Robaj hangjai szüremlettek át a csukott ajtón. Roy széttárta az üvegtáblákat, következő mozdulatával kidobta a tiltakozó nőt a nyíláson. Csak remélhette, hogy a fegyveresek felindulásukban nem hallották meg Linda cipősarkainak kopogását. Az ajtó mellett a falra simult. Ősi trükkre készült, kivételesen áldotta a testőrképzőre pazarolt másfél évét.
A két férfi átnézhette a többi szobát is, most ennek az ajtónak a két felén álltak. Hirtelen neki feszültek, a vékony ajtó semeddig se állt ellen. Előre meresztett fegyvercsővel iparkodott befelé az első fegyveres. Mikor meglátta a fegyvercsövet, Roy a tulajdonos csuklójáért nyúlt, megmarkolta, majd beljebb rántotta a férfit. Lábával berúgta a viseltes ajtót, letaglózva a másik killert. Nem törődött a kint rekedttel, vesén rúgta a bent lévőt. A gorilla alkatú férfi megroggyant, majd a rúgás megismétlésétől összeesett. Roy ezt még mindig nem elégelte, gyorsan a tarkójára is mért egy ütést, a gengszter ájultan nyúlt el a szőnyegen, még a fegyverét is volt ideje elszedni.
A második betolakodó fogadására nem jutott idő, kötelességtudó pribék lehetett, töretlenül nyomult befelé. Roy egy ugrással a kanapé mögé vetette magát, golyózápor kísérte. A férfi dohogott magában, lőttek a jó kis kanapéjának, a nappalijának, a lakásának. Előszedte kését a nadrágjából, próbálta megsaccolni, mikor fogy ki a tár.
Kattanás hallatszott, majd egy csattanás, a kiürült tár zuhant a parkettára. Tárcsere. Ellökte magát a padlótól, elhajította kését. A lövöldöző gorilla felkiáltott fájdalmában, a kés markolatig fúródott a vállába. Roy nem várta meg, míg a gengszter magához tér döbbenetéből, elővette fegyverét, lőni készült. A fegyveres talán mégsem volt annyira kötelességtudó, egy ugrással visszahátrált a konyhába, kirántotta vállából a kést, s lógó karral vérpöttyöket csepegtetve kimenekült a lakásból.
A férfi vívódott. Utána siessen, vagy az itt maradt másikat csomagolja össze? Döntött a józan esze. Dereka fölé tűzte a saját, majd a kölcsön vett fegyvert is. Megkötözte a passzívan heverésző pribéket, átkutatta zsebeit, de semmit sem talált. Bezárta az ablakot, szomorú pillantást vetett szétlőtt nappalijára. Megszemlélte a féloldalasan álló ajtókat, megörült késének, ráérősen letisztogatta. Felhívta a takarítónőt, néhány szóval felkészítette a látványra, majd megköszönte segítségét. Némi tanácskozás után bepötyögte főnöke számát is, hátha örül a nála heverésző hívatlan vendégnek. Ha már hívatlan vendégek, eszébe jutott Linda. Vajon volt annyi esze, hogy nem rohant a sebesült rossz fiú karjaiba?
Tévednie kellett. Mélyen tisztelt főnöke korholta a zajos műsorért, mindazonáltal magára vállalta a nappaliban hasaló eszméletlen férfi elpucolását. A telefon letétele után Roy kisebb sétára indult a folyosón. Játszott a gondolattal: követni kezdi a piros pöttyöket, majd letett róla. Ma már nem lenne ildomos több verekedésbe keverednie. Új munka vár rá, csöndben kell ténykednie, miként eddig is. Elért a lépcsőig. Fölfelé vezető fokokat nézegette, rosszat sejtve. Igen, dehogy tűnt el a nő. Kissé bátortalanul tipegett lefelé, szétomló hajjal, arcán kedvesnek szánt mosollyal. – Elmentek? – kérdezte csendesen, ártatlanul.
- El. – bólintott a férfi. – Neked is el kellett volna menned. Mikorra szánod a következő turnust?
- Ne szórakozz. Meg akarnak ölni. Segítened kell.
- Nahát. – csodálkozott kerekre tágult szemekkel Roy. – Sosem találtam volna ki, hogy azzal a két szép nagy fegyverükkel ölni akarnak. Azt hittem, náluk ilyen az udvarlás. Menj, nézd meg a lakásomat. Pontosabban, ami maradt belőle.
Linda nem mozdult, tehetetlenül álldogált. – Sajnálom. Szeretnék veled maradni. – könyörgőn tekintett a szenvtelenül álldogáló férfira. Roy figyelte a nőt, a valódinak ható félelmet a szemében. Arcán újra felsejleni hatott a gunyoros félmosoly. Lám, még a város egyik leggazdagabb üzletemberének a lánya is félhet. Őt is megölethetik, mint bárki mást, hisz ők is emberek. Kesernyésnek találta az elképzelést, hogy egy olyan senki fia, mint ő védje meg Lindát. Több tucat testőr is vigyázhatna rá. Mégis az ellentét mulatatta, kíváncsivá tette. – Nem bánom. Szállodába megyünk.
Folyt. köv.
