Az kimaradt, hogy az eutanázia kivizsgálásának hátráltatása remek álláspont mind az orvos, mind a politikus részéről. A kérdésben a nem döntés kifizetődőbb, mint bármelyik oldalra állni.
Azt kimondani, hogy jobban jársz, ha meghalsz vagy ha meghal nagy horderejű mondat. Ha ezt az ember nem akarja felvállalni, akkor egyszerűbb azt mondani, hogy a kérdéskör még nincs tisztázva, meg kell vizsgálni a jogi kereteit, egy névtelen bizottságnak kell kimondani az ítéletet stb.
Ami ellenérvként felmerülhet azzal kapcsolatban, hogy ez belefér-e az önrendelkezési jogba, hogy ez mennyire tudatos vagy felindulásból elkövetett döntés. Tudom mindenki a szabad akaratából lehet hülye, de ha valaki hülyeséget akar elkövetni, akkor előbb meg kellene győzni, hogy ne tegye. Eleve ehhez nem ügyfélként, állampolgárként kellene rá gondolni, hanem érző emberként. Mondjuk ez egy elidegenedő társadalomban egyre kevésbé szempont. Ha beteg, akkor addig éljen, míg az orvosi ellátást önerőből tudja fizetni (No TB) = bevétel a gyógyszergyártóknak, vagy az örökösök nem kapcsolnak, hogy elfolyik a lóvé. Ilyen környezetben tényleg minek tovább húzni?
Ha pedig más feje felől döntenek, akkor nehéz eldönteni, hogy jót akarnak, vagy már unják az egészet, a pénzt meg nem akarják „elherdálni” betegellátásra.
Ami morálisan még visszatartó, hogy aki értelmileg magánál van, a törvényi keretek ellenére meg tudná tenni, de mégis öngyilkosság? Mi van, ha tényleg van pokol? Most tényleg örök szenvedés? Ha hozzátartozó segít, akkor kezeljék gyilkosságként? Vagy álcázza öngyilkoságnak, hisz úgy is megkérte? Ha egészségügyi alkalmazott, akkor mi alapján döntsön? A papír sok halálokot elbír, de na.
Köszönöm a filmajánlót, majd megnézem.

#3:
Kórházban, hivatalos csatornán nem döntheted el. Vagy ha egy hozzátartozód megakadályoz benne.

[ Szerkesztve ]