Hadd kérdezzem meg - hogy a bánatba lehet, hogy a korosztályomban igen nagy százaléknak sikerült remekül szocializálódnia, pontosan tudva azt, hogy mi az ami még elmegy, és mi az, ami már túl van az elviselhetőség határán?
Emlékezetem szerint volt Jóanyám, akitől megkaptam az alapokat időben - a szüleim elváltak elég korán, lett volna kitől rossz példát vennem, mégsem sikerült, volt az iskola, ahol nem volt nádpálca, mégis tudtuk hol a helyünk és hogy a tanárt nem küldjük el a retkes kurv@ anyjába, mert egyszerűen minimum illetlenség.
Volt három bátyám, meg egy nővérem, akiktől láthattam, hogy az idősebbek hogyan viselkednek és volt egy rakás kortársam, akik szintén képesek voltak emberhez méltón megnyilvánulni - pedig előttük is ott lehetett volna az elkutyulás lehetősége.
De nem kutyultak el, mert otthon odafigyeltek rájuk is.
Ha sz@rt nyomat a média, akkor alighanem az otthonában szembesül vele a kiskorú - és csak úgy lehet hosszabb távon hatással a fejlődésére, ha otthon tökmindegy, hogy mit csinál a gyerek, csak legyen csendben, mert apa-anya fáradt.
Hogyan lehetséges az, hogy mégis ismerek olyan tizenéveseket, akik tudnak normálisan viselkedni és gondolkodni annak ellenére, hogy előttük is ott van mindaz a fertő, ami a többiek előtt?
Miért kellene nekem erkölcscsőszként viselkednem vadidegen emberekkel, akiket nevelni már lehetetlen, mert hat éves kor után már nem egészen úgy működik az ilyesmi, mint addig?
Mod.: És egy apróság a végére: lehet okolni az egészért az általános rezignáltságot, de talán el kéne filózni rajta, hogy vajon mi vezetett el ideáig - és meg is kapnánk a farkába harapó kígyó általános sémáját. A kulcs a szülő - neki van a legnagyobb befolyása a saját gyermeke fejlődésére, hiszen hat éves koráig vele találkozik a legtöbbet a "bides kölke"
[ Szerkesztve ]
"In the mist | dark figures move and twist | was all this for real | or just some kind of hell | 6-6-6 the Number of the Beast | Hell and fire was spawned to be released" - Iron Maiden: The Number of the Beast