Bemutatás
A Superlux a feltörekvő tajvani stúdióeszköz gyártó fejhallgatói rendkívüli népszerűségre tettek szert az elmúlt egy, másfél évben. Üzletpolitikájukkal ráborították az asztalt a nagy múltú, neves gyártókra.
A három nagy germán (AKG, Beyerdynamic, Sennheiser), valamint a japán (Audio Technica) és amerikai (Grado, Shure) társaik az elmúlt évtizedek alatt szépen felszeletelték a piacot egymástól árban és hangminőségben nagyon jól elkülönített osztályokra.
Épp ezért egy-egy árkategóriát vizsgálva a gyártók egyes termékei körülbelül azonos minőségi szintet képviseltek.
Ebbe a gyártók számára nyugodt piaci idillbe robbant be 2010-ben a tajvani gyártó, mint az elefánt a porcelánboltba. Üzletpolitikájuk, hogy a fejhallgató fejlesztési költségét a tervezett nagy eladott darabszámon elosztva rendkívül agresszív árazást tudnak alkalmazni.
A költségeket távolkeleti módon kicsit tovább faragták az enyhén adhoc fejlesztéssel, valamint a minőségileg egyenetlen (ISO AS - "ahogy sikerül") gyártással. Ez abban nyilvánul meg, hogy egy szállítmányt figyelembe véve is némi eltérések mutatkoznak az egyes példányok hangzásában.
Elsősorban nem is a hangminőség, hanem a hangkép változik az egyes példányok között kicsit jobban a megszokottnál. De az árazást és a kapott hangminőséget is figyelembe véve ez igen könnyen megbocsátható bűn.
Tesztalanyok
A tesztben négy fejhallgató méri össze tudását. A Superluxokat saját 2010 decemberben vásárolt HD668B fejhallgató és a magyar forgalmazó fi:z'iktől kölcsönkapott HMD660E headset képviselte. A HMD660E teljes egészében megegyezik a HD660 fejhallgatóval, azzal a különbséggel, hogy a tesztelt headset kapott egy egész használható minőségű mikrofont. A tesztben HD660-ként fogok rá hivatkozni.
Referenciának a saját tulajdonú, használtan azonos vagy kicsit magasabb áron kapható, klasszikus, egykori csúcskategóriás, 20-30 éves AKG K240 Sextett és AKG K240 DF modelleket választottam, mivel nyitott fejhallgatót nem akartam a tesztbe bevonni, nem nyitottban (félnyitottban) pedig ilyen fülesek vannak a tulajdonomban.
Műszaki adatok:
HD668B
Felépítés: dinamikus, félnyitott
Membrán: Ø50 mm, neodímium
Érzékenység: 98 dB SPL @1 mW
Frekvenciaválasz: 10-30.000 Hz
Terhelhetőség: 300 mW
Névleges impedancia: 56 Ω
Kábelezés: egyoldalas, 1 m és 3 m (cserélhető)
Nyomóerő: 3,5 N
Fülpárnák: műbőr
Tömeg: 222 g
HMD660E
Felépítés: dinamikus, zárt
Membrán: Ø40 mm, neodímium
Érzékenység: 96dB SPL @1mW
Frekvenciaválasz: 10-30.000Hz
Terhelhetőség: 100mW
Névleges impedancia: 150Ω
Kábelezés: egyoldalas csavart, 3 m
Nyomóerő: 6 N
Fülpárnák: műbőr
Mikrofon: dinamikus
Tömeg: 265 g
K240 Sextett - late production
Felépítés: dinamikus, félnyitott
Membrán: Ø30 mm, acélmágnes
Érzékenység: 94 dB SPL @1 mW
Frekvenciaválasz: 16-20.000 Hz
Terhelhetőség: 200 mW
Névleges impedancia: 600 Ω
Kábelezés: egyoldalas, 3 m
Nyomóerő: 2 N
Fülpárnák: bőr
Tömeg: 295 g
K240 DF
Felépítés: dinamikus, félnyitott
Membrán: Ø30 mm, acélmágnes
Érzékenység: 88 dB SPL @1 mW
Frekvenciaválasz: 15-20.000 Hz
Terhelhetőség: 200 mW
Névleges impedancia: 600 Ω
Kábelezés: egyoldalas, 3 m
Nyomóerő: 2 N
Fülpárnák: bőr
Tömeg: 240 g
Körülmények
A számítógépen XBMC szolgáltatta a szoftveres hátteret, a zenék egytől egyig 44,1/16-os FLAC anyagok. A forrást és erősítést egy Apogee Mini DAC szolgáltatta, amely egy felső kategóriás referencia DAC, így ő nem lesz szűk keresztmetszet.
A tesztelt fejhallgatókon egy-egy számot többször végighallgattam, lejegyeztem a véleményemet, majd cseréltem egy másik fejhallgatóra, és újra ugyanazt a számot hallgattam vele. A fejhallgatók sorrendje állandóan változott, és véletlenszerű volt, hogy egy számnál épp mi a sorrend. Némely esetekben visszatértem egy a számmal korábban már hallgatott fejhallgatóhoz, ha valami szokatlant észleltem.
Fontos kiemelnem, hogy a véleményem a saját ízlésemet fejezi ki, így természetesen más személy más eredményre juthat.
A teszt az alábbi zeneszámokkal történt:
1. Jennifer Warnes: Hunter - Way Down Deep
Jazz - Mély zenei hangok reprodukciójára tesztelésére alkalmas, zenei stúdiók hangbeállításakor is használatos.
2. Diana Krall: The Girl In The Other Room - Temptation
Jazz - Női énekhang és zongorahang tesztelésére.
3. Pink Floyd: The Final Cut - The Fletcher Memorial Home
Progresszív rock - Cinek, elektromos gitár, sűrű, tömör hangzás tesztelésére.
4. Chris Rea: The Road To Hell - I Just Wanna Be With You
Blues rock - Férfi bariton énekhang és gitár tesztelésére.
5. Ravel: Bolèro (Deutsche Grammophon, 1982, Orchestre de Paris, vezényel: Daniel Barenboim)
Neoromantika - Átfogó dinamika, szimfonikus zenekar és tömör hangzás tesztelésére.
6. Within Temptation: Black Symphony (live) - What Have You Done
Szimfonikus metál - Gyenge dinamikájú élő felvétel tesztelésére.
7. Al Di Meola: Consquence Of Chaos - San Marco (vecchio)
Jazz - Dinamika, cinek és jazzgitár tesztelésére.
8. Verdi: Requiem - Dies Irae (Deutsche Grammophon, 1985, Wiener Philharmoniker, vezényel: Herbert von Karajan)
Romantika/oratórium - Alacsony dinamikájú tömör, sűrű hangzás és rezesek tesztelésére.
9. Tchaikovsky: 1. zongoraverseny Op.23 - 1. tétel (BMG Classics/Living Stereo, 1958, RCA Victor Symphony Orchestra, zongora: Van Cliburn, vezényel: Kiril Kondrashin)
Romantika/zongoravrseny - Zongorahang, dinamika, tömör hangzás tesztelésére. Megj.: Ez egy audiofil felvétel, és a régi felvétel újrakeverésekor úgy gondolták, hogy ennek abban kell megnyilvánulni, hogy a közönség zaja erősen beszűrődik.
A listát utólag végigolvasva kicsit "túltengett" a jazz, a komolyzene és a rock, de sajnos más műfajban úgysem tudnám értelmesen összehasonlítani és értékelni a fejhallgatókat.
Eredmények
Hangkarakter, első benyomások:
HD668B: Számottevő, súlyos mély kiemelés, erős magas kiemelés, magas tartomány által fedett közép, de nem esnek szét a magasak. Furcsa tér: a mély tartomány közelről szól, a közép hátulról, a magasak középről.
HMD660E: Jelentősen kisebb mély és magas kiemelés, közeli tér, intim prezentáció, nem remegős a tér, értelmezhetőbb, nem olyan virtuális
K240 Sextett: Számottevő mélyközép kiemelés, néha ráhúzódik a középtartományra, intim, közeli prezentáció
K240 DF: Légies, nyugodt, nagy tér, részletesebb magasak, egyenletes frekimenet
1. Jennifer Warnes: Way Down Deep
HD668B: Sziszegés az éneken, mély részletesség jó, közép részletesség nagyon jó, a magas részletesség jó, dinamika átlagos 6/10
HD660: Mélyek jelentősen profitálnak a merevebb fülkagylóból, mély részletesség nagyon jó, dinamika jó 8/10
K240 Sextett: Nem megy elég mélyre, enyhe sziszegés az éneken, dinamika nagyon jó 7/10
K240 DF: Előtérbe hozott női ének, zenekar a színpadon, mély egyensúlyban, talán az alja kevés egy kicsit 9/10
2. Diana Krall: Temptation
HD668B: Magas sziszegés, szép S hangok, zongora nem szép, énekhang kicsit karcos 7/10
HD660: S betűknél meglepő középmagas sziszegés, ami középmagas kiemelésre utal, mély részletesség nagyon jó, a bőgő nem csak mély, hanem a finomabb rezgései is megvannak, zongora jó, énekhang tiszta, lendületes hangzás 8/10
K240 Sextett: Enyhe S sziszegés, mély részletesség átlagos, nyugodt hangzás, zongora nagyon jó, az intim hangzás jól áll az énekhangnak 9/10
K240 DF: Mély részletesség jó, hangsúlyos ének, finom dinamika, mély kicsit kevés, zongora jó 8/10
3. Pink Floyd: The Fletcher Memorial Home
HD668B: Magas részletesség nagyon jó, távoli tér, nincs füles érzet, fuvola kicsit kevés, nem zavaros, hangszerek kellő mértékben szétválnak, cin túl sok, gitár jó 8/10
HD660: Zárt, beszorulós zengés, fuvola elveszik, cinek szépek, középmagas gitár nem elég részletes, enyhén zavaros hangzás a sűrű részeknél, tér távolabb van mint más számoknál 6/10
K240 Sextett: Fuvola itt a legjobb, a tér itt a legközelibb, kicsit zavaros hangzás, gitár túlságosan háttérben van 8/10
K240 DF: Tér nagyon nagy, fuvola jó, szétválasztás nagyon jó, sűrű részeknél is nyugodt hangzás, cineknek kicsit sok a középmagas része, gitár tökéletes 9/10
4. Chris Rea: I Just Wanna Be With You
HD668B: Basszus túl sok és nem elég gyors, bugós, énekhangnak túl erős a magas színezése, gitár dinamika kicsi, hangzás elég intim 6/10
HD660: Basszus gitár nagyon jó, gyors és elég, ének mély tartománya és színezése is nagyon jó, dinamika nagyon jó. Ezzel a számmal ez a füles nagyon jól teljesít. 9/10
K240 Sextett: Színezett bariton énekhang nem elég részletes, gitár dinamika jó, lendületes hangzás, közeli, intim, basszusgitár lassú, de nem sok 7/10
K240 DF: Basszusgitár gyorsabb, de meg elég, ének részletesség nagyon jó, gitár dinamika nyugodtabb, egyensúly nagyon jó, hangzás távolibb 8/10
5. Ravel: Bolèro
HD668B: Átfogó dinamika nagy, halkan viszont nem elég dinamikus, kicsit lapos hangzás, a halk részeken minden túl távoli, elveszik, emiatt részletesség sem elég, klarinét magasai túl nagy kihívás, 11 perc körül már értelmezhető a távolság, picit zavaros, amely számottevően növekszik a vége felé, elég sok hangszer elveszik, a végén a cintányér fájdalmas, ezzel a művel nagyon gyengén teljesít 4/10
HD660: Halk dinamika elég jó, oboa nem elég részletes a magas tartományon, a klarinét nehezen prezentálható magasai jók, 11 percnél már jelentkezik némi zavar, nem elég a szétválasztás, a végére a zavar nem nő számottevően, kis beszorulás előjön. 8/10
K240 Sextett: Kicsit kevés a halk részeknél, de azért egyben van, dinamika átlagos, oboa részletessége jó, klarinét átlagos, 11 percnél kellemes, a végére kicsit zavarossá válik, de hallgatható, cin kicsit sok 8/10
K240 DF: A halk dinamika jó, nem elveszett a hangzás, értelmezhető, oboa részletessége nagyon jó, a klarinét magas hangjain szépen megjelenik a vibrato, 11 perc körül a szétválasztás nagyon jó, a hangszerek nem vesznek el, és ezt végig tudja tartani. 10/10
6. Within Temptation: What Have You Done (live)
HD668B: Erős zűrzavar, felülről fedett hangzás, túl sok magas, ennek megfelelően sok sziszegés a rossz felvétel miatt, ezt nem szereti a füles, amikor felraktam a fejemre, nem voltam benne biztos, hogy végig akarom hallgatni. 4/10
HD660: Kis sziszegés, dinamika jó, mélyek jók, ének jól elválik, nagyon picit zavaros hangzás, intim prezentáció. Nagyon kellemes meglepetés volt az a füles. Ha nincs a pici magas sziszegés, akkor tökéletes. 9/10
K240 Sextett: Túl sok magas, sziszegés, felvétel hibái előjönnek, dinamika átlagos, zavaros hangzás 6/10
K240 DF: Tér nagyobb, jobban elférnek a hangszerek, rumli kicsi, dinamika kevesebb, nincs sziszegés, mély kicsit kevés, énekesek előtérben van és jól elválnak 9/10
7. Al Di Meola: San Marco (vecchio)
HD668B: Gitár nyugodt, részletes, dinamika jó, mély kicsit lassú és sok, cinek jók. Nagyon kellemes hangzás 9/10
HD660: Kicsit beszorulos hangzás, gitár átlagos, dinamika kicsit kevés, cinek, mélyek jók 7/10
K240 Sextett: Mély itt-ott kicsit sok és fedi kicsit a gitárt, egyébként egy nyugodt, intim prezentáció 9/10
K240 DF: Szellős, levegős hangzás, mély tartomány és a cinek is nagyon jók, dinamika nagyon jó, gitár tökéletes 10/10
8. Verdi: Requiem - Dies Irae
HD668B: Jól szól, dinamika jó, kicsit zavaros, mélyek és magasak is nagyon jók, a rezes kiállások jók, nagyon kellemes meglepetés a hangzás 9/10
HD660: Kicsit nyomott hangzás, dinamika átlagos, rezes jó 7/10
K240 Sextett: Dinamika kevés, kicsit lapos, zavaros hangzás, halk részek jók, tömör részek átlagosak 7/10
K240 DF: Túl sok a közép, minden középfedett, az egész olyan, mintha valami rossz eq-t használnék, de XBMC-nek nincs eq-ja, túl messze van az egész, dinamika kevés, ez nagyon nem állt jól neki 5/10
9. Tchaikovsky: 1. zongoraverseny Op.23 - 1. tétel
HD668B: Dinamika nagyon jó, zongora nagyon tiszta, kicsit zavarosak a sűrű részek, a felvétel zaját túl jól közvetíti, részletesség nagyon jó, zongorahang jó 8/10
HD660 Tér kicsit közeli, az intim hangzás nehezen értelmezhető egy szimfonikus zenekarnál, zongora hangzása átlagos, dinamika jó, szeparáció jó, nincs zavar, zongorahang átlagos 7/10
K240 Sextett: Tér kicsit túl közeli, zongora nagyon jó, dinamika nagyon jó, sűrű részek jók, nincs zavar 9/10
K240 DF: Tér kiváló, dinamika kellemes, zongora kicsit túl színes, sűrű részek szeparációja is nagyon jó, közönség zaja egyáltalán nem zavaró 9/10
Konklúzió
A fejhallgatók kényelme hagy maga után némi kívánnivalót. A HD660 nekem túl nagy nyomóerőt produkált. Természetesen ha enyém lenne a füles, akkor ezen könnyen segíthetnék, de mivel csak tesztelésre járt nálam, ezért nem nyújthattam ki. A HD660 kicsit kisebb párnaátmérővel rendelkezik, mint a HD668B, ezért kicsit nehezebben fért be alá a fülem, de mikor sikerült jól felrakni, akkor nem nyomta a fülkagylómat. Mindkét párna anyaga műbőr, ami hosszabb hallgatás után befülled. Szerencsére mindkét típushoz beszerezhető bársony párna, ami sokat dob a komforton.
Az anyagminőség mindkét terméknél inkább átlagos, mint jó, viszont a HD660 ennek ellenére robusztus építésű, masszív, elnyűhetetlennek tűnő darab, de HD668B tartósságára sincs eddig panasz.
Végső összegző pontszámozást nem írok, mivel a teszt nem elég átfogó a zenei palettán, és elsősorban az én ízlésemet tükrözi. Ami viszont lényeges, és lejött a tesztből, hogy a méltán népszerű HD668B, amely idén a fórumon 200-250 darabos forgalmat produkált komoly kihívót kapott. Azonban érdemes megjegyezni, hogy ez a kihívó már 5 éve a piacon van, de a márka korábbi ismeretlensége nem tette lehetővé a szélesebb elterjedést.
A HD660 hangzása egyenletesebb, míg a HD668B populárisabb, kiemelős karakterű. A HD660 intimebb és nyugodtabb karakter, míg a HD668B bólogatósabb, lendületesebb.
Az én ízlésemnek jobban megfelel a HD660 hangzása, és a vizsgált számokkal számottevően jobban teljesített, mint a valamivel olcsóbb márkatársa. Tehát akinek nem jön be a HD668B karaktere, az most kaphat egy olyan alternatívát, amivel hosszú távon elégedett lehet.
Természetesen ezek a fejhallgatók nem a nagy gyártók felső kategóriája ellen indulnak csatába, de belépő kategóriás áron alsó/alsóközép kategóriás hangot nyújtanak, és kiemelkednek az ár/érték arányukkal.
Véleményem a saját ízlésemet fejezi ki, és magánvélemény.
Esetleges kérdéseket, hozzászólásokat örömmel várom.
2011. augusztus - schawo
