Az elmúlt napokra az ''ember tervez, Isten végez'' mondás volt jellemző. Szinte minden másként alakult, mint ahogyan elterveztem, de ettől is izgalmasabb az élet

Ebben a nagy hidegben nincs kedvem kimozdulni, és nagy megerőltetés számomra /már a tudata is szörnyű/, hogy ha valahova el kell mennem. Úgyhogy amíg tehetem, élvezem, hogy itthon vagyok miért ne? Hétfőn kezdődik a gyakorlatom, addig nincs semmi.
Viszont holnap haza kell utaznom, ami nem túl vidám dolog, egyrészt mert nagyon hideg van, másrészt mert az átszállás miatt várakoznom kell 50 percet, harmadrészt meg azért nem, mert millióan lesznek az átszállás után a buszon, és már most rettegek, hogy megint olyasmi történik, mint a múltkor, amikor egy erősen részeg fazon föllökött mindenkit aki szállt föl a buszra, engem meg kilökött a busz elé. Persze aztán jól meverte néhány idősödő úr /mivel többségében öregek voltak a buszmegállóban/. Hogy én mennyire utálom azt a várost! Sehol egy rendőr, semmi biztonság, minden koszos, gusztustalan....Pestet ezerszerjobban szeretem, és sokkal nagyobb biztonságban érzem itt magam, mert itt legalább normális emberek is közlekednek az utcán.....

''Aki az embereknél eredményt akar elérni, kell hogy szeresse őket.''