Mivel nem dübörög a topic, elmesélek valamit.
Sofőr voltam, és bár a Roburnak nincs hosszú motorháza, van előtte holttér, amit nem láttam. Piros lámpa, zebra előtt álltam. Váltott a lámpa, indultam volna, ám a kísérőm ordított, hogy állj!
Az okos anyuci letolta a zebrára a babakocsit, és ha elindul vele, egyértelmű, hogy nem taposom el, sőt, figyelmeztettem volna a belső sávban lévőt is, hogy baj van. De nem, állt a járdán, és leste, hogy mi lesz.
Fék, és csak reméltem, hogy nem dörren belém a mögöttem lévő. Érdekes, a belső sáv is megtorpant, rutinos lehetett az elől lévő autós.
Kézifék behúz, kiugrottam, hogy mi baj. Meglátván a dolgot elhűltem. Nem vagyok egy anyázós fajta, de amit dühből ordítoztam a nőnek, abszolút kimerítette a becsületsértés fogalmát.
Ó, hát persze, még neki állt feljebb. Hiába kiabáltak vele a gyalogosok is, csak felrántotta a járdára a babakocsit, és sértődötten elment.
Na, még egy.
A Baross utcából fordultam be tempósan a Karácsony Sándor utcába. A lámpák nekem adtak igazat, de a rutin, a sofőr reflex segített. Kiszúrtam, hogy egy bolond nő épp letolja a járdáról a babakocsit, miközben oda se néz, valakivel beszélget. Tette azt akkor, amikor a fülke vele volt egy magasságban. Egyértelmű, hogy csóró gyereket a hátsó ikerkerék szétmasszírozta volna.
Azt sem tudtam, hogy mit csinálok, de berántottam a kéziféket, miközben a kormányt jobbra rántottam. Eredményként kifarolt a Robur, megúszta a gyerek. Tiszta malac, hogy nem volt a járda azon szakaszán senki, mert enyhén lekoccoltam a házfalat, bár csak tenyérnyi vakolat bánta a dolgot.
Kiszálltam, és ott is erős hangon mondtam el a véleményem az anyukának. Mivel zavarban volt és szabadkozott, én is lecsitultam. Megígérte, hogy soha többé, én pedig jó utat kívántam neki.
Letolattam a járdáról, mentem dolgomra.
Aki pedig elítélne azért, mert ordibáltam az anyukákkal, azoknak nem kívánom, hogy átéljék mindazt, amit én.
