Előzmények:

Bár Én nagy fejhallgató párti vagyok, de mint tavaly nyáron kiderült, nagy melegben eléggé "kemény" ezeknek a szerkezeteknek a használata... a Porta-nak például nem egyszer annyira felforrósodtak a fém részei, hogy szó szerint fájt, amikor ledöntöttem a nyakamra, vagy megfogtam.
Emiatt gondoltam azt, hogy be kéne szerezni egy fülhallgatót...

Miből élünk?:

Elkezdtem hát körülnézni a piacon, vajon mit is tudnak ajánlani nekem ezen a téren?
Az árkategória körülbelül 10 ezer forint környékén volt. Ez az összeg az In-Ear termékeknél az a szint, amitől kezdve élmény velük a zene hallgatás, nem csak unaloműzés (tisztelet a kivételnek).

Amit mindenki ajánlott a Sennheiser CX300/II. rögtön kiesett,saját tapasztalatok miatt. Licenc testvérét az AKG K324P-t volt szerencsém kipróbálni, és bár való igaz, hogy szép, tömör mélyei vannak, a közepe nekem túl szintetikus, a magasai pedig nagyon karcosak voltak.

Versenyben volt még a Philips SHE 9550 (külföldi oldalakon dícsérik) a Sennheiser CX350 (ennek különösebben nem néztem utána) valamint végső beesőként a Yamaha EPH-30-as típusa.

Végül az utóbbi mellett döntöttem, két okból is.
Az egyik, hogy szintén külföldi fórum-valamint cikkíró társaink nagyon dícsérték.
A másik az, hogy a Yamaha eddig nem nagyon lőtt félre semmivel sem, és egyébként is szerettem volna egy olyan fülest, amit még nem nagyon próbált itthon senki sem... az újdonság varázsa ugyebár.
Volt bennem egy kis félsz ugyan, hogy esetleg csak egy kínai dolog, amire rányomták az óriás nevét, de miután megtaláltam a hivatalos honlapon is, minden kételyem eloszlott.

Nem minden a külső...de azért...:

Az EPH-30 egy rendkívül visszafogott és elegáns fekete dobozban érkezik, aminek a tetején szép, arany betűkkel ott virít a jól ismert név:Yamaha.
Alatta egy kis PR szöveg:Concert Sound Quality.

A fülhallgató valamint a tartozékai -3 féle méretű fülpárna, használati utasítás -egy szivacsba vannak beleágyazva. Kicsit szűkösen vagyunk, lévén nincs tasak, de sebaj.

Amikor először fogtam kezembe szerkezetet arra gondoltam, hogy hol a jól ismert/elismert japán minőség? No nem kell félreérteni, a fülhallgató egyben van, nem recseg-ropog, nincsenek sorják, illesztési hibák, de valahogy az egész egy kicsit olcsó hatást kelt a felhasznált műanyagok miatt. A fülgumik viszont jó puák és tömörek.
A 3,5 mm-es Jack csatlakozó arany.
Kábelhossz 1,2 méter.

A garancia 12 hónap rá.

Mutasd mit tudsz!:

Mi más döntené el, hogy Én, valamint a leendő vásárlók jól választottak-e, mint a hangja az eszköznek?
A zenei műfajok a legismertebbek lesznek, igyekeztem úgy kiválasztani őket, hogy eléggé nagy különbség legyen egy -teszem azt- rock és elektronikus szám között hangzásilag, hogy el lehessen
dönteni, melyiket szereti jobban.

Az összes szám .FLAC formátumú, és mivel utcai fülhallgatóról van szó, egy hordozható audiókészülék -ismertebb nevén mp3- fogja meghajtani (IAudio U5) a kiérkező jelet pedig egy hordozható erősítő, nevezetesen egy FIIO E5 fogja átdolgozni.

A hangerő mindegyik számnál azonos, az Equalizer FLAT, a hangtisztaság növelő, valamint a basszus turbózó közepes (5) szinten lesz.

Vájtfülűnek tartom magam 10 év zongorával a hátam mögött, de Én is csak ember vagyok és ahány ember annyi... Emiatt a teszt zenei részét senki se vegye készpénznek, mindenki mást keres, szeret egy zajkeltőben.

rock:Bon Jovi:It's my life! :

Elkezdődik a szám. A lábdob nem szedi szét a fülemet, de mindenképpen érezhetően és ütemesen rezgeti meg a dobhártyám. Az énekes hangja kicsit steril, de nincs vele komoly baj. A gitárok is mintha kicsit laposan szólnának, de amikor van egy-egy kemény riff elég rendesen horzsol a kicsike. A legkellemesebb meglepetést a magasak (nevezetesen a cintányérok) adják, mivel nagyon szép nyíltan szólnak, de egyáltalán nem bántóan, még magas hangerőn sem.

Összességében ajánlom rockra a dolgot, a közepe kicsit lehetne erősebb, de ezt bőven ellensúlyozza azzal, hogy a magasai nagyon szépek, nem fárasztóak. A mélye rendben volt.

reggae:Bob Marley:I can see clearly now :

A kezdeti dob-cintányér nyitás nagyon kellemesen szól, megint jól veszi ki magát a magas. A gitár vidám, kellőképp dinamikus, jól hozza a szám hangulatát. Bob Marley megint egy kicsit "elzártan" szólal meg, érdekes módon viszont a vokált sokkal jobban hozza a szerkezet. A szintetizátor kellemes, nem tolakodó, a helyén van. A basszus gitár megint nagyon jól hozza ki magát. Nem nyomja el a többi szólamot, viszont nagyon precízen, dinamikusan teszi a dolgát.

Mindent összevetve sikerült megint helytállnia, a közepen javítanék egy kicsit megint.
A többi korrekt volt.

klasszikusz:Bach:D-moll zongoraverseny (BWV-1052) :

A hegedű érdekes módon nagyon jól szólal meg, nem úgy mint a gitár -laposkásan- hanem nagyon szépen pedzeget. A nagybőgő kitűnő minőségű, nagyon érdekes volt, mert sztereóban el van szigetelve a tér szélére, de hozza azt az igazi "nagybőgős", kicsit hullámzó hangzást. A zongora kicsit vékonykára sikeredett, lehetne teltebb, magabiztosabb, de legalább nem lapos. Mivel álltalában klasszikus zenében szól eggyütt a legtöbb hangszer (nem feltélenül szám szerint, lehet szólam is) külön megfigyeltem, hogy mennyire tartja egyben, mennyire csúsznak el egymástól a szólamok, mennyire lineáris :méretétől fogva nem kell nagy teret várni, de mindazonáltal egyben van. Dinamikus, finom zongora staccato-k,piano-k jól kivehetőek, élvezetesek...kellemesen csalódtam.

A magas megint nagyon kellemes, nem volt vékonyka.A mély megint jó .A közép megint kicsit kevés.
Persze nem ajánlom komoly zenei hallgatásra, ahhoz minimum kifejezetten hifi fejhallgató kell, de inkább élőben, viszont nem vérzett el ezen a téren sem.

pop:Jason Mraz:I'm Yours :

Érdekes. Nagyon jól érzi magát a ketyere ebben a műfajban. Lehet, hogy a stúdiófelvétel maga olyan, vagy a keverés miatt, de mindenesetre itt nagyon jól hozza a közepet. A basszusgitár kicsit talán lehetne diszkrétebb, de legalább hallható, érezhető. Lábdob a helyén volt, dinamikus volt. A magas megint remek, kevés ilyen jó cintányér-reprodukciót hallottam. A közép most jól kiemelkedik a zenei síkból, vezeti a dalt. Külön öröm, hogy szó szerint mindent lehet hallani, nincsenek elveszett hanghullámok. A pengetésnél lehet hallani a rezonanciát, a dal elején Mraz lélegzését, azt,ahogy a gitárt rendezgeti magán.

Pompás.
Különösen ajánlom ezen műfaj szerelmeseinek.

Elektronikus:David Guetta:Sexy Bitch :

Hangolódjunk a Soundra!
Tehát a mély megint jelen van, bár töredelmesen megvallom, itt azért egy kicsit többet is el tudnék viselni belőle, elvégre ez a lényege ennek az egész műfajnak. A magas megint jó, bár itt különösebben sok dolga nincs. A közép most megint jó, tömör, nem lapos, nem olyan "tiszta" elviszi a zenét. A refrénbe érve felpörögnek a dolgok, a váltott-éneklés megint lapos egy kicsit, de azért még elkezd rá az ember táncolni...

Mindenesetre a lényege tulajdonképpen elveszett ennek a számnak, lévén a basszus nem volt annyira eget rengető, de hangzásilag korrekt volt. A közép váltakozik, a magas pedig megint jól muzsikált.

Konklúzió:

A végére érve szeretném elmondani, hogy ugye eddig Én Koss Porta Pro-t hajtottam, ahhoz van beállva a fülem, ahhoz képest mondtam, hogy sok-kevés-lapos...satöbbi satöbbi.

A felsorolt problémák egy részét (elektronikusnál a mély-hiányt) lehet orvosolni Equalizerrel, Én személy szerint nem fogom, mert valahogy irtózok belepiszkálni a zenébe, de ízlések és pofonok.

A fülhallgató maga nálam remekül teljesített. Tetszett nagyon a magasa, a közép pedig remélem majd bemelegszik egy kicsit (még egy napnyi bejáratás) a mély korrekt volt, valóban nem egy Spark Plug , de nem is tűnt el, mint egy sima fülberakósnál. Dinamikus volt, mély, néhol kicsit kevés.
Hangzásilag tehát egy igazi mindenest volt szerencsém/énk megismerni, adottságainál fogva minden műfajban megállja a helyét, hol jobban, hol kevésbé.

Hangizoláció tesztelés alatt...

Nekem tetszik!

Yamaha EPH-30:Concert Sound Quality!...