Kerek évfordulókon alkalom nyílhat a nosztalgiázásra, a régi szép idők felemlegetésére, meg "abban még vót anyag" De az inkognitómat továbbra is szeretném megőrizni, így ha valaki ebből a kicsit homályos megfogalmazásból is rájön, akkor csitt!

Azokban az időkben a civil lakosságnak gyakorlatilag nem volt semmilyen elektronikus kommunikációs eszköze. Ez az állítás nem túlzás, hiszen az ország többségének telefonja sem volt, nemhogy mobilja, semmilyen se. Az elenyésző kisebbségnek jutott ócska analóg telefon, ha véletlenül elég fontos emberek voltak és olyan helyen laktak, ahol volt még szabad drót. Ez az időszak még bőven a 150 forintos kedvezmény meg a kommerciális internetszolgáltatások előtt volt.

A civil lakosság egy elenyésző kisebbségének, a digitális úttörőknek jutott telefon és modem egyszerre, akik elkezdték a bbs-ek hálózatát építeni. Mivel én ebben már nem vettem komolyan részt, így ezt a témát itt félbe is szakítom. A nem civil lakosság számára viszont elvetették a hivatalos akadémiai hálózat első csíráját. Ebben vettem részt én is.

A régi szép időkben még egyetemista voltam, legalábbis papíron. A harmadik tanévemben sikerült elég messzire kerülni az egyetemet, miközben összehaverkodtam pár tanárral. Akkoriban érkezett az új technológia, ami engem jobban érdekelt, mint a filozófia előadás. (A filozófia volt az egyetlen vizsgám, ahol bár megérdemeltem volna a karót, az oktató egyszerűbbnek látta egy lapos kettessel áttolni a "jelölteket". Az összes többi vizsgámon, ahol megérdemeltem a karót, ott be is vésték ).

Az új technológia kiismerésével viszont szépen haladtam, így a szakmai előrehaladásom kiegyensúlyozta az egyetem mellé járásomat. Egyszer feldobtam az egyik oktatónak a kérdést, hogy kaphatnék-e én is levelezési címet? Mivel jó viszonyban voltunk, így kaphattam. (nem publikus, hogy mit )

Lehet, hogy ismétlés, de írok a technológiáról is.

A történet idején már létezett az a szabványcsomag (mert több, egymásra épülő szabványról van szó), amit X.25-nek, illetve a kidolgozó szervezet akkori nevén CCITT X.25-nek neveztek. A CCITT-ből azóta ITU lett: Nemzetközi Telekommunikácós Egyesület. A CCITT kibontását ne kérjétek, mert francia név.

Az X.25 COCOM embargós volt, azt nem lehetett csak úgy megvenni. Így megszerezték a szabványokat, és a Sztakisok összerakták a saját kapcsolóberendezéseiket, amit eredetileg X-boxnak (hejj ms..), a fejlesztett verziót H-Boxnak nevezték. Az X.25 alaphálózata analóg szinkron soros hálózat volt, majdnem, mint az akkori egereké, csak az aszinkron. Hogy a korszakot érzékeljük: zöld herkules monitoros XT-n, 20 megás vinyóval működött az első ilyen gépünk.

Szóval a soros vonalat egy modem illesztette az X-boxhoz, amiben Z84000-es proci és a családba tartozó SIO-k voltak. Egy ilyen doboznak volt több (nagyságrendileg 8) soros portja, amit be lehetett konfigurálni szinkron és aszinkron működésre is. A konfigurálása úgy zajlott, hogy elmondtad a sztakisoknak, hogy mit szeretnél, meg a többi fontos paraméteredet, abból ők fordítottak egy egyedi, adott dobozra specifikus firmware-t, amit beleégettél az epromokba (de lehet, hogy eeprom volt). Ha ez sikerült, akkor a doboz úgy működött, ahogy kérted. Ha nem sikerült, akkor kocsikulcs, mert az egyetlen kommunikációs berendezésedet tetted tönkre

Az X.25 szabványcsomagban volt olyan, ami pc-vel aszinkron kommunikációra volt alkalmas, egy ilyennel lehetett a pc-t az X-Boxhoz kötni. Az X.25 hálózat hibamentes sorrendtartó kommunikációt biztosított. A túlvégére ráraktak egy (akkori szemmel nézve) böszme IBM gépet. Ebből a háromból lett a levelezés kliens oldali része. Először távoli terminálként lehetett az IBM-en levelezni, később kifejlesztettek egy saját kliens oldali protokollt levelek fogadására. Kb. pop3@sztak.hu. Újra feltalálták a pop-3 protokollt. Ennek kliens oldali megvalósítása lett az ELLA nevű elektronikus levelezési rendszer.

Egy fontos paraméter következzen: a sebesség. 9600 bit/sec. Nem elírás, semmi Kilo vagy Mega előtag. 9600 bps-en osztozott az egész egyetem anno. De volt olyan felsőoktatási intézmény Debrecenben, amelyiknek 2400 bps jutott, ennyivel mentek a jobb egerek akkoriban. A hozzáférés nehézségét nem csak a sebesség korlátozta, hanem az is, hogy ahány aszinkron portot konfiguráltál az X-Boxra, max. annyi pc-t lehetett elvben rákötni. Ezt súlyosbította, hogy a soros porti drót 20 méternél nem lehetett sokkal több, így a végeredmény 3-5 pc, vagyis levelezési lehetőség volt/egyetem.

Később ezen fejlesztettek. Elkészült az X.25-nek a hálózatos verziója. Az egyetem kapott egy MikroVax-ot, aminek volt szinkron soros portja, erre rá lehetett kötni az X-Box szinkron portját. A gépnek volt ethernet csatolója is (figyelem!!! play tadaaaa.wav): 10 Mbps-es KOAX. Most megköpködöd a mobilodat, ha a pampákon csak 10 mega csurog le.... Ezzel a fejlesztéssel meg lehetett oldani, hogy amelyik gép az egyetemi koaxos hálózat része volt, és volt rajta hivatalosan telepített hálózat, az hozzá tudott férni az X.25 kijárathoz. A hivatalosan telepített hálózat akkor DECnet Phase IV volt (elvileg volt Novell is, de azt erre nem lehetett használni). Ezzel sikerült elérni, hogy relatíve sok gép hozzáférjen az X.25-höz, ami ettől nem relatíve, hanem rohadtul komolyan belassult

No ebben a környezetben kaptam meg az első email címemet, és ebben a környezetben írtam az első hozzászólásomat egy netes fórumra. Visszakanyarodva az első mondathoz:

25 éve.

Képek a H-Box1-ről:

Az előlap.

Az alaplap és a soros vonali illesztők.

A soros vonali illesztők közelről.

Az alaplap alulról a digitális elektronikával.

A processzor közelről.

Ha hozzászólsz, maradj a nosztalgiánál. Ha szakmázni akarsz, csinálhatok neki másik bejegyzést.