Emlékszem, szinte minden tanár, ha nem is azzal mutatkozott be, de sort kerített rá, hogy elmondja, nála a tanulás számít, és a biflázás nem érdekli. Mindenkinek ismerős lehet, hogy sosem történik meg, hogy pórul járt volna aki magol, sőt fény sem derül rá. Az egyetemen is szereti visszontlátni a tanár a saját gondolatait, ez egy emberi tulajdonság. A gyerekeken lepődtem meg, mennyire nem változott semmit az iskola, még faceliftnek sem mondanám ahhoz képest amire emlékszem.
A tanulás ezen kívül, amit értünk alatta, az emlékeim szerint olyan, hogy magyarázatokat nyújtanak dolgokra, amivel majd egyszer találkozni fogunk.(Ez mi miatt van, abba inkább nem megyek bele.) Mindaddig csak az elmében létezik, tehát lehet nagy és sárga, miközben a valóságban kicsi és piros, de lehet nagy és sárga is, itt bizonyára sokan kiesnek. A tananyag testet öltésével elméletileg találkozik , aki tanul. Ez aztán vagy így lesz vagy nem. Tegyük fel így lesz, és akkor beírja a googlebe a keresőszavait, mert a homályos emlékeket már nehéz felidézni. Jó esetben lesz majd egy aha élménye a tanulónak, hogy ezt már valahol látta, csak most van is értelme. Ez a biflázással rokon tevékenység, mivel aki sosem hallott róla, az is beírhatja a googlebe, akár a képességeivel arányos pontosabb asszociációkat, így a tanulás hasonlóan a magoláshoz, egy rendszernek kedvező tevékenységben merül ki. De van egy kis esély, hogy aki tanult róla, nem kell beírnia a googlebe, és még pontosan is fog emlékezni rá, de érezhető, hogy újabb és újabb akadályok merülnek fel majd, ha kitart offline. Emiatt egy jobb megoldással az egész ismert tanulás, 99százalékban haszontalan tevékenységgé válhat.
#26 proci985 Felvetődött bennem, miért nem azt kutatták ki inkább, hogy aki tudja, miért sorolja hátrébb magát. Mivel ott van egy tényleges potenciál, ami elveszik, és ami előbbre vinné a tudományt. A D-Krueger sekkel viszont az van hogy nem tudnak, és nem is lesz belőle semmi, tehát alapjában véve rendeltetésszerűen működnek. De persze bosszantó és vicces emberi tulajdonság, meg is kapta érte a Szatirikus Nobel-díjat. Biztos egyet röhögtek rajta, kicsit oldva a díjátadó ceremónia hangulatán, emiatt a helyén kezelném, mielőtt fontosságban kiüti a gravitációt, vagy a nitroglicerint.
Ami felforgat mindent az bekövetkezik minden egyoldalú rendszerben, csak idő kérdése.
[ Szerkesztve ]
Kérek egy számot a jútútú