Nem is tudom melyikkel kezdjem, zavar hogy egyik sem olyan súlyú, amibe az ember lelke beleroppanna. Szokták mondogatni, hogy a világ hét fájdalma ült ki az arcára. Nem arról szól, hogy valakit/valamit elveszített, inkább nem kapott meg.
Már elteltek évek így leírhatom. Volt egy ismerősöm, aki egy időben abból élt, hogy egy frissen megnyílt áruházlánc pénztárába ültette be a feleségét. Volt felvétel, jelentkezett, próbaidő és huss, pötyöghette az árakat. Emberünk, akinek álneve Barnabás szépen bevásárolt és beállt abba a sorba, ahol a felesége pötyögött.
1000 Forintos szalámira 100 Ft. Drága italokkal, kávékkal, luxus fogyasztási cikkekkel üzletelt. Számára az volt a nagyker és utána búsás haszonnal tovább adta egy piacon. Még ha féláron is árulta sem veszített vele semmit. Egyszer voltam a lakásukon segíteni egy szekrényt összerakni, megkínált füstölt heringgel, pezsgővel, kaviárral. Elég furcsán éreztem magam, sörhöz vagyok szokva.
Teltek az évek és az üzletlánc kirendeltsége új főnököt kapott. Valami feltűnt neki és kiszúrta Őket. Nem lett az ügynek következménye csak a feleségét bocsájtották el az állásából.
Barnabás napokig nem tudott aludni, még nekem is elmondta mennyire feldúlta a dolog, hogy ott volt a teli kosár és nem tudta kihozni, megszégyenítették sok ember előtt, rossz volt ránézni. Bosszút forralt magában és kis szünet után a felesége újra jelentkezett pénztárosnak ugyanabba az üzletláncba de egy másik helyre.
Csak arra az egy alkalomra fenték a fogukat és meg is lett. Púposra pakolta a bevásárló kocsit és másnap már nem is ment dolgozni a felesége, szent a béke.
Helyreállt a lelkében a nyugalom.

Szintén elfedték az évek, írhatok róla. Álnéven megint csak Barnabás (nem mindegy mi a neve?) sofőrként tengette. Magas beosztású embereket szállított gyorshajtva, rendőrökre fittyet hányva, hiába állították meg Őket, azonnal elnézést kértek és tovább álltak. Fene tudja jó arc volt, azóta nem láttam. Sokat lógtunk együtt esténként egy sörözőben és utána hazavitt állami pénzen, ittasan.
Nem számított semmi.
A hölgyekkel, lányokkal, asszonyokkal is így bánt, mindig mesélte a kalandjait. Aztán egy ráragadt és a kelleténél jobban belebonyolódott. A bajszicsarack részéről komoly volt az ügy, nem hiába ragadt. De Barnabás ugyanúgy bújta a szoknyákat, villant a szeme pajkosan. Feltűnt a barátnőjének is és az is nekem sírta ki a lelkét. Mivel bizalmas viszonyban voltam mindkettővel így nem kívántam én sem célszemély, sem áldozat lenni ez ügyben de okot sem szerettem volna szolgálni, hogy bármelyik is ellenem forduljon, így csak meghallgattam.
Bajszicsarack önálló életet élt és úgy vélte helyes dolog ha visszaadja az elszenvedett sérelmeket. Hagyta magát lerandiztatni és a dolog a kelleténél jobban sikerült, mert a másik férfi nyakában találta magát végleg, odaragadt.
Barnabásnak csípte a csőrét az eset és nagyon elégtételt szeretett volna venni, rossz volt ránézni. Esténként sörözgettünk és sűrűn hívogatta telefonon, hogy beszéljék meg, találkozzanak.
Nagy sokára rávette a bajszicsarackot egy kis süti mellett kávéra és közben lovagként viselkedett. Kezét is megfogta, lelkére is beszélt, egy csokor virág és leugrott a bugyi, volt egy kis etyem-petyem.
Barnabás a végén elküldte a csajt a francba és rápirított, hogy csak azért nem kellesz, mert egy ribanc vagy. A bajszicsaracknak a másik kapcsolata is tönkrement és azóta talán már megjött az esze.

Már megint múlnak az évek és ugyancsak Barnabás. Szép feleség, két gyermek, vezető állás, dől a pénz. Közben befűtött neki egy bajszicsarack és légyottok. Barnabás megunta az állandó szállodakeresést és vett neki egy kisebb lakást, kertest. Egy ikerház fele volt. Kellemes, csendes környék, befolyásos emberekkel, közbiztonság is.
Hamar odaszoktak, bebútorozás, tervek de semmiképpen nem válás. Bajszicsarack egy darabig pedálozott neki hogy de miért és akkor jöttem én a képbe. Iratrendezés, ez volt a dolgom, Ő meg a főnököm és mellékesen úgy szólított, hogy én kis csernusom, lelki szemetesládának használt.
Mesélte, hogy tartaná Ő mindkét frontot, de ha a bajszicsarack nagyon képbe akar kerülni lapátra teszi és mindent tagad. Végül nyugton maradt, de Barnabásnak egyre jobban tetszett a környék, egyre otthonosabban érezte magát és kitalálta, hogy megveszi az ikerház másik felét, odaköltözik az egészbe a családjával és a bajszicsaracknak vesz másikat.
Annak meg szúrta a szemét, hogy ennyire a háttérbe szorult és lelépett. A történetnek akár vége is lehetne ha Barnabás nem vette volna a fejébe, hogy az ikerház másik felét mindenképpen megszerzi. A tulajdonos nem állt kötélnek, ott élte le az élete javát és ott is tervezte a távozást az örök vadászmezőkre. Valószínűleg szintén módos ember lehetett, mert még arra sem ugrott, hogy a kelleténél több pénzt ígért neki. Elmérgesedett a dolog és szó-szót, kiabálás pedig ökölrázásig fajult.
Egyik reggel azzal állított be Barnabás, hogy kibaszok én ezzel, pokollá teszem az életét, rossz volt ránézni.
Kerített egy sokgyermekes cigány családot és ideiglenesen beköltöztette Őket az ikerház másik felébe. Fizetniük sem kellett érte, azok csak nézték a környék puccos házait, dikkmá.
A szomszédnak felőrölte az idegrendszerét az eset, nem telt bele egy év és meghalt, ráment a szívére. Nem ismerem a részleteket, de utána már Barnabás sem akarta megvenni a lakrészt. Mindenki nyugalomra lelt.

Barnabások, évek és megint nyugodtan közre adhatom, már nem fenyegethet veszély senkit sem. Gyerekkoromban Vésztőre jártam nyaralni az Okányi utcába. Lakott ott egy Barnabás, hős szerelmes és elepedt a szíve egy lányért, módos házba valóért.
Megadta a módját annak rendje szerint. Vasárnaponként szépen kiöltözött, elhívta a lányt sétálni, ment is de a szíve már régen másé volt. Barnabás tervezte a közös életet és megtette az első lépéseket. Jeggyűrű, lánykérés, bajszicsarack meg közben végig másra gondolt. Hiába no, ilyen a falusi élet. Mindennek megvan a módja. Barnabásnak piros pozsgás volt az arca. Fülébe jutott a hír, hogy a bajszicsarack valami idegennel a falu központjába és fagylalt. Barnabás kiköpte a tüdejét úgy tekert. Leste a sarokról, ahogy kézen fogva mentek és felszabadultan, mosolyogva, könnyeden. Fájlalta is, hogy neki ebben a mosolyban és kis gödröcskében a szája szegletében soha nem volt része. Leste a lányt estefelé, ahogy hazavette az irányt és erőt vett rajta. Nekitaszajtotta a szalmaboglyának és a felhajtotta a szoknyáját. Majd én megmutatom neked, hogy és próbálta maga alá gyűrni, rossz volt ránézni.
Sivalkodott a lyány és kicsődültek az emberek az utcára. Barnabást lefogták és kijött az urh. Börtön lett a dologból és azóta nyaralni sem voltam ott. Minek szépíteném a dolgot?

Aztán, hogy meséljek egy nagyon is személyeset én is vagyok Barnabás, de már inkább csak voltam. Egy barátom, akivel együtt énekeltem a kórusban Gábor nevezett el annak. Okát nem tudom, mert Zoltán vagyok, de aktív Barnabás koromban történt meg az eset. A zuglói önkormányzatnál dolgoztam, mint környezet tanulmányos. Valaki kért segélyt kimentem a lakására és dokument. Pár dologról megkérdeztem és kitöltöttem. Döntési pozícióban nem voltam csak javaslatot tehettem. Általában megadtam mindenkinek, kivéve egy két kirívó esetet. De az külön téma.
Becsöngetek egy lakásba és lenge öltözékű nő nyit ajtót, átlátszó, sötétkék hálóing, még vizespólóznia sem kellett úgy hegyesedett a melle a hálóing alatt.
Miközben én a paksamétát pakoltam az asztalra Ő bement a fürdőszobába és nyitva hagyta az ajtót. Ledobta magáról a hálóinget és nekiállt öltözni. Azt sem tudtam hova nézzek, nem tudtam a helyén kezelni a dolgokat. Emlékszem még gyerek voltam a tanyán, de már elmúltam 14 éves. Nyár, rekkenő hőség és jött a villanyszámlás hölgy. Én a gangon ültem egy fotelban, szüleim sehol és a nő azzal indított, hogy légy szíves vegyél fel valamit, mert egy szál gatyában mentem elé. Ő is zavarban érezte magát, ahogy én akkor, de voltam olyan hülye, hogy egyértelmű jelzésnek vettem és nekiálltam csapni a szelet. Rögtön becsuktam a dossziét és mondtam, hogy micsoda megismételhetetlen eset, Ön egy gyönyörű nő, ez pedig egy alkalom. Soha nem értettem a nők nyelvén, akkor sem. Azonnal kikérte magának és hogy mit gondolok én. Mint kiderült csak simán egy művészlélek, aki elég szabadon gondolkodott de eszébe sem jutott. Én meg ott álltam leforrázva s közben már tényként kezeltem, hogy mindjárt a kezeim között tapinthatom a feszes mellbimbót. Még megkérdeztem tőle, hogy nincs e valami rövid ital a háznál, mert eléggé cefetül érzem magam, rossz volt rám nézni. Erre elzavart, hogy azonnal takaródjon a házamból.
Utólag nem voltam rest és kiderítettem, hogy csak bérlő és van elmaradása bőven, a segélyt sem javasoltam, írtam egy két oldalas jelentést, hogy minden rendben, nagy a jólét. Nem is kapta meg, és én sem.