Én itt vagyok.
A mai napom egy lufi volt fölösleges idegeskedéssel megtöltve. Ááá, az ilyen értelmetlen csapkodás a legócskább időpazarlás.
Rosszkedvemet elűzendő betértem egy írószerboltba és vettem jegyzetfüzetet, nagyítót, színes ceruzát, ami nem fában van, hanem csak a pigmentrúd bevonva lakkal, és néhány patront a töltőtollamba, ami egy fekete gólyaszárnytoll. Nagyon jól néz ki, olyan hosszú, mint az egész alkarom. Itthon vele írok a jegyzetfüzetembe. Hamarosan betelik a tizedik. 99' nyara óta jegyzetelek. Ez hasznos elfoglaltság, mert segített rendet rakni a fejemben. Bár még mindig zizis személyiség vagyok.
Mit fecsegek? Semmihez sincs kedvem, még az alvás sem vonz, mert nincs egy ötletem sem, amit szívesen forgatnék elmémben az ébrenlét és az álom határán lebegve.
Aggaszt valami. Mintha hal lennék egy vízzel teli mosdókagylóban, csak éppen kihúzták a dugót... megy le a víz....
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.