Története, költői

A tanka mint versforma, melyet a haiku elődjének is tekinthetünk, a VII. században jelent meg. A tanka öt sorból áll, 5-7-5-7-7 szótagszámmal. A tanka első három sorában valamilyen látvány, illetve az azáltal keltett érzés jelenik meg, míg az utolsó két sor erre reflektál. Erre épül a renga, az úgynevezett láncverselés. Ennek során valaki a közösségből megírja a vers első három sorát, majd az őt követő személy két záró sort ad a vershez. Az utánuk következő harmadik személy pedig újabb három sort ír, mely kapcsolatban áll a már meglevő öt sorral, és ez így folytatódik tovább. A tanka lerövidüléséből alakul ki a haiku, mely a XVII. században tesz szert egyre növekvő népszerűségre.

Japán klasszikus költők

Számtalan japán költőt ihletett meg ez a stílus, számtalan kiválóbbnál kiválóbbat. Mégis van néhány klasszikus költő, akinek neve izzó zsarátnok a haiku költészetben. A legnevezetesebb haiku költő nem más, mint Matsuo Bashō, Mie tartományból, aki a XVII. században élt és alkotott. A renga alapjában véve humorosabb tartalmú alkotás volt, Bashō volt az, aki komolyabb hangvételű verseket alkotott. Az ő művei között is megtalálhatóak könnyedebb, mókásabb alkotások (Kyōka stílus).

Ezt az irányzatot Karai Senryū vitte tovább, róla nevezték el a humoros haikuk műfaját, a Senryū-t. Megemlítendő még Josa Buson, aki a költészet mellett kiváló festőként is elhíresült. Ide sorolható Kobayashi Issa is a XVIII. századból, majd végül, de nem utolsó sorban Masaoka Shiki, aki a XIX. század végén alkotott, és új tüzet lehelt az ekkorra kissé elhalványult haiku költészetbe.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!