M.2 csatoló

Fontosnak gondolom szót ejteni erről a valószínűleg nagy jövő előtt álló bővítőhelyről. Az M.2 vagy más néven NGFF (Next Generation Form Factor) egy olyan univerzális bővítőhely (univerzális alatt azt értjük, hogy a csatoló nem csak SSD fogadására alkalmas, hanem egyéb, a szabványnak megfelelő bővítőkártyákat is tud kezelni), mely gyakorlatilag az mSATA leváltására született.

A csatolót valójában a notebookok által gerjesztett igény szülte, ugyanis igen kis méretben kellett megoldani, hogy megfelelő teljesítményű SSD hozzáadható legyen egy notebookhoz. A szabvány 22 milliméterben köti meg az eszközök szélességét, a hosszal azonban játszhatnak a gyártók. Az eszközök adatlapján a megnevezésből ki is derül a hossz, pl.: M.2 2260 egy 22x60 milliméteres meghajtót jelöl. Erre érdemes figyelni vásárlás előtt!

Kétféle M.2 csatoló létezik: az egyik SATA alapú, a másik PCI Express-szen keresztül kommunikál.
A különbség a két megoldás között, hogy a SATA csatoló, valójában csak egy PCI Express sávon cserélhet adatot, tehát elméleti sebessége igen limitált (gyakorlatilag az mSATA elméleti maximumával egyenlő): 6 Gbps (750 MB/s).
Ezzel szemben a PCI Express-típusú csatolóval akár 31,52 Gbps (3940 MB/s)-os sebesség is elérhető, amennyiben 4 darab PCI Express 3.0 sávot köt be az adott alaplap gyártója. Erre valójában nem köteles, tehát léteznek 2 sávos csatolók is, ebben az esetben az elméleti maximális sebesség feleződik.
(Jelenleg egyébként a helyzet még ennél is jóval bonyolultabb. Az Intel ugyanis kikötötte, hogy az M.2-es aljzatnak a PCH-hoz kell kapcsolódnia, így csak két darab 2.0 PCI Express sávot lehet a számára kiosztani, ami nyilván nem ideális. De vannak módok, ennek a kikötésnek az áthágására is, erről többet megtudhattok az alábbi tesztből, ahol az Asrock az alaplapján figyelmen kívül hagyta az Intel ajánlását: [LINK])

A két csatoló közötti különbség ránézésre megmondható az adott SSD-ről: a SATA-s megoldásokon kettő, a PCI Express-típusú eszközökön egy bevágás van.

Csak azért, hogy ne legyen túl könnyű az életünk; a PCI Express-szen keresztül működő M.2-es SSD-k is csoportosíthatóak aszerint, hogy AHCI-n vagy NVMe-n keresztül kommunikálnak a processzorral. Az AHCI még a szabványos SATA-utasítások és a merevlemezek korának szabványa, ugyan használhatóak rajta (és az esetek 99%-ban jelenleg is ezt használják még) szilárdtest-meghajtóink, de az NVMe segítségével jóval hatékonyabb működést érhetünk el.
Az NVMe (Non-Volatile Memory Host Controller Interface) specifikusan a PCI Express segítségével kommunikáló SSD-khez lett kifejlesztve. Kihasználja ezen eszközök alacsony késleltetését, és nagyszerű párhuzamos teljesítményét; ill. a protokoll jóval energiatakarékosabb működést tesz lehetővé. A jövő SSD meghajtói mindenképp ezen a felületen keresztül fognak számítógépünkkel kommunikálni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!