és tényleg. néhány hónapja tök spontán szombat délután(!) felhívtam néhány exkollegát, hogy figyu, nem jössz át este borozni? és az összes ráért. el is gondolkodtam, hogy tényleg ilyen kurva öregek vagyunk, hogy szombat este mindenki otthon veri a... mindegy, de aztán azzal nyugtattam magam, hogy csupán a véletlenek összjátéka volt.

így aztán kerítettem vacsorát (nem, nem főztem, mert az ilyen jellegű skillem az a tea magasságában megáll, nagy erőlködéssel összejön egy smack leves, de még sütőm sincs, mert csak üres üvegeket pakolnék bele, vagy ilyesmi), a borhűtő pedig úgyis fullos volt, úgyhogy nem aggódtam.

györgy és párja még sosem járt énnálam. ez mondjuk érthető, mert piliscsabáról kocsikáztak be a két szép szememért (vagy inkább a borért), ami haverok közt is 35 km innen. kocsikáztak, kocsikáztak, a csaj vezetett, aztán hívtak, hogy most hagyták el ferihegyet. finoman jeleztem, hogy talán egy kanyart benéztek, de lehet, hogy negyvenet is, úgyhogy 180 fokot lesznek szívesek venni.

mintegy 25 percig voltunk vonalban, mondták a tereptárgyakat, hogy "itt egy csavarbolt, most kell jobbra menni?" meg "itt két kátyú is volt egymás után, tudod, hogy merre vagyunk?" és hasonló komoly támpontok jöttek, de végre sikerült beröfögni a telefonba egy utcanevet, én pedig megnyugodtam, hogy akkor a lámpa után egyenesen és az első keresztutcán balra. aztán kiálltam az orbitális méretű franciaerkélyre, és pont elláttam az első keresztutcáig, ahol kiszúrtam a csodásan piros miautónkat, amely némi hezitálás után nyomott egy izmos jobbost, és zsiványan befordult egy gyárudvarra.

tárcsázás, györgybazmeg. hova a faszomba mentek? és már láttam is, hogy egy könnyed 25 lépéses ipszilon segítségével megfordul a kiváló magyar termék, s sikeresen abszolválja a kereszteződést. onnantól már gyerekség volt, az utcában levő mindkét háznál megálltak örömittasan, hogy megérkeztünk, holott hangsúlyoztam, hogy a harmadik épületet lesznek szívesek megcélozni, s mire sikerült leparkolni a verdát, még ki sem szálltak, de györgy hangja már betöltötte a kerületet, s a csaj sem maradt adós.

ideje volt már, hogy a szomszédaim is felelevenítsék a "madarat tolláról" kezdetű mondást, perfektül tudtam a folyosóra kinézve, hogy hanyadikon tartanak a lifttel, úgyhogy mire vérben forgó szemekkel beléptek, addigra már ki volt töltve a becher, s mindkettőnek a kezébe nyomtam a wii kontrollert, hogy akkor boxoljátok le bazmeg, és mivel még sosem láttak ilyet korábban, ezért villámgyorsan lecsillapodtak, s csak arra kocentráltak, hogy hogyan üssék ki egymás fejét a tévén.

hazafelé györgy már kellőképp kómás volt ahhoz, hogy ne bírjon koncentrálni az úton, s csodák csodája, a leányzó minden megerőltetés nélkül, nyugisan, higgadtan sikerrel a hajlékhoz vezette a gépkocsit.