NAND chipek

A NAND chip gyakorlatilag olyan nem felejtő memória, mely áramellátás hiányában is megőrzi a memóriatartalmát.

Az SSD meghajtók között valójában a legnagyobb különbséget ezen egységek tulajdonságai jelentik, ezért igen fontos, hogy megértsük a többféle NAND közötti különbséget.

Bitsűrűség szerint beszélhetünk:
• Single-Level-Cell (SLC)
• Multi-Level-Cell (MLC)
• Triple-Level-Cell (TLC)
típusú NAND-okról. A különbséget az jelenti, hogy egy cellában hány bitet képes tárolni az adott chip. Az SLC egyetlen bitet képes tárolni, melyhez kétféle feszültségérték tartozik, egy magas és egy alacsony (0 és 1). MLC-nél már két bit tárolható, ám a kiolvasáshoz 4 feszültségérték szükségeltetik. (00 01 10 11). A TLC chipeknél három bit tárolható, ám itt már 8 feszültségi szinttel kell számolnunk (000 001 010 100 011 101 110 111).

Igen ám, de az elektronika számára sokkalta könnyebb meghatározni, hogy a magas vagy alacsony feszültségről van szó (SLC), mintha egy nyolc felosztású skálát kellene megvizsgálnia. Így a legkönnyebben az SLC-típusú NAND-okat tudja olvasni az elektronika, tehát messze ezek működnek a legnagyobb sebességgel. Illetve további óriási előny, hogy az SLC bírja a legtöbb programozási ciklust is elviselni. Ezt az okozza, hogy pl. a TLC esetében a szilícium kopása miatt a 8-as felosztású skálán sokkal nehezebben tudja megkülönböztetni a vezérlő a feszültségértékeket, mint az SLC-nél (ahol a két feszültségszint között sokkal nagyobb az eltérés!).

Felmerül a kérdés, hogy akkor mi a TLC létjogosultsága?
A válasz nagyon egyszerű: olcsóbb. Azonos területen nagyobb tárkapacitás, vagy azonos tárkapacitás kisebb területen érhető el vele. Ezen kívül gyakorlatilag minden tulajdonságában gyengébb az MLC-nél és az SLC-nél.

A NAND chipeket egy további módon is csoportosíthatjuk, méghozzá az alapján, hogy szinkron vagy aszinkron elven működnek.
Az aszinkron NAND-okat nem vezérli állandó órajel, ami nyilvánvalóan a fogyasztásra jótékony hatással lesz. Az egység sebességének maximuma 50 MB/s körül alakul.
Ezzel szemben a szinkron NAND-okat állandó órajel vezérli, ill. itt jelen van a DDR memóriáknál használatos DQS-impulzus. Ezzel a technikával az órajel a felfutó és lefutó élén is szállít információt, tehát egy olvasási-írási művelet elvégezhető egy jelfolyamon belül is. Gyakorlatilag ezzel a technikával azonos órajel mellett kétszer annyi művelet elvégzésére van lehetőségünk! A szinkron NAND sebességének maximumértéke 200 MB/s környékén található.
 

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!