A szépséghibája az Uno-nak hogy ez az egyetlen sorosportja, és ezt használja a bootloader programfeltöltője is

Arduino_Uno_Rev3-schematic

(TXD)PD1
(RXD)PD0

Amikor az IDE a segédcsipp TX lábán ad a proci bootloadere felé az RX lábára, akkor a külső passzív módon adó forrás - mint pl egy GPS vevő ami másodpercenként küldi magától az NMEA 0183 mondatokat - bezavarhat a programozásba, amikor pedig a proci bootloadere a TX lábán válaszolgat a segédcsipp RX-e felé, akkor azt meg fogja kapni a külső eszköz is, és bezavarhat annak a viselkedésébe. Ezt elkerülendő célszerű a külső eszközt minimum kikapcsolni, de esetleg le is húzni a vezetékeit. Macera, soros célra jobb egy olyan kontrollert használni aminek vagy több portja van (Mega2560), vagy natív USB-n megy a programozás (32U4 család) vagy mindkettő egyszerre (Due)...

Ha címezhető LEDsort használsz, akkor nincsen szükséged semmi kapcsoló áramkörre. Egyszerűen rácsatlakozol a buszrendszerére - a gyorsabb WS2801 ha jól láttam akkor SPI felületen, a lassabb WS2812 pedig tetszőleges szoftverből kapcsolgatott IO lábra megy, tehát egyik sem üti a sorosportot. Viszont több összekapcsolásánál, vagy ha pl mobilról elérhetőre szeretnéd megcsinálni - kékfog, wifi, stb ezekre is vannak pár dolláros kínai megoldások - akkor már szükség lehet arra is...

Többek között pl itt is jól látszik az Uno lábkiosztása: [link]
Az 1 vezetékes LEDsornak csak egy tetszőleges digit kimenet kell. A 2 vezetékes gyorsabb az SPI-re megy, ami az SCK/MOSI/MISO, de ebből csak 2-t használ, az órajelet meg az adat kimenetet, olvasni nem lehet őt sem

[ Szerkesztve ]