Hirdetés
Bizonyára vagyunk itt egy páran, akik ismerik ezt az on-line stratégiai játékot. A Travian lényege, hogy az egyes szerverek alkotta világokban a játékos – eleinte – egy falut irányít, ahol az ilyen játékokban jól ismert módon gyakorlatilag a nulláról kezdi, némi nyersanyagkészlettel. Ebből kell a minél optimálisabb felhasználással felfejleszteni az egyes épületeket, majd katonai egységeket létrehozva lehet a szomszédos, vagy távolabbi falvakkal csatázni, sőt szövetségesekkel együttműködve nagyobb háborúkat viselni.
De most nem a játékszabályokról szeretnék objektív leírást adni, hanem leírni a játék, az én személyes életemre gyakorolt hatását.
Tavaly augusztusban egy haverom írt erről a játékról, és mivel mindig szerettem a stratégiát, hát belevágtam. A barátnőm épp hazautazott pár napra, ezért a fejlődésben elég gyorsan haladtam az első 4-5 nap során (aki ismeri a játékot, tudja, hogy az elején sokkal gyorsabban lehet haladni). Szerencsésnek mondhattam magam, mivel a védettséget jelentő 10 nap letelte után senki sem támadott meg. Ez egyrészt annak köszönhettem, hogy a legoffenzívebb, germán népet választottam a kezdetekkor (teljesen tudatlanul, csupán mert németül tanultam) és 5-6 nappal születésem után már fosztogattam a szomszédaimat, így ők egyrészt meggyengültek a támadáshoz, másrészt én lettem a legnagyobb a környéken, és a környező, esetleg nagyobb falvak sem engem támadtak, hanem a kicsiket.
Igenám, de időközben kedvesem visszatért, és egyre többet panaszkodott, hogy túl sokat játszom. Aki játszik, tudja hogy leginkább naponta 5-6 alkalommal le kellene ülni játszani jónéhány percre. Ez nekem egyrészt nem ment, mert 8-16-ig dolgozom, munka alatt meg nincs Travian (történetesen le van tiltva), este pedig a párom panaszkodott, hogy a játékkal túl sokat foglalkozom, vele meg keveset. Ha elutaztunk pár napra netmentes környezetbe, akkor – bár átadtam másnak a stafétát – azon izgultam, mi van a falummal. Sőt, munka alatt is sokszor gondolkoztam, portyázó csapataim vajon sikerrel jártak-e. Két hónap után már 5 faluval rendelkeztem, támadásban csak akkor volt részem, ha valaki, akit sokszor zaklattam, visszatámadott (csapataim felmorzsolódtak). Megismertem pár hasonló kaliberű játékost, tagja voltam 2 klánnak (az első csak vegetált, kinőttem), de október közepén úgy éreztem, túlságosan az életem részévé vált. Az, hogy ez legyen az egyik legfontosabb dolog az életben, már nem volt tovább tartható. (Azóta csodálom azokat, akik hónapok óta játszanak, és jól kezelik ezt.) Kerestem egy klántársat, megírtam neki a jelszavamat - azzal a kéréssel, hogy egyből változtassa meg - és befejeztem. Utána még pár hónapig ránéztem a falura kívülállóként, de pár napja olvastam, hogy eljöttek a natarok, és a S2-t letakarították. Talán sose tudom meg, Yooha megélte-e a végét. Ha valakinek van híre, kérem, írja meg!
