Az előd(ök)

A valódi elődje egy Sapphire HD 7850 1 GB Dual-X volt. Nem igazán szeretem a Sapphire-t, nem is szándékoztam olyat venni, de választék híján erre kényszerültem.

Én szeretem nagy részletességgel játszani a játékokat, de 2014 januárja óta elég sok olyan cím érkezett, amellyel már nem birkózott meg a kártya nagy részletesség mellett. 2014 elejéig ezzel olyannyira nem volt gond, hogy mindössze két játék, a Crysis 3 és a Witcher 2: Assassins of Kings nem futott megfelelő sebességgel a legmagasabb beállításoknál.

A 7850-et két beállításon mérem az összehasonlításban: a kitapasztalt maximum, stabil órajelekkel és az alapokkal. Ez a következőket jelenti rendre: 1250/1400 MHz és 860/1200 MHz. Mivel ez egy referenciakártya, így a referencia- és az alap eredmények megegyeznek.

A házam nem szellőzött túl jól és kicsi is volt, és ez most sem változott, de kicsit jobban szellőzik.

A kártya elérte már a 110°C-ot, ekkor volt 1250/1400 MHz-en a kártya. Véletlenül futtatva hagytam egy végtelenített benchmark programot, mikor el kellett mennem a géptől, és mire visszaértem, már ilyen meleg volt.

Korábban írtam volna róla cikket, de nem ment ki, a képek viszont csak 1050/1300 MHz-es tuning mellett készültek.

Tuninggal

Alapon

Ezután vettem egy használt Sapphirre 7950 with Boost Dual-X videokártyát 2015. január elején.

Ezt a kártyát visszajuttattam a tulajdonosának, mert nagyon túlmelegedett. Nem a gyári ventilátorai voltak rajta, hanem cserélt, fix fordulatúak. Underclockolnom kellett, hogy normális hőmérsékleten tarthassam. Az elejétől fogva dobálta a SSOD-t (Striped Screen of Death).

Hozzáraktam még egy kicsit, és így lett belőle az XFX.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!