Áh. Megviccelt az egyik legdrágább PNA a hétvégén. Harman-kardon, überminőség, igazi fullos cucc, távirányítóval meg mindennel (lesz majd teszt is róla, persze), valamilyen szinten iGO alapú szoftverrel, de annyira átdolgozva, hogy csak Moha bá miatt ismertem rá, ott figyelt a szélvédőn és kicseszett velem. Nem kicsit, nagyon.

Soltvadkert. Frittmann, az év borásza, jelenés hétkor, kóstoló, vacsora. A szállásunktól (különösen ajánlott plecsni a szállásra: Anna panzió) navi szerint 5 perc kocsival, nosza, akkor go. Körforgalom, hajtsbe-hajtski-menjtovább-forduljobbra, oké, aztán már látszott is a zászló a kijelzőn, ami a célt jelzi, ám 500 méterrel előtte földutat érzékelt a különösen nem erre tervezett autó első sárvédője, előretekintve pedig a nagy semmi látszott. Moha bá persze bíztat, érkezés a célhoz, már csak 300 méter, és a navi kirajzolta a következő keresztutcát is a cél után közvetlenül, gondoltam, csak lesz ott valami hidden sarokház, vagy a Frittmann pincét szó szerint kell érteni.

Érkezés a célhoz.

Megálltunk. Egy rét tökéletes közepe, közel s távol semmiféle civilizált építmény, a legmagasabb bekoordinálható pont egy vakondtúrás volt, de az év borászától ennél azért többet nézek ki. Köszi, Harman-kardon. Még szerencse, hogy térerő volt, így odataláltunk a három utcával arrébb levő célállomásra. Eötvös utca 5. Én csak azt nem értem, hogy hogyan bírta a térkép azt kikalkulálni, hogy a rét melyik része tekinthető az 5-ös számnak.