Magyar költők, fordítás

A haiku költészet Magyarországon

A haiku említésre méltó hatást gyakorolt a 20. századi magyar lírára. Számos magyar költő is megpróbálta kifejezni, papírra vetni érzéseit, eme tömör versforma használatával. Többnyire elmondható, hogy egy-egy költő, aki foglalkozik a műfajjal, mind fordít, mind pedig maga is ír haikukat.
Kosztolányi Dezső ültette át magyar nyelvre a japán haikut, ő kezdte el elsőként fordítani őket, több mint kétszáz mű fűződik a nevéhez. Kosztolányi páratlan fordításokkal büszkélkedhet, noha jelentősen eltér a hagyományos, tradicionális kötött formától nemcsak a szótagszám tekintetében, de néha a tartalom terén is.
Jeles haiku költők, fordítók közé sorolható még – a teljesség igénye nélkül: Bakos Ferenc, Fodor Ákos, Zalán Tibor, Beney Zsuzsa és Vihar Judit. Számtalan költő foglalkozott, illetve foglalkozik még mai is haiku költészettel és fordítással.

A fordításokról

Ahhoz, hogy jobban meg lehessen érteni a fordítások jellegét, illetve a félreértések elkerülése végett, muszáj kitérni arra, hogy mennyire is lehetséges lefordítani a műveket az eredeti – japán – nyelvről.
A későbbiekben látjátok majd magyar költők fordításait, illetve saját verseiket is. Óriási munka, és nem kis odafigyelést és energiát igényel bármilyen idegen nyelvről fordítani úgy, hogy egyszerre hűek maradjunk magához a formához, illetve a tartalomhoz is.

Amennyiben egy szöveget szó szerint fordítunk le, az nyersfordítást eredményez. Ez van, hogy már maguknak a helyesírási szabályoknak sem felel meg, de van, hogy egyszerűen magyartalan, idegen lesz a szöveg. Ilyenkor szokták esztétikus formába önteni és megfelelő változtatásokkal úgy fordítani a szöveget, hogy az könnyen olvasható, könnyen értelmezhető és a magyar helyesírási szabályoknak megfelelő legyen. Ezáltal a tartalma többé-kevésbé változatlanul megmarad, de az eredeti forma elveszik, átalakul.

Ezt a módszert problémás alkalmazni egy versnél, irodalmi műnél, főleg egy haikunál, hiszen a forma kötött, a tartalmán pedig nem illik változtatni, ráadásul oda lenne a hangulata, oda lenne az, amit a költő eredetileg sugallni szeretett volna a verssel, amit érzett, mikor megírta; tehát végérvényben tartalmilag is kötöttnek mondható. Ennek ellenére néhány költő pontosan átérzi magát a verset, és ezt képes magában átalakítani és visszaadni számunkra, noha a forma és esetleg a tartalom is változik, mégis csodálatos fordítás születik.

Ezért Kosztolányi fordításai új műfajt teremtettek, valami, amit úgy nevezhetünk "magyar haiku" – ezzel meglehetősen különleges stílust hozván létre. Ez formailag nem felel meg pontosan a haiku szabályainak, de tartalmilag viszont nem feltétlenül lesz kevesebb. Nagyszerűen átadja a hangulatot, magához láncolja az olvasó figyelmét, sokszor olyan bámulatosan adja vissza, ahogy az a japán eredetikben olvasható.

Ez talán megéri azt, hogy feláldozza a formai elemeket, az eredeti 5-7-5-ös szótagszámot, a három sort és a rímtelenséget, és esetleg az eredeti tartalmat, tartalmi elemeket.
Viszont ezek mégsem nevezhetőek ugyanolyan haiku fordításoknak, haiku verseknek, mintha az eredeti formát követnénk.

A költőink között van néhány, aki az adott formai kereten belül nagyon pontosan és hűen fordít és ír. Ezek nem lesznek jobbak avagy rosszabbak – mint Kosztolányi avagy más költők művei, akik nem ragaszkodnak olyannyira a konkrét szótagszámhoz és formához (pl. Weöres Sándor, József Attila stb.) – egyszerűen csak egy más értéket képviselnek, más módon próbálják áthidalni a két nyelv közti különbségeket, és mindenki döntse el maga, van-e győztes, de egy biztos: nincs könnyű dolgunk, és talán nem is szükséges választani közöttük.

Hirafuku Hyakusui - Tölgyfák - Hatrészes ellenző

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!