nekem van és büszkén viselem. azt is tudom, hogy nem minden nő rajong a mellszőrért, amit abból a szempontból valamelyest meg tudok érteni, hogy én sem rajonganék egy lágyan hullámzó bundáért két cici között, de azért remélem, hogy ez más megítélés alá esik. (mellesleg volt szerencsém élőben megtekinteni egy ilyen ndk-úszónő típust monokinire vetkőzve a horvát tengerparton, két napig nem ettem utána semmit.)
szóval növöget a mellszőr, már gimiben is irigyeltük idősödő Farky bácsit, akinek már elsőben olyan mellszőre volt, hogy a peta is tüntethetett volna a levágása ellen.
van egy cimborám, hát ő sem ugrott le mr.hairt venni a patikába, hogy mellkasára locsolja, dús szőrzettel áldotta meg a sors, s mivel gyakran járunk focizni, egyszer csak hirtelen azt vettem észre, hogy csupasz, mint a pávián segge, rá is kérdeztem, hogy ember! hát mi vett rá téged arra, hogy tested ékkövével ily brutális módon elbánj, és csak annyit mondott, hogy egy nő.
tudhat valamit, gondoltam, de egy hónap múlva már javában tüskésedett az említett mellkas, s panaszos hangú hisztit kellett végighallgatnom, hogy csaj over, a mellszőr meg nő vissza, és ne tudd meg. hogy ez a kínok kínja, az überlegszarabb érzés ever, szúr, csíp, kidörzsöli a póló, felsebesedik, csak háton alszol, és focizni sem tudsz rendesen, mert ha mellel veszel le egy labdát, akkor csendesen kimúlsz a pálya szélén.
én tanultam az esetből: mellszőr marad, max dauer. és csodálattal adózom a női társadalomnak, hogy ők láb, kar, és ágyéktájékon is vállalják a konstans szívást.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
dőlt a társaság rendesen... utána még hónapokkal később is röhögtünk a gyereken, hogy hogy lehet valaki ilyen hülye 
Bog oldala
