Próbálok úgy fogalmazni, hogy esetleg szórakoztató legyen annak is, aki tökéletesen nem ért velem egyet... inkább az érdekesség kedvéért írok, hogy ugyanazt mennyire nagyon másképp látjuk, és hangsúlyozom, ez így van jól.
A 11+ GB-os install méret az Enhanced Director's Edition a legújabb patch-csel... az azért szép, meglepett! Kár, hogy visszafelé nem lehet patch-elni, és a játék nem szereti a Creative X-Fi kártyámat, ez egy ismert bogár, mint megtanultam.
Én egyszer már játszottam a Witcherrel, de akkor nem tetszett... most kapott egy második esélyt, köszönhetően a visszatérő jó szándékú unszolásnak, hogy nem szabad kihagyni, mert nagyon jó játék.
Miután leszedtem a Morrowindet, hogy elférjen, és felinstalláltam, nagyon vártam az intrót, mert arra még emlékeztem, hogy igencsak tetszett. Most sok dolgot (és több órányi bíbelődést) kihagyok, a lényeg, hogy a hanggal erőteljes problémák akadtak az intró alatt, kábé élvezhetetlen. X-Fi... pfúj. Szerencsére a játék közben minden tökéletesen működik.
Játéknapló:
Indult a mandula, birkatürelemmel megkerestem a nézetet, amiben a legkevésbé fokozza a pusztítási vágyamat az összevissza kattintgatás, és a lehető legkevésbé kell megfeszítenem magam, hogy akkor tudjak az ellenfélre kitikattingolni, mikor a szürke kis nyíl nagyobb narancssárgás nyílra vált.
Meglepő módon gyorsan megbarátkoztam a harccal (felkészültem rá), mondjuk nem volt világos, hogy miért nem mozdul semerre, mikor már rég kiadtam az ukázt a harc elején... sebaj.
Az első csaták borzasztóan könnyűek, hiszen prológus, meg minden... a játéktér is erősen behatárolt még, ez sem gond. Itt a Bard's Tale bemocskolt neve jutott eszembe, annak a felmelegített hekkendszless verziójában volt egyfelé menéses zúzás. Mondom, nem gáz... az meg, hogy első próbálkozásnál miért nem éreztem benne semmilyen ( = nulla) kihívást, az most lett világos: mert akkor szerintem nem találkoztam a szemes bosszal, mert egyből a laborba mentem, hisz az a lényeg... gondoltam én. Egyetlen választással kimaradt a harc, meg a... pff 1400 xp kábé? Aztán a dolog ugyanott folytatódik, szóval semmi értelme sietni, megvárja a pírszinges gyerek, hogy kint lecsendesedjen minden, ő is jobban ráér, megakadályozni meg úgysem lehet, hogy ellopja a ládikát.
Aztán mikor navigálni akartam, a Neverwinter Nights emlékei is felhomályosodtak, nem az unalmas, szimmetrikus játéktér miatt, hanem a tökéletes trajektóriaoptimálás okán, amit a csávó csinál, ha egy tőle másfél méterre levő aktiválható dologhoz akar hozzáférni. Hát szerintem ott ez nagyságrendekkel jobb volt, ez itt több, mint érdekes, mikor háttal oldalazva megy mellé valahova, nem is értem... a sokadik peccs után pláne. Említést érdemel a kamerakezelés is, ami előre nem megjósolható pillanatokban vált 180 fokot, ami elég sok... mindegy, néha pont ellenkező irányba megy az ember, mint amerre akar, akár a való életben.
A grafika über lehetett akkoriban, mikor kijött a játék, nálam tökmásodlagos, de tetszik, kidolgozott, nagyon szép.
Cseptör egyben aztán (sose jutottam el eddig) végre kimutatja a foga fehérjét a játék. Az első csatát többször próbáltam megoldani úgy, hogy ne haljon meg a nép a kapunál, sikerült is egyszer, utólagosan nem látom értelmét az újratöltögetésnek... az a csaj már akkor hanyatt vágja magát, ha az egyik szellemkutya megböki a nózijával. Ez van. Nem gáz, áldozatok mindig vannak.
Az már kicsit erősebb, mikor a nagyihoz kísérendő csajt szétkapják a palotapincsik, mielőtt a főhős támadási parancs után előveszi a bicskát, és eldönti mi legyen, mit vagdaljon össze. Hehh, meg persze később, lazán kattintható a sok paraszt milisa is ellenfélnek, mikor öt kutyussal vegyülnek ők hárman... mindegy, lazán le lehet szedni mindet, kutya, ember: kockára. Lehetséges, hogy többet kéne pauzálni, hogy jobban lássam, kin van éppen a kurzor... csak sajnos úgy tűnt, hogy akkor még többet késik a harcban a főhős, ha állandóan megállítgatom. Töltögetős játék, okés.
A karakterfejlődés az tetszik, a szkillfa elgondolkodásra ad lehetőséget, érdekelne is, csak felmerül a kérdés, hogy mennyire érdemes precízkedni a harci szkillekkel... annyira kiszámíthatatlan a csata menete, hogy ki, kit támad meg, hogy helyezkedik stb., hogy a piroseakurzor mikorkattintasszal ezek úgy tízszer nagyobb súllyal számítanak a csata végkimenetelét illetően, mint a jól fejlesztett karakter. Ehhez képest a The Void gyaloggalopp, pedig ahhoz is kell kitartás.
Jah, a Void, nők... már a prológban meg lehet fektetni valakit, szuper. Ajándékozni is lehet, hogy szeressenek. Ühüm. Itt legalább nem hazudik az ember olyan nyíltan és büszkén, mint a Dragon Age-ben. Tudom ott sem kell... lehet. Mindenesetre az irányt megmutatták. Azt kicsit sajnáltam, hogy nem magyar szinkronnal tettem fel, mikor az alacsony kovács a lingam és a jóni tradicionális kapcsolatáról beszélt. Kicsit meglepődtem, ahogy fakoffozott, de hát... szíve joga. Legalább úgy rühelli a hegyesfülűeket, ahogy kell.
A karakterek mozdulatait érdemes figyelni a dialógusok közben, új színt visz a játékba... néha úgy odaállna a beszélgetőpartner elé az ember, és megfogná erősen a két vállát, hogy "maradj így egy kicsit kérlek, nem tudok koncentrálni arra, amit mondasz, ha folyton vonaglasz közben
!"
A journal, glossary, characters, kvesztek követhetősége, jelölése, a bejegyzések, a _könyvek_fontossága_, az alkímia... mind nagyon király. Tényleg.
A zene is jó, bár még keveset hallottam, nem szerettem teljesen bele.
A sztorira meg még várnom kell...
"a sárkány is csak ember" - oxox
Nem is reméltem hogy a héten válaszol vki 
Az egész witcher valamilyen szinten lineáris sajnos, de hátha a 2-ben ez is jobb lesz. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
!
! Csak a káromkodások, az meghökkentő... meg mondjuk vannak ilyen apróságok, hogy egy öreg nyanya kétféle hangon szólal meg (két mondat, egymás után), de hát istenem, hetvenévesen mutál megint, ám legyen...a fantázia megoldja a többit.
