2013-ban születésnapomra megleptem magam egy egyszerű lobfűrész géppel. Moddinghoz és kisebb fa munkákhoz mindig jól jön. Első megtekintésre szimpatikusnak tűnt, az asztala dönthető 45°-ban, és ugyan lemezből készült a szélén peremezve, de elég merevnek tűnt. Körmös fűrészlapokat használ alap esetben, ez gyors fűrészlap cserét jósolt, és gyárilag egy adapter segítségével tud fogadni normál köröm nélküli fűrészlapokat is. Tudja változtatni a rezgésszámot a beépített elektronikának köszönhetően. Mivel az interneten rosszakat nem találtam róla (igaz jókat sem ) így rászántam magam a vásárlásra.

A fa billentyűzetem gombjaihoz készülő sablonokat már ezen a gépen vágtam ki. Sajnos a lemez asztal elkezdett hajolni, középen rendesen megsüllyedt legalább 2-3mm-t,

ami vágás közben azt eredményezte, hogy nem feküdt rendesen fel az asztalon a munkadarab, és e miatt csapkodta azt az asztalhoz. Ezt a hibát sikerült valamelyest orvosolni oly módon, hogy az eredeti asztalra 2 csavarral egy 10mm-es rétegelt-lemez darabot rögzítettem.

Használat közben derültek ki a gép olcsóságának hátrányai. Tudom vehettem volna komolyabb gépet is, négyszer ennyiért, ami komolyabb és aminek öntött vas asztala van, de csak erre volt keret.Számomra így sem volt olcsó Vagy vehettem volna kevésbé drágábban egy használt "normális" gépet, de ezekre a dolgokra mindig utólag jön rá az ember. Ha ma kellene döntenem inkább vennék egy használt profibb gépet, még akkor is ha tovább kellene gyűjteni rá. De mivel már megvan, a jelenlegi állapotában nem érdemes eladni, így marad a feljavítás, átalakítás.

Az utolsó csepp a pohárban az volt amikor karácsony előtt lombfűrésszel próbáltam fa karácsonyfa díszeket készíteni. Sajnos csak egy darabig jutottam, ahhoz is legalább 1 órára volt szükség, hogy kivágjam. Ahhoz, hogy a fára fel is tudjuk tenni még alaposan át is kellett csiszolgatni.

A gyári körmös fűrészlapok viszonylag szélesek, így nem lehet velük igazán kis ívben vágni, főleg nem 2-3cm vastag fa anyagban. A géphez ugyan mellékeltek adapter amivel a köröm nélküli keskenyebb fűrészlapok is használhatóak, de a beakasztós mivoltuknak, és szinte használhatatlan fűrészlap befogó csavarjainak köszönhetően, ha fellazítottam a fűrészlap feszítőt, akkor alul persze kiakadt, belső vágásokkor minden egyes új befűzéskor le kellett szerelni az adaptert a fűrészlapról majd vissza. Ez a művelet az eredeti asztalra szerelt 10mm-es rétegelt lemezzel már túl sok macerát jelentett. Sajnos a másodiknak elkezdett díszt sikerült elrontani, belevágni úgy az anyagba hogy kuka lett a sorsa, így abba is hagytam a többi elkészítését. Ekkor határoztam el, hogy kissé átépítem a gépet, mert így komolyabb és pontos munkára használhatatlan. Erről az átalakításról fog szólni e blogocska.

Tervek:
-Az átalakítás a lehető legkevesebb visszafordíthatatlan átalakítást eredményezzen, hogy meghibásodás esetén az eredeti állapotot visszaállítva még garanciáztatható legyen.
-A gyári asztalt kiváltom egy 18mm-es rétegelt lemezzel, melyet 2mm-es acéllemezzel borítok be.
-Az asztal döntésénél a forgási pontja minél közelebb legyen az asztal síkjához, ha megoldható akkor azzal egy síkba kerüljön (az eredeti asztalnál ez a pont az asztal síkja alatt 16mm-el található).
-Kicserélem a fűrészlap rögzítőket saját készítésűre, mely ugyan szerszámmal lesz csak használható (imbuszkulcs), de egyszerre fogja tudni fogadni a körmös és a köröm nélküli fűrészlapokat is, adapter nélkül.
-Tervben van a feszítő szerkezet menetesről gyors-zárassá alakítása, hogy a belső vágásoknál melynél a fűrészlapot át kell fűzni az anyagon a fellazítás és újra feszítés gyorsabban menjen. Esetleg a felső fűrészlap rögzítő elem is gyors zárat kap, de elsőnek megelégszem az imbuszkulcsos megoldással is.
-A gyári porfújó igazán csak teljes fordulaton hatásos, akkor is csak éppen, hogy elfújja a keletkezett fűrészport, ráadásul még rövid is, így ennek átalakítása is a felkerült a listára (sajnos a hozzá való méretű darabot nem kaptam de a rövidségi probléma orvosolva lett egy 90°-os fém könyök beépítésével, ami sajnos a kevés levegő mennyiségen nem javított)

-Ha minden átalakítást sikerül megcsinálni, és azok beválnak szeretném átfesteni a gépet, hogy harmonizáljanak a színei a műhely többi berendezésével, azaz zöld festék és zöld-szürke kalapácslak bevonatot fognak kapni a gép darabjai (ez már csak az átalakítás közben jött, mikor rájöttem, hogy mindenképp kellenek visszafordíthatatlan módosítások a gépen).

Első lépések:
Első lépésként darabokra szedtem a gépet, hogy felmérjem a tervezett átalakítások kivitelezhetőek lesznek e.

A szétszedést követően azt be kellett látnom, hogy az asztal döntésénél a forgáspont biztosan az asztal síkja alatt lesz, hogy mennyivel az csak később derül ki. Eredetileg a gyári asztal rögzítési pontokat nem használtam volna, de szétszedés után már látszott, hogy a hátsót kénytelen leszek megtartani, és felhasználni. Túl kicsi a hely a kart mozgató excenteres rész és műanyag bevonatú talp emelkedő része között.

A lényegi munka megkezdését az jelentette mikor egy nagyobb darab 18mm-es rétegelt lemez táblából kivágtam az asztal lapjául szolgáló 32×50cm-es darabot. Hosszas méricskélést követően a hátsó rögzítési ponthoz egy 20mm-es szögvasból készítettem konzolt, melyet itt-ott megcsonkítottam és besüllyesztettem a rétegelt lemezbe. A rögzítését 3db 4mm-es süllyesztett fejű csavar látja el. A forgási pont így az anyag vastagságok figyelembevételével a lehető legközelebb került az asztallap síkjához, mely a mérések alapján kb 14mm lett. Hát nem sokkal kevesebb mint az eredeti asztalnál. Sajnos ettől feljebb tenni csak a gép teljesen nulláról történő átépítésével lehetne. Ezt a méretet az asztal kopó felületének azaz a 2mm-es acéllemez vastagsága, a szögvas anyagának vastagsága, a forgáspontot alkotó csavar fejének sugara, és a szögvas rögzíthetősége miatt a megvéknyított rétegelt lemez anyagvastagsága adja ki, sajnos már egyiken sem tudok lejjebb faragni.
Az asztal aljából még két helyen martam ki nagyobb részeket, a miatt, hogy az asztal döntésénél a kar ne ütődjön az asztalba bele, de ez még csak a kezdet volt.

A következő lépés az első rögzítési és forgási pont kialakítása volt.

Hulladék darabokból készítettem egy alsó tartókonzolt, melyből felső-maróvá alakított dremelemel kimartam a mozgó rész betét elemének a helyét.

A mozgó részt szintén a dremelel alakítottam méretre, mivel az asztal alját nem akartam még megváltoztatni, így egy darab léchez csavaroztam az íves darabot, amit kétoldalas ragasztóval és gyors-szorítóval rögzítettem az asztal laphoz a tesztelések idejére.

A teszt darabok sajnos csak közelítettek az ideális megoldáshoz, pont fordított elrendezésre volt szükség, mivel a motoron lévő röpsúly csúnyán beleért a konzol és a mozgó konzol síkjába is.

A sok méregetés után végül megvoltak a méretek, mely alapján még számítógépen is megterveztem a biztonság kedvéért az egészet, mivel jónak tűntek a méretek, így rétegelt lemez darabokra felrajzoltam a kívánt vágási és marási helyeket.

A felső-maró dremel és egy ív maró adapter segítségével kimartam a darabokat a megfelelő helyeket, végül pontos méretre vágtam.

A konzol helyének pontos meghatározásához szükség volt a műanyag első burkolati rész lebontására is. A burkolati elemet tartó lemezből - melyhez egyben a motor is rögzítve van - a mozgó konzol csúszó része miatt egy egész nagy darabot ki kellett vágni.

A mozgó konzolnak az asztal aljába felső-maróval fészket készítettem, a konzolt az asztallapján keresztül csavarokkal, és ha az összeszerelési sorrend engedni fogja akkor ragasztóval is rögzíteni fogom.

A konzolt összeszerelve a helyére téve a röpsúly vége még mindig beleért a mozgó konzolba
Két lehetőség volt az egyik, hogy azon a részen ahol az asztal különböző állásaiban beleérne az asztalba a súly ott kikönnyítem, igen ám de ez a rész beleesik a rögzítő csavar sávjába is, így nem járható út.

A másik és alkalmazott megoldás, hogy megcsonkolom a röpsúlyt. A csonkolással megváltozott a röpsúly tömege, így az is előfordulhat, hogy a gép mászni fog a vibrációtól az asztalon, szerencsére a gépet összeszerelve amennyire a jelenlegi állás engedi, teljes sebességen sem tapasztaltam számottevő vibrációt így a gép mászását sem tapasztaltam. Hogy az átalakítás befejezésével is így marad e az majd kiderül.

Az alsó fix elem rögzítését, az eredeti gépelem rögzítő furatainak segítségével gondoltam megoldani, 2mm-es alumínium lemezből levágtam a megfelelő darabot, melybe a besüllyesztettem a fa elem rögzítő csavarjainak helyét, és a talphoz rögzítő kapupánt csavarok helyét is.

Sajnos a csavarok amivel a lemezhez rögzítettem a konzolt a rétegelt lemezt a rétegek mentén elrepesztette , így kénytelen voltam oldalról csavarokkal összefogatni miután a repedést feltöltöttem ragasztóval.

Az elektronikát is elrejtő műanyag burkolatot a helyére visszaszerelés előtt kissé csonkolni kellett. A négy rögzítési pont egyikének távtartó részét le kellett vágni mert útban volt a mozgó asztalon lévő íves konzolnak, és ki kellett vágni az íves konzol helyét is.

A röpsúly, a motor melletti fém lemez és a műanyag elem csonkolásával a gyári állapotban történő visszaállítási lehetőség végérvényesen elveszett. Remélhetőleg magával a motorral nem lesz probléma, az elektronika viszonylag egyszerű így meghibásodás esetén remélhetőleg könnyen javítható lesz, de ne legyen rá szükség

Az asztallap aljából még több helyen ki kellett marni részeket, hogy a váz bizonyos részei és a mozgó kar legfelső pozíciójában se érjen bele az asztalba még annak megdöntött állásában sem.

Az asztalt közel 45°-ban megdöntve a váz egy része bele, és át is lógott az asztallap síkján, így mivel a garanciát már amúgy is buktam, lereszeltem, majd csiszológéppel az asztal síkjába csiszoltam. Az asztal fedő 2mm-es acéllemezből is tervezek ezen a részen kicsiszolni, hogy ne koppanjon asz asztalhoz.

Felkerült a helyére a jobb oldali takaró lemez is, melyből ki kellett vágni egy kisebb darabot a mozgó konzolnak.

A bal oldali elem kicsi nagyobb változást szenvedett el

Jelenleg kb így áll a fűrész, még sok meló lesz vele mire befejezettnek tekintem, de már látom az alagút végén a fényt, csak kár hogy az a gyorsvonat

Frissítés: 2013.02.10

Ha lassan is de haladok a munkálatokkal.

Nekiláttam a fűrészlaprögzítők elkészítésének. Az alapanyagot a garázsban a lomok közül kukáztam. Két olyan darab volt ami megfelelt az elvárásoknak, egy 15×15mm-es idomacél darab, és egy ismeretlen, oxigénnel megvagdal acél darab.

Végül a nagyobb darab lett a befutó, ebből vágtam ki az alsó és a felső rögzítők nagyobb darabjait vasfűrésszel, és végül a befogó pofát is, melyet 3mm-es imbusz kulcsnyílású csavar rögzít. A fix befogó részből szintén vasfűrésszel vágtam ki a kisebbik mozgó rész helyét, majd az esztergán a maró asztal segítségével síkba martam.

A két fűrészlapbefogó elrendezésileg megegyezik, a helyükre a karok egyformasága miatt 180°-osan elforgatva kerülnek, így fönt jobb oldalról, lent meg bal oldalról lehet a rögzítő csavarokat meghúzni. Az elektronikát takaró műanyag burkolat és a motor miatt alul nem is lehetne másként megoldani.

Mielőtt a karokat a helyükre szereltem volna az ív tartókonzolja alatti 2mm-es alu lemez helyett készítettem egy másikat 5mm-es acéllemezből, mert az alu sajnos hajlamos volt hajolni ha terheltem az asztalt.

A tartókonzol és a karok is a helyükre kerültek az első vágási próbához, és hogy lássam a fűrészlap befogók jól állnak e, függőleges e a fűrészlap elölről nézve.

Szerencsére azzal nem is volt gond, csak a körmös fűrészlap rögzítésekor nagyon ki kellett lazítani a hátsó feszítő csavart, és még így is nehéz volt a fűrészlap berögzítése. A fűrészlap rögzítők fix részéből így még a marógép segítségével kimartam egy részt a karok vastagságában, itt gyertem kb 5-5mm-t, a rögzítő csavarokból is vágtam levágtam a kiálló részeket. A körmös fűrészlapok körmeinek a dremeles vágókorong segítségével vájatot készítettem, így még nyertem újabb 6-7mm-t a karok feszítésében.

Felszereltem helyére az asztalt. Derékszög segítségével bejelöltem a fűrészlap helyét az asztalban, majd 8mm-es fafúróval készítettem neki egy furatot. Megvolt az első próba vágás is. A sík asztalnak köszönhetően sokkal könnyebben lehetett dolgozni vele.

A próba vágások után az asztalon a fűrészlap körül bejelöltem a cserélhető betét helyét. A betétek 8mm-es rétegelt lemezből készültek, melyeket asztali körfűrész segítségével vágtam méretre. A betét helyét az asztalra szánt 2mm-es vaslemezen is kivágtam.

A lemez sarkait miután pontos méretre vágtam lekerekítettem. A körvonalat átrajzoltam a rétegelt lemez asztalra is. A felesleges részeket dekopír fűrész segítségével levágtam. Eredetileg úgy terveztem, hogy az asztalon a mozgató ív fixen lesz rögzítve, de rá kellett jöjjek ez nem járható út, az eredeti csavarfej sülyészteseket 8mm-es fatipli segítségével eltüntettem, és a lemezen alakítottam ki őket. Miután csavarral összefogadtam az asztallal a lemezt, csapágyas marókés segítségével, vezetőként a lemezt használva körbe martam az asztalt.

A felső-maró segítségével a cserélhető betét helyét is kimartam, melynek a sarkait favésővel igazítottam ki. A korábbi 8mm-es furatot felbővítettem 30mm-esre egy lépcsős bővítő fúró segítségével.

A fűrészlap rögzítése után bekapcsolt állapotban egy betétet a fészekbe toltam, így minimális a rés a fűrészlap körül, sokkal tisztábban lehet vágni, alul nem szaggatja fel a fa szálait, ez főleg rétegelt lemeznél jön jól.

A jelenlegi állapotában is már használható lett a gép, de még sok munka lesz vele hogy 100%-ig az elképzeléseim szerint átalakítsam. Módosítani kell még az asztal hátsó forgási pontján, a gyári furat átmérő nagyobb a csavartól így az lötyög benne, és a lemez burkolat amin van, az is elég hajlékony. Elöl a rögzítő csavar még nincs befejezve, jelenleg csak egy villáskulccsal rögzíthető vagy oldható az asztal dönthetősége. A lemezt még rögzíteni kell a rétegelt lemezre, ezt pálma erős ragasztóval tervezem, és még jó pár kisebb feladat amik nélkül nem lenne tökéletes a gép.

Frissítés: 2013.02.14

Az elmúlt pár napban is volt némi haladás.
A dőlés állító csavar sajnos nem a legideálisabb helyre került. Mikor kimértem a helyét akor még nem volt fixen rögzítve a konzol, és sajnos utólag csak a teljes ív újra készítésével lehetne az ideális helyre tenni. Így sajnos csak a már meglévő íven tudtam kb 1.5cm-el balra tolni. A műanyag burkolatot így is meg kelett szabni hozzá, de legalább kicsit távolabb került a porszívócsövet fogadó csonktól. Az eredeti furatot felbővítettem 8mm-esre és keményfatiplivel megszüntettem.

A rögzítőcsavar feje alá, hogy ne kezdje ki a rétegelt lemezt (már a tesztelések után látszott a fém nyoma az iven a csavar fészkében). A lemezt egy rozsdás darabból vágtam ki és excenteres csiszológép segítségével tisztítottam meg. Az ívet ráhelyezve átrajzoltam a szükséges vágási vonalakat, a lombfűrész gépet összeszerelve pedig finomabb fűrészlappal olajos kenés mellett kivágtam.

A lemeznek felső-maró segítségével fészket martam az íven.A tartókonzol túloldalán a szorító csavar alá szintén be lett marva egy méretes alátét, melyeket műgyantával rögzítettem.

A szorító csavarhoz hulladék rétegelt lemez darabokból körkifúró segítségével készítettem alapanyagot. Az öt darabból két-két szélsőbe menetes-szár toldót illesztettem, faragasztóval rögzítettem a különálló darabokat. A rögzítő csavar fejét a lombfűrész géppel vágtam ki, és felső-maró segítségével kerekítettem le.

A rétegelt lemez asztalt és a lemezburkolatot pálma erős-ragasztóval kentem be, kis szikkadás után összeillesztettem a darabokat, és szorítók segítségével összeszorítottam.

Egy napos száradás után a fa betét fészkén még igazítani kellett, mert kb 3-4tized mm-t kiállt még a lemezből. A fűrészlap számára készített furatot és az asztal alsó éleit is rádiusz maróval lekerekítette. A marási munkák után a fa betét is teljesen belesimul a fészkébe.

Felkerültek a gépre a korábban elkészült burkolatok is.

Végül helyére került az asztal is.

A gépet kipróbálva az asztal nagyságrendekkel stabilabb lett. Döntve ugyan a hátsó rögzítési pont hajlamos mozgásra a gyenge burkolati elem miatt, de azt szeretném később megerősíteni.

Frissítés: 2013.02.19

Az elmúlt hétvége sem telt el kisebb munka nélkül.

Egy hulladék anyagból elkészítettem a leszorító talp szárát az eszterga segítségével, melyet a gyári plexi védő helyére tettem be.

A talp anyagául a maradék 5mm-es acéllemezből vágtam ki egy darabot és vágtam méretre flex segítségével, végül reszelővel méretre igazítottam. A tervezett hajtás vonalában 90°-os szögben kiköszörültem az anyagból a felx segítségével, 2mm-es anyagot hagyva. A szárnak hagyott részből levágtam a felesleges részt, kifúrtam a rögzítő csavar helyét és derékszögben meghajtottam az anyagot.

A száron az alsó nagyobb átmérőjű részből a talp anyagában vastagságában kivágtam egy darabot, átjelöltem a rögzítő furat helyét, kifúrtam és menetet fúrtam bele.

A talpat a szárral összeszerelve felraktam a helyére, kipróbáltam döntött és egyenes asztalnál is.

Kedves Apósom segítségével oxigénnel meghegesztettük a hajtásnál a talp fülét.

Míg hűlt az anyag a szárat és a fűrészlap rögzítő pofákat meggypirosra melegítette, végül olajban lehűtöttük őket.

A talpon a hegesztést megigazítottam, lereszeltem a felesleges részeket az alját amennyire lehetett síkba csiszoltam. A talp is megkapta a hőkezelését. Sajnos a kapott felület nem lett olyan szép mint szerettem volna, pár helyen a fekete réteg ami létrejött az anyagok felületén feljött. Szerencsére ez az anyag tulajdonságait nem befolyásolja, csak esztétikailag lett volna szerepe, még majd festésnél lehet, hogy kap egy réteg fekete festéket e miatt.

A talp alját excenteres csiszolóval megcsiszoltam, végül az asztalra rögzített olajos csiszolópapíron szálra csiszoltam.

A puding próbája az evés, egy darab rétegelt lemezzel teszteltem le a használhatóságát. Végre nem kell az asztalra leszorítani az anyagot

Vissza van még a porfújó feltuningolása, erre is van már ötletem. Terveben van még egy helyi ledes megvilágítás, ami a gép elektronikájának tápellátásáról kapna energiát, valószínű egy 3W-os hideg-fehér led lesz az alany.

Frissítés remélhetőleg hamarosan.

További képek a picasa galériámban.