Hatan vagyunk, szóval nagy családosoknak tekinthetjük magunkat. Két kis tesóm még nem dolgozhat, úgy értve, hogy nyári munkára se mehet. Az utánam születő öcsém jövő héten kezd majd dolgozni, nem messze a házunktól, CNC gépeken, remélhetőleg, mert gépi forgácsolónak tanult és sikeresen el is végezte, de csupán két hónapra, ugyanis van egy tovább tanulási lehetősége, ami a CNC-ről szól, és ezzel szerencsére élt is. Apám és én dolgozom. Anyám jelenleg felépülésen van, leszázalékolva. Sajnos útközben kiderült, hogy rákos, ezért sugarazni kellett. Mivel a rák valahol a szájában volt, ezért sokszor azt sugarazták és szétégették a nyálmirigyeit, habár fogalmunk sincs, mert elméletileg szép nagyok a CT szerint, még sincs nyála. Tápszereken él leginkább és könnyed, egyszerű leveseken. Szilárd ételt nem igen tud enni, maximum néha egy-egy falat, de sok víz kell hozzá. Szerencsére már gyógyulási fázisban van, bőven, egyre ritkábban kell járni ellenőrzésekre, és azt is megállapították, hogy a daganat eltűnt a szájából. Ettől függetlenül még pár évig fokozatos kontrollra kell járnia.
Hát akkor mi is a baj? Igaz, hogy az anyám 70%-osan van leszázalékolva és kap valamennyi összeget, de ha elmegyek tovább tanulni, akkor apám lesz egyetlen állandó kereső a családban. Miután tavaly elkerültem a Müllertől, sokáig nem dolgoztam, úgy 5 hónapig, végül el kellett, hogy menjek, mert rá vitt a kényszer. Nem lehetett mit tenni. Nem fogok panaszkodni, hogy milyen rossz volt vagy épp milyen jó 3 műszak mellett suliba is járni, mert ez nem annak a helye. Végül meg lett, ez a lényeg. De ha most elmegyek, akkor szerezhetek még egy szakmát, több tudást, a jövőben jobban fizető állást, azonban, ha ezt meglépem, elvesztem a munkahelyem, 90-100 ezer forintnyi bevétel egyből kiesik. Ez nem tűnik soknak, de igenis az. Apám keresete természetesen némileg több, Ő órabérben van, de utánunk adókedvezményt is kap (bár nem tudom már meddig). Ez a 90-100 ezer fizu nagy hátrány lenne számunkra ,mert így is akadnak bőven anyagi gondjaink. De nyilván nem én vagyok egyedüli a szegények közt, akiknek ilyen problémái vannak, és biztosan tudom, hogy másoknak sokkal rosszabb. A 17 éves tesómtól pedig nem szívesen venném el a lehetőséget a tovább tanulástól és azt mondani neki, dolgozz helyettem mert én tanulni fogok. Ezért az én szívem inkább a munkahely felé húz, legalábbis most. Azon gondolkodtam, hogy ha egy ideig nem is megyek suliba, talán egy nyelvvel, vagy nyelvvizsgával többet érnék, mint egy új szakmával. Szerintetek? Ti mit tennétek a helyemben? Esetleg került már valaki valami hasonló helyzetbe és mi lett a vége? Bárki írhat, akinek van tapasztalata, de az se kíméljen aki tapasztalatlan és van egy ötlete. Mindent választ szívesen fogadok.
Ui: Bocsánat mindenkinek, akinek szemet szúr a fogalmazás, nem lett a lehető legjobb, de mára csak ennyire futotta, nézze el nekem mindenki, kérem 
.
Főleg nem egyetemre..
