Több mint vas: "Hozni kell a formát!"

  • (f)
  • (p)
Helyszíni riport – Írta: | 2015-03-04 17:00

Rendben, nevezzük minőségnek. Viszont ez már felelősséggel jár. És nemcsak a megrendelő irányába...

Kulcsszavak: . kovácsoltvaskovácskovácsoláslakatos

[ Új teszt ]

Előszó helyett

Tavaly novemberben már utaltam rá az egyik bejegyzésemben, hogy szeretnék egy folytatást írni a két éve megjelent cikkemhez. Azt ígértem, karácsony környékén megírom.

Nos, ez sajnos mostanában nagyon jellemző rám, hogy egy-két hónapot is kések. Most is nehezen vettem rá magam egyéb vírusos okok miatt. De nem akarok üres kifogásokat keresni mindjárt az elején.
Első írásomat, bemutatkozásomat persze nem egyszerű überelni, viszont nem is ezt akarom.

Tulajdonképpen olyan céllal írok, hogy valamilyen módon népszerűsítsem azt a fajta tevékenységet, melyet többé-kevésbé sikeresen művelek.

Aki még nem tudná. Egy félresikerült pályaválasztás „áldozata vagyok”. Nem az akartam lenni, aki végül lettem. Véletlenül mégis beletrafáltam. Persze ehhez kellett némi szerencse, vagy inkább jegyezzük fel a „Nagykönyvben meg van írva mindenki sorsa!” címszó alá.

Lakatosnak tanultam. Iskola után, hosszú évekig nem a szakmámban dolgoztam. Oké, az első évben még igen, de mivel erősen nagyüzemi lakatosság volt egy alkoholista brigádon belül, sikerült még jobban megutálnom.
Nem sikerült az alkoholisták táborához sem közelebb kerülni. Ennek is köze lehetett ahhoz, hogy aztán áthelyeztek egy másik műhelybe, ahol először találkoztam kovácsokkal. Erről előző cikkemben írtam is, ezért most nem szeretnék ezzel a résszel bővebben foglalkozni.
Maradjunk annyiban, hogy olyan „lakatos-kovács-féle” vagyok.

Munkafilozófia?

Nem készítettem még két egyforma dolgot... Nem, azért ez így nem igaz. Hiszen íveket egyengetek a vasból szinte hajszálpontosan. Ha egymásra raknám őket, mind egy vonalat alkotnának.

Persze türelem kell hozzá, és egy kis szakmai előélet. Lehet, hogy más ember gyorsabban dolgozik nálam, de ez nem a versenyről szól.
Ez azonban még nem minden. Nem ezen van a hangsúly. Hiszen gyakorlás útján előbb utóbb minden megtanulható. Ez csak egy részfolyamat. Messze van a kész terméktől.

Nem készítettem még két egyforma dolgot. Próbálok mindig valami mást alkotni. Ez nem egyszerű, ha megvan az alapforma. Mégis. Ha megvan már az alakzat, több idő jut a részletekre. Mindenen lehet finomítani, alakítani. A végeredmény egy harmonikusabb egységet alkotó tárgy. Persze ez fordulhatna a visszájára is. Viszont az alapforma megléte miatt, nehéz rosszat csinálni.

Mint említettem, nem készítettem még két egyforma dolgot. Ebben a „műfajban” nehéz milliméterre pontosan dolgozni. Az úgynevezett „lakatos” részeknél persze nem árt. A kovácsok nem milliméterben dolgoznak. Nehezebben építenek össze fém szerkezeteket, hiszen nem ez a szakterületük. A lakatos pedig nem tanul kovácsolást.

A utóbbi időkben azért ez sokat közeledett egymáshoz. Persze ez nagyban köszönhető az „ipari kovácsolásnak”, ami annyit jelent, hogy kovácsoltvas jellegű alkatrészekből kovácsoltvas jellegű dolgokat készítenek, leginkább lakatosok.

Bár már találkoztam olyan „csodával” is, hogy hegeszteni épphogy tudó, de megfelelő elszántsággal rendelkező emberek készítenek kerítést, korlátot, vagy ami éppen kell nekik. Ez aztán vagy összejön, vagy nem.
Véleményem szerint, nem követendő példa. Hiszen sokkal több idő megy rá általában az illető idejéből, mintsem igazán megtérüljön a ráfordított idő, energia és sokszor a rosszul megválasztott anyagok, alkatrészek. Mert ugye, ha valamit rosszul rakunk össze, és újra kell csinálni vagy csináltatni, az nem dupla, hanem tripla időbe telik. Nem akarom senki kedvét elvenni ettől, de érdemes átgondolni.

Első találkozás a nyugattal

Általában az idegen nyelvű e-maileket nem olvasom el. Ez nem csak azért van, mert a magyaron kívül nem beszélek mást. Valahogy az él bennem, hogy ha már magyar embernek címezik a levelet, tiszteljenek meg azzal, hogy magyarul írnak. Ha nem tud az illető magyarul, remek választás a Google fordítója, például. Tudom, hogy nem tökéletes megoldás, de én sajnos erre vagyok utalva.

De hogy ne kerülgessem a témát. Kaptam egy levelet egy Johan nevű úrtól. A levél Belgiumban íródott és magyar nyelven jött át. Nem kellett fordítani tehát. Igaz, látszott rajta a Google „keze nyoma.” Mindegy. Tudtam értelmezni.

Johan Úrnak tetszettek a munkáim. (Mai napig titok, hogyan találta meg az oldalamat.)
Továbbá az volt a kérdése, hogy mivel sokat jár Magyarországra, lenne-e lehetősége eljönni személyesen.

Nos, első olvasásra azt gondoltam, kár válaszolni is, mivel „logikai számolásaim” alapján annak az esélye, hogy valóban eljön, szóval, egyenlő a nullával. Ennek ellenére pozitívan nyilatkoztam róla a válaszlevélben. Angolul küldtem el Google barátom segítségével. Valószínű, hogy pár nappal később már nem is emlékeztem erre a levélre.

Alig telt el egy hét. Épp kint ügyködtem valamit a nagykapunál, amikor a kiskapu felől beszélgetést hallottam. Két férfivel beszélgetett egy harmadik tag. Láthatóan nem igazán értették meg egymást. A két másik tag ugyanis, mint pár perccel később kiderült, belga volt.
Amikor észrevettek, nyilván valamilyen megérzésből kifolyólag elindultak felém, mosollyal az arcukon.

Kézrázás után angolul próbáltak velem kommunikálni, több-kevesebb sikerrel. Megértettem, hogy az egyikük Johan, a másikuk Marc. Testvérek. Johan volt a fiatalabb. Nem kellett nagyon ecsetelnem, hogy nem igazán beszélek angolul. Valószínűleg maguktól is rájöttek. Ennek ellenére körbevezettem Őket. Megismerték a családomat, a műhelyt és nem utolsó sorban a munkáim pár, kézzelfogható részét.

Tetszett nekik. Olyannyira, hogy egy hónappal később már a konkrét megrendelésről beszélgettünk személyesen. Persze szintén kézzel-lábbal, és Google barátunk tolmácsolásával.
Ennek aztán meg is lett az eredménye.

Belga munka

Itt inkább beszéljenek a képek.

Kanapé

Rózsacsokor vázában

Falikép

Rózsa tövissel

Egy raklapnyi csomag

Készítettem egy korlátot is, amit a műhelyben pontos méret szerint legyártottam. Horganyozásra, majd színterezésre vittem.

A műhelyben méretre állítva.

Horganyozás, és színterezés után.

Végül pedig a korlát, már felszerelve Belgiumban. :-)

Ápoljuk a kapcsolatot

Johannal a megbeszélések során próbáltam azt is megértetni, hogy számomra nem a pénz a legfontosabb. A jó kapcsolat számomra többet jelent. Valahogy megértette.

Én még sajnos nem jutottam ki hozzájuk Belgiumba, de ők azóta már többször voltak nálunk. Ez mondjuk néha viccesnek tűnhet egy kívülálló szemében, hiszen nincsenek konkrét párbeszédek. De mégis mindent meg tudtunk beszélni. Tudtunk együtt nevetni velük.

Egy kis virtuális tekézés.

Egy kis box.

A legutóbbi alkalommal Marc felesége is megtisztelt minket.
Elmentünk néhány szép helyre Pesten. Remekül éreztük magunkat.

Szereztünk néhány barátot

A jó kapcsolat azóta is megvan. A belga meghívást azóta is fenntartják, és várnak minket. Remélem hamarosan lesz majd belőle utazás. De nincs kizárva, hogy idén is megelőznek majd minket. Mit lehet tenni. Megszerették Magyarországot.

Nem lettek millióim ebből a kapcsolatból. Viszont remek, szimpatikus embereket ismertem meg. Hála a világhálónak és Google barátomnak, kinyíltak a határok. Valamelyest eltűntek a fizikai távolságok is. Persze azért Dél-Amerikából nem várhatok majd rendelést. :-)