Hirdetés

2021. szeptember 26., vasárnap

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Számtech rovat

Wolfdale teszt: Hő és fogyasztás

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Megvizsgáltam a különböző tuning hatására bekövetkező fogyasztási és hőmérsékleti változásokat, hogy mért...

[ ÚJ TESZT ]

Megvizsgáltam a különböző tuning hatására bekövetkező fogyasztási és hőmérsékleti változásokat, hogy mért adatokon keresztül mutathassam be a technológiában rejlő lehetőségeket. Ezek a chippek nagyon fontos szerepet töltenek be, hiszen az Intel 45nm-es Penryn architektúrájának alappillérei. A tesztem során nem a számítási teljesítmény lesz a középpontban, hanem a fogyasztás és a melegedés.

A Wolfdale magnév az Intel Core 2 Duo E7000 és E8000 sorozatra vonatkozik.

Az új kétmagos 45nm Intel Core 2 Duo processzorokat fejlett hőmérséklet- és fogyasztásgazdálkodás jellemzi. Az alapértelmezett VID 0.8500V és 1.3625V között változhat. A kisebb csíkszélesség magával hozta a beígért magasabb belső órajeleket, az alacsonyabb fogyasztást és némi számítási teljesítmény növekedést, de erre nem szeretnék kitérni.

Az órajel és/vagy magfeszültség emelésével együtt növekszik a fogyasztás és a hőmérséklet. Ha léghűtővel csillapítjuk processzorunk melegét, akkor egy stabilitás teszt elindítása után pár perccel később (ez függ a ház szellőzésétől is) beáll egy egyensúlyi állapot, amikor már a hűtőborda nem melegszik tovább. Ami nagyon érdekes, hogy ameddig nem éri el a maximális hőmérsékletet, addig a fogyasztás is emelkedik, de csak olyan csekély módon, hogy nem sokkal van a mérési hibahatár felett. Az előbb említett egyensúlyi állapotot jól megfigyelhetjük a SpeedFan "Charts" ablakában, ha a magok hőmérsékletét monitorozzuk.

Az Intel nagy figyelmet fordított a Wolfdale-ek esetében arra, hogy a felhasználó ne tudja megsütni a processzort, ezért a processzor nagy pontosságú érzékelőkkel méri a magok és a CPU felületi hőmérséklet (Tcase) értékeit. Ezek a szenzorok a TCC (Thermal Control Circuit) részei, melyek aktivizálhatják a PROCHOT# jelet. Elég akár egy magnak is átlépnie a megengedett maximális hőmérsékletet, de a regulárás már mindkét magra fog vonatkozni. Ilyen esetben a beavatkozás lehet a hagyományos TM1 (Thermal Monitor 1), amikor is ODCM-el csökkenti a magok hőmérsékletét, melynek értéke lehet 12,5% ÷ 87,5%. Ez úgy működik, hogy az órajel ugyan változatlan marad, de egy periódus valahány százalékát "henyéléssel" (idle) tölti. Ha valakit bővebben érdekel az On-Demand Clock Modulation (ODCM), akkor az RMClock nevű alkalmazásban "Throttling" alatt fogja találni. Ilyenkor a program megmutatja a valós órajelet és az effektív (ODCM által milyen valósnak megfelelő) órajelet is. A másik nagyon hasznos kritikus hőmérsékletet csökkentő megoldás a TM2 (Thermal Monitor 2). Működése: Mikor aktivizálódik, akkor a processzor szorzóját a legkisebbre teszi (6x) és a magfeszültséget is lecsökkenti 0.0125V-os lépésekben. Ha elmúlt a veszély, akkor értelemszerűen elsőnek a VID-et tolja fel a megfelelő szintre, majd csak ezután oldja fel a minimális szorzózárat. Ha az előbb felsorolt szabályzások sem segítenének hőmérséklet csökkentésében és a processzor tovább melegszik, akkor nincs mese és jön a THERMTRIP#. Ez nem kérdez semmit, puff és már el is vette a feszültséget a CPU-tól. A rendszer le van lőve, de legalább nem lesz megsütve a processzor.

Most jöjjön a teszt:

Tesztalany: Intel Core 2 Duo E7200 Wolfdale kétmagos 45nm-es processzor
Gyári VID-je: 1.2000V
Alap belső órajel= 9,5*266MHz
Hűtés: Zalman 7000Cu

A teszt során a fentebb említett egyensúlyi állapot beállta után rögzítettem el a hőmérséklet (két mag maximális hőmérsékletének átlaga) és fogyasztási értékeket!

Az FSB-t fixáltam 333MHz-re, a szorzót egyesével (mivel van feles is), a magfeszültséget pedig 0.0500V-os lépésekben növeltem.

A következő ábrán a különböző órajelek és feszültségek hatására fellépő fogyasztási értékeket tüntettem fel. Figyelem, ez a teljes rendszer fogyasztása!

Sokan mondják hogy a feszültség növelésével négyzetesen, míg az órajel emelésével egyenesen arányosan nő a fogyasztás. Nézzük csak meg az alábbi táblázatot. Észrevehető, hogy 0.0500V-os feszültség növekedés nagyjából egyenértékű hatást vált ki a fogyasztásra, mint a 333MHz-es órajel emelés. Színes nyilakkal bejelöltem az összetartozó értékeket:

Itt pedig a legkisebb értékhez viszonyított fogyasztás változások vannak. A táblázat jól szemlélteti, hogy milyen ára van a magasabb órajelnek és/vagy a magasabb feszültségnek.

A következő ábrán a különböző órajelek és feszültségek hatására fellépő hőmérsékleti értékeket tüntettem fel:

A hőmérsékletek változása a leghűvösebbhez képest:

Tesztem zárásaként egy tuning táblázattal kedveskedem, ahol az adott feszültségen maximálisan elérhető stabil órajelet tüntettem fel a hozzá tartózó fogyasztási és hőmérsékleti értékekkel:

Mindenki eldöntheti, hogy melyik opciót használná 24/7-re. Remélem írásommal sikerült pár embernek jobban megismerni ezen processzorok fogyasztási és hőmérsékleti viszonyait. A tesztalany CPU-nál elért tuning lehetőségek lehetnek jobbak illetve rosszabbak is, ez processzortól függ.

Tuning mottóm: "Többet hűtéssel, mint fesszel."

Hirdetés

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2021 PROHARDVER Informatikai Kft.