Benyitott a jobb napokat is megélt kocsmába. Körülnézett, elvigyorodott, mikor megpillantotta régi barátját. Utat tört magának az egyedül iszogató, innen-onnan szedegetett ruhákban pompálló, bozontos szakállal büszkélkedő férfihoz. Leült mellé, biccentve köszöntötték egymást. Sört rendelt a hozzá tipegő pincérnőtől, félszemmel ellenőrizte belépő féltett hölgyét, majd pillantását végig hordozta a vendégkörön, felmérendő: lesz-e balhé a nő miatt. Ugyan ritkán bocsátkozott jóslatokba, most esküdni mert volna: néhány révült iszogató igényt tart majd némi udvarlási ceremóniára.
- Hiba volt ide hoznod a nőt. – jegyezte meg közönyösen iszogatva a férfi.
Roy meglepődöttséget játszva felvonta szemöldökét. – Csak örömet akartam szerezni a vendégeknek. Ritkán jár ide fiatal, jól öltözött nő.
- Kértelek már, ne nézd le a csóróbbakat.
Roy hátradőlt székében, erőst vigyorgó barátjára nézett. Biccentett a leülő nőnek, s újra körbehordozta tekintetét a csehóban. – Féltett hölgyem, engedje meg, hogy bemutassam legkedvesebb barátomat, Csontos Jacket.
- Örvendek.
- Szintúgy. – mosolyodott el Linda.
- A fél alvilág a hölgyet keresi. – közölte Jack. – Fél perc múlva balhé lesz.
- Látom, nagyon informált vagy. – Roy belekortyolt megérkező sörébe. – Ha már ennyire aggódsz a nőért, segíthetnél néhány tippel. Keresek egy dobozkát.
- Nem csak a védencedért aggódom, érted is. Farell emberei kicsinálnak, ha a nővel találnak.
- Remélem, nem csak az emberei jönnek. Találkoznék vele.
Csontos Jack letette kiürült söröskriglijét. Szórakozottan simítgatta bozontos szakállát. – Meggondolatlan vagy, mint mindig. Fel kéne nőni, Roy.
- Hamar meg akarok szabadulni az ügytől. Egy kis baráti csevegésből még nem lesz baj.
- Te is tudod, Farell esetleg egy üzleti tárgyaláson cseveg. Veled meg még ott se. Nehezen emésztette meg azt a kis balesetet a rakományával, amit rád bízott. Ide figyelj, Roy. – előre hajolt, lehalkította a hangját. – Nem sokat tudok a kis halott gengszterről, aki hülyét csinált a főnökéből, de annyi bizonyos, hogy nem volt ostoba. A városhoz közel van néhány víkend háza Farellnek. Egy haverom ottan húzta meg magát egy időre, és nagyon berezelt, mikor felbukkant a kisember. Csak annyit mesélt, hogy nem sok időt töltött a hodályban, utána ő is lelépett.
Roy tovább kortyolgatta a sört. Emésztgette a hallottakat. – Hol van most a haverod?
Jack újra hátradőlt, rendelt még egy korsó sört az oda lejtő pincérnőtől. – Nem tudom, egy időre eltűnt a térképről. Azt mondta, nem akar magának bajt, és igaza van. Lehet, én is meghúzom magam, míg ekkora itt a felfordulás. Farell iszonyú dühös.
- Akkor már ketten vagyunk. – bólintott Roy. Szórakozottan nézegette a feszengve ülő nőt bámuló törzsvendégeket. Kárörvendő vigyor jelent meg száján, mikor az egyik férfi szájcsücsörítve mutatta ki vonzalmát. – Bryanről tudsz valamit?
- Nem sokat. – vonta meg a vállát Jack. – Egy ideje nem láttam.
- Egy ideje én sem. – morogta Roy, elkomorulva. Kiürítette poharát. Gondolkozva bámulta az üres korsót. – Nem lehet a piciny doboz a halott lakásán?
- Farell emberei még a padlót is felszedték a kutatás során. Majd körbe járom a cimborákat, hátha hallok valamit.
- Köszönöm, Jack. – Roy előhúzott néhány szivart a kabátja belső zsebéből. Letette az asztalra, tűnődve gurítgatta őket maga előtt. – Nincs nálam telefonkártya. Adjak aprót?
- Dehogy. Meg van még a múltkori, nem hívok mást rajtad kívül. Vigyázz az irhádra, kölyök. Megígértem apádnak, hogy vigyázok rád.
Roy megvetően felhorkantott. – Ha nem lép le, akár még könyvelő is lehettem volna.
- Akkor szerencse, hogy lelépett – vélte Jack. Szakadt kabátja alól viseltes, szakadt térképet húzott elő. Közömbös arccal a szivarok mellé csúsztatta.
- Az a szerencséje, hogy nem jött vissza. – morogta feleletül Roy, miközben felállt. Hálásan megveregette az öreg vállát, belső zsebébe rejtette a térképet. – Ha kell valami, szólj nyugodtan. Szívesen segítek.
- Még a végén szavadon foglak, kölyök. – Jack vigyorogva a szivarokért nyúlt. – Ennél több segítség nem kell. Aztán jót ne halljak rólad.
Folyt. köv.
