Balassa Bálint: Búcsúja hazájától
Ó én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát:
Vitézlő oskola! immár isten hozzád!
Egriek! vitézek, végeknek tüköri!
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokat veti:
Istennek ajánlva legyetek immár ti!
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,
Azkiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek s hol penig szaladnak, --
Adassék egészség már mindnyájatoknak!
Fényes sok szép szerszám, vitézlő nagy szépség,
Katonatalálmány, újforma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frissesség,
Éntűlem s istentűl légyen már békesség!
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam, neveltem:
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemrűl nevem!
Vitéz próba hellye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bűvös hegy, völgy, erdő,
Kit az sok csata jár s jó szerencseleső:
Legyen istenhozzád, sok vitézt legellő!
Igaz atyámfia s meghitt jó barátim!
Kiknél nyilván vagynak keserves bánatim,
Ti jutván eszemben, hullnak sok könyveim,
Már istenhozzátok, jó vitéz rokonim!
Ti is, angyalképet mutató szép szűzek,
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek s hol élesztettetek:
Isten s jó szerelem maradjon veletek!
Sőt te is, ó én szerelmes ellenségem,
Hozzám háládatlan, kegyetlen szerelmem,
Kit érdemem............................
.......................................
Ti penig, szerzettem átkozott sok versek,
Búnál kik egyebet nékem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek, vesszetek,
Mert, haszontalanok, jót nem érdemletek.
Mindkét névforma használt volt, de ő tudtommal Balassinak írta a nevét. Egyébként jó 
