voltunk szombaton egy lightos, s már-már classic kategóriájú kiránduláson, jelesül libegő fel, kiláttunk a kilátóból, aztán az erdőn keresztül a tündér-szikla érintésével le. 2-3 óra alatt megjárható, nem egy nagy cucc, de kikapcsol.
a jó idő ellenére alig-alig voltak népek.
a kilátó előtt ücsörögtünk nyugisan, amikor két tizéves kiscsávó, hmm, összeszólalkozott, amit a műértő közönség abból vehetett észre, hogy az egyik fiúcska szájából ordítva hangzott el a következő mondat: széjjelbaszlak, te geci! erre már apuka is megélénkült, de nem az volt, hogy lenyomott két rohadt nagy sallert a fiának, hanem hogy ne szaladgáljál már ennyit.
eldobom az agyam. és 7-8 év múlva ez a kis lurkó (pöcs) felnő és elmegy szavazni.
jöjjön az ellenpélda: a sziklánál ültünk (inkább rajta), amikor felbukkant egy család négy gyerekkel, olyan 4-12 éves kor közötti egyedekről van szó. nyilván nem libasorban jöttek, mert azok is szaladgáltak mindenfelé, de élből ránk köszöntek (hoppá!), felfértünk mind a kis sziklára, aztán megkérdezték, hogy merre kell menni, és távoztak, a nagyobbik lány vigyázott végig a legkisebb srácra. még láttuk föntről, hogy mennek lefelé lelkesen, és ez azért kellemesebb érzés volt, mint a széjjelbaszlak, te geci.