mondok egy példát.
a legrosszabb ami történhet egy SSD-vel, hogy majdnem teljesen megtelítjük.
pl. a 40 GB-oson alig 2 GB szabad helyet hagyunk.
feltételezzük, hogy ez a 2 GB arra elég, hogy a windows és a böngésző szemete elférjen rajta, de ez is folyamatosan frissül/cserélődik.
a statikus wear-leveling nem hagyhatja, hogy a 2 GB-nyi adat alatt lévő cellák gyorsabban használódjanak el, mint a többi 38 GB hely, ezért a háttérben elkezdi eltolni az adatokat, és gyakorlatilag emiatt majdnem egy teljes SSD-nyi, azaz 38 GB adatot fog áthelyezni.
1. ezzel ahelyett, hogy kitolná az élettartamot, csak lerövidíti. tény, hogy egyszerre fog kinyiffanni az összes cella, de gyorsabban, mintha több lenne a szabad hely
2. ez az "overhead". 2 GB-nyi adat kerül az SSD-re, de valójában 40 GB-nyi írás keletkezik, emiatt pedig baromira belassul minden az állandó cellavédelem miatt
ez egy szélsőséges példa, de nem lehetetlen, és könnyen lehet, hogy a többségnek erről fogalma sincs.
éppen ezért én azon a véleményen vagyok, hogy jelenlegi formájában az SSD-ből sosem lesz adattárolásra használt hardver, arra a vinyó jobb. az SLC-nek ez nem olyan nagy gond, de az SLC SSD-ket (a komolyakat, most nem az elsőgenerációs 32 GB-os Samsungokról beszélek) elsősorban szerverekbe veszik.
az SSD-re egy fejlesztési lehetőségként kell tekinteni, mintha egy processzorról vagy +2 GB ramról lenne szó, a rendszer+programok alá betéve jelentős gyorsulást tapasztalhatunk, többet mintha egy 2 magos procit 4magosra cserélnénk.
[ Szerkesztve ]
"I press keys on a keyboard all day and click a mouse in front of a glowing rectangle. Somehow that turns into food and shelter."