Erősítő-típusokról
"A" osztály
Az általában ezek az otthoni erősítők is. Az audiofilek kedvenc áramkörei javarészt ilyen erősítők. A kimeneti tranzisztorok a jelszinttől függetlenül mindig nyitva vannak, ebből eredően ezen erősítőfajtának kisebb a torzítása és részletesebb a hangja.
Előnye:
- nincs keresztváltási és a tranzisztor-kapcsoláskori torzítás
- egyszerű felépítés
- nincs jelfüggő torzítás
- állandó és kicsi kimeneti impadencia
Hirdetés
Hátránya:
- ideális esetben maximum 50% (a gyakorlatban még ennél is kisebb, kb. 33%) a hatásfoka
- ebből kifolyólag hatalmas villanyéhség
"B" osztály
A tranzisztor a nyitás határáig van előfeszítve, így gyakorlatilag nem folyik nyugalmi áram. Kimeneti jel csak akkor keletkezik, ha a bemeneti jel megfelelő polaritású. Az erősítő hatásfoka legjobb esetben 78,5%, ami jó értéknek tekinthető. Hátránya, hogy mivel a munkapont a tranzisztor, kis vezérlőjelek esetén a kimeneti jel erősen torzított lesz.
"AB" osztály
Lényegében a két fentebb említett erősítőtípus keveréke.
"C" osztály
Csöves vagy tranzisztoros erősítő. Nagy torzítás és nagy hatásfok jellemzi. Az átlagember számára értelmezett erősítő funkciók ellátására képtelen, másféle célja van.
És végül az aktuális, "D" osztály
A D-osztályú erősítők kapcsoló üzemben működnek, aminek következtében jellemzőjük a nagy hatásfok, mely jellemzően 90% feletti a korszerű konstrukciókban. Mivel a kimenete mindig teljesen ki vagy teljesen be van kapcsolva, a veszteségek minimálisak. Egy egyszerű módszer, az impulzusszélesség-moduláció (PWM) is használatos; a nagy teljesítményű kapcsolóüzemű erősítők digitális technikát használnak, hogy nagy teljesítményt érjenek el.
Régebben hangtechnikai eszközökben csak mélysugárzókhoz használták a korlátozott sávszélesség és a viszonylag nagy torzítás miatt, a félvezetős eszközök fejlődése azonban lehetővé tette a Hi-Fi minőségű, a teljes hallható frekvenciasávot lefedő D osztályú erősítők kifejlesztését, a hagyományos erősítőkhöz hasonló jel/zaj aránnyal és torzítással.
