Jó emberek jöttek össze. Sokan családjukkal, társukkal érkeztek, vagy a hobbi nagy öregjeiként általános tiszteletnek örvendtek egymagukban is.
Én meg egyedül jöttem, senkit sem ismertem arcról, engem sem ismertek, csak netes nevek alapján azonosítottam a jelen lévőket.
Háát, részemről égtem. Kellemetlen volt. Nincs szükségem ilyen élményekre. Akkor meg minek erőltetem?
Szerk.: Közben rájöttem, hogy a csillagászati táborba is fölösleges idő és pénz pocséklás elmennem. Ott is égnék. Akik ott lesznek jó távcsövekkel rendelkező, sokkal nagyobb ismerettel rendelkező félprofik. Én meg átbukdácsolva a keleti végeken a 10x50-es binokulárommal és kusza ismerethalmazommal, nagyon dilettáns benyomást keltenék minden lelkesedésem ellenére, ami hamar elillanna látva a többiek távcsöveit és hallgatva szakmai beszélgetéseiket.
Annyira tré vagyok, Nudli. Ilyenkor egyáltalán nem vagyok kedves, de nem mással szemben veszem fel a zord arcomat, önmagamat ütöm, mert még mindig sehol sem vagyok...
[ Szerkesztve ]
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.