Kiléptek az utcára. Roy figyelmesen körbenézett. Az utcán emberek nyüzsögtek. Sietős léptekkel haladtak el az egymással vetekvő kirakatok előtt, némelyek megálltak egy pillanatra, elábrándoztak a villódzó üvegtáblák előtt, majd rohantak tovább.

A száguldó, színesedő tömegben semmi gyanús nem tűnt ki. A férfi lazán a kormány mögé ült, gavallérosan megvárta, míg a nő is beül. Kilőtt a járda mellől, szemét a visszapillantó tükrön tartotta.
- Talán előre is nézhetnél. – jegyezte meg Linda a sokadik hirtelen fékezés után.
A férfi a tükörről rá pillantott. – Nem bánom. – bólintott. – Te viszont szemmel tarthatnád azt a cápaszürke Mercedest.
- Követnek?

Roy válaszul megvonta a vállát. – Ha igen, és nagyon tapadósnak bizonyulnak, átadlak nekik, elvégre téged akarnak.
- Nagyon vicces volt. – húzta el a száját Linda. – Ennél több eredetiséget vártam tőled.
- Ezt miért nem a pasasodnak mondod? Olyan átlagosak az eszközei, a törvényszegései. A kábszer üzelmei, a piti kis sikkasztásai. Minden, amit kitervel már rég lement a mozikba. Nem lehet, hogy véletlenül mozimániás?
- Nem tudok róla. Ha a rács mögött lesz, megkérdezheted tőle.
- Linda, te is hallottad, mikor azt mondtad: a rács mögött lesz? – hördült fel a férfi kissé túl játszva megdöbbenést. – Aggódom a kifinomultságodért.

Linda nem felelt. Royt figyelte. A pasas nem kicsit vigyorgott. Elfordult tőle, ellenőrizte a mögöttük haladó járgányokat. A Mercedes ebben a pillanatban fordult el. Tovább figyelt, de nem látott egy gyanús kocsit sem. – Nem jön utánunk senki. – jelentette. Szeretett volna megkönnyebbülten felsóhajtani, de nem szívesen adott több okot a gúnyolódásra. Feszülten ült, képtelen volt akár egy pillanatra is elernyedni. Hiába bizonygatták, hogy a legjobb kezekben van az ügye, kételkedett.

Ha már eszébe jutott kétségbeejtő helyzete, szemügyre vette azt, akitől a megoldást remélte. Újabban kinevezett őrangyala arcáról leolvadt a vigyor, átadva helyét a jellegzetes gunyoros félmosolynak. Úgy tűnt minden figyelmét a vezetésnek szenteli. Lazán tartotta a kormányt, lazán váltott sebességet. Hisz mindent olyan lazán intézett, gondolta a nő. Mindent félvállról vett, mintha neki teljesen érdektelen lenne, hogyan alakul az élete. Gyerekként is csak ez volt rá jellemző. Ahogy eddig látta, azóta se változott ez a vonása. Vajon hatásos lehet-e Roy stílusa a mindig következetes Craiggel szemben?

- Féltett hölgyem, tisztában vagyok az ellenállhatatlanságommal, de talán mégis csak a hátunk mögé kéne figyelned.
Linda összerezzent.
- Félreértesz. – szabadkozott zavartan. Elfordult, remélte, hogy zavara nem tűnt fel a férfinak. Belenézett a visszapillantó tükörbe. Elsápadt. Teljesen megfeledkezett minden egyébről. Ott volt a Mercedes. – Mögöttünk van a Mercedes. – suttogta. – De hát… Hogy került oda? Láttam, hogy elfordult!
- Nyugi. Jön?
Jött.

A Mercedes melléjük gurult. Roy vigyorogva átnézett a böhöm járgányba. Négy férfi napszemüvegben, fekete zakóban, felfegyverkezve, elégedett arckifejezéssel méregette az ő egyetlen – még sértetlen – türkiz kék Volvóját.
Rendületlenül vigyorogva, elismerően bólintott a sofőrnek. Lopva a lámpát leste. Válts már zöldre, könyörgött némán. Idő közben élesen észlelte: a Mercedes összes utasa kibiztosította a stukkerét.

- Csússz lejjebb az ülésen – kérte a nőt szokatlanul kedvesen.
Linda is a fegyvereket bámulta, mozdulni képtelenül. – Ha lejjebb csúszok, megússzuk?
- Még az is lehet. Már megint milyen szleng kifejezést használsz?! Nem venném a szívemre, ha mellettem leszoknál a műveltségedről.
- Szállj le a műveltségemről. – mordult a nő.
- Mit fog szólni az apád, ha meghallja, hogy beszélsz? – aggodalmaskodott tovább a férfi, vibráló szájszéllel. A nőre nézett, valójában a kocsiját méregető pribékeket figyelte. A négy férfi kivétel nélkül zakót, fegyvert és tartalék tárakat viselt, valamint becsmérlő arckifejezést vigyorgással kiegészítve. Elbizakodottnak látszottak, és Roynak el kellett ismernie: nem alaptalanul.

Szemlélődését befejezve a szótlan Lindára nézett, aki viszont az ő arcát fürkészte. Túl sok jót nem olvashatott le, mert arca még jobban elsápadt, és elfordult tőle.
– Lőni fognak. Csússz!
Linda lejjebb csúszott, a lámpa zöldre váltott. Roy ráérősen csobogott a forgalommal. Közben próbálkozott ezzel-azzal, de a Mercedes túl tapadósnak bizonyult.
- Nem lőhetnek csak úgy, nappal van. – akadékoskodott a nő. – Ez egy békés, biztonságos város.

Ezt megállapítva, s ebből bátorságot merítve készült visszamászni a helyére, kényelmetlennek ítélve a lenti tartózkodást. A férfi egyetlen mozdulattal visszalökte. – Féltett hölgyem, bárhol visszatapsolnának ezzel a szöveggel, ám itt ettől a gondolattól még nyugodtan szétlőnek.
Roy hirtelen balra kanyarodott, a gázra lépett, a kocsi megugrott. Ekkor dördültek el az első lövések. – Francba! – nyögött fel a férfi. – A kocsim! Kilőtték a hátsóablakot! Most javítattam meg!

- Talán viszonozhatnánk a kedvességüket.
- Tudsz lőni? – érdeklődte mogorván Roy. – És ha igen, a célzásban is ász vagy?
- Még önvédelmi edzésre is jártam. – bólintott a nő, felfelé kúszva.
- Van egy stukker a kesztyűtartóban.
Linda előhúzta, méregette. – Nekik fejenként legalább egy ilyen van, tartalék tárakkal. Nem állunk túl jól.
- Találsz még az ülésed alatt is. – vigyorgott a férfi. – De azért próbálj pontosan célozni.
Behajtott egy utcába, szürkés épületek között cikáztak. Egy-egy kanyarnál sírtak a gumik, a férfi taposta a gázt, azonban a Mercedes lerázhatatlannak bizonyult. Mintha unná a kergetőzést, behozta a Volvo fél utcahossznyi előnyét, szinte megtolta a száguldó kocsi hátulját.

Linda elérkezettnek látta az időt a viszonzásra. Hátra fordult, rövid célzás után lőtt. Egyszer, majd még kétszer.
- Mit csinálsz?! – hördült fel Roy. Ő is hátra nézett, majd a visszaforduló nőre.
- Nyugi, az ablakodnak már úgyis mindegy.
- Talán az ablakon kihajolva kéne próbálkoznod. Így nem találod el a kereküket.
- Nem is arra célzok. – felelte sötéten Linda. Roy újra a nőre nézett. Az eltökélt, veszedelmesnek ható szemekbe nézve úgy döntött, nem válaszol. Gyorsított, fordult. Egy későn érkezett lövés bezúzta az egyik oldalablakot. Linda újra tüzelt, most a célzással sem törődött. A férfi belelesett a visszapillantóba. – Egész ügyes. – jegyezte meg, a romossá lett Mercedes láttán.

Parkoló kocsik között rohantak, zsákutcák mellett száguldottak el. Roy gyorsított, hamar nőt a távolság a két kocsi között. Hirtelen bekanyarodott, fékezett. Már-már lábujjhegyen lopakodva gurultak be egy üres parkolóhelyre, két autó közé.
- Mi lesz, ha észrevesznek? – Linda rémülten meredt a férfira, görcsösen a fegyvert szorongatva. Előbbi elszántsága elmúlt, elfogta a reszketés.
- Semmi. Csússz le.
Roy kivette a remegő nő kezéből a fegyvert, ő is lecsúszott az ülésen. A Mercedes fékezés nélkül süvített el mellettük, majd tűnt el az utca végén.
A férfi egy kis ideig várt, majd indított, kifarolt. – Nah. – nevetett fel a nőre pillantva. – Megúsztuk.

Linda rápillantott, megállapodott tekintete a férfi vigyorán. Lassan elmúlt a reszketése, eltűnt sápadtsága. Újra uralkodott önmagán. Elgondolkodva bámulta az elsuhanó házakat, néha belepillantott a tükörbe is. – Honnan tudtad, hogy nem veszik észre a kocsit?
- Amikor azzal voltál elfoglalva, hogy jönnek-e mögöttünk, néztél egyszer is oldalra?
- Nem, nem igazán.
- És akkor, mikor lőttek ránk? Amikor a pillanatot vártad, mikor lőhetsz vissza?
- Akkor sem. – Linda értetlenül fürkészte a férfi arcvonásait. – De így sem értem.
- Igazán egyszerű. – Roy vigyorogva Lindára nézett. Megkönnyebbült a nő épségét, sértetlenségét látva. – Nem néztél oldalra. Te sem, ők sem, én sem.

A nő elfordulva hümmögött valamit. Keresztbe vonta a karját. – Azt hittem, megölnek.
A férfi újra felé fordult. Életében először vigasztaló szavakat keresett. Nem talált. Megvonta a vállát, elfordult. – Elképesztő volt, amit műveltél. Ilyet még sohasem láttam.
Most Linda vonta meg a vállát. A tükörbe pillantott, felsóhajtott. – Szétlőtték az autódat is. Miattam.
A férfi nem felelt. A tükörbe nézett, onnan az órára. Máris eltelt a fél nap.
– Megállunk valahol, megnézzük a térképet, és megkeressük a pasid nyaralóját. Jobb lenne hamar megtalálni az év bizonyítékát, mielőtt az utánunk eresztett golyók találnak célba.

Folyt, köv.