2022. augusztus 17., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Repáská 12.

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Az alföldi gyerek lehetett talán 12 éves, de olyan iramot diktált, hogy Sanyi alig bírta követni.

[ ÚJ TESZT ]

Első oldal

Az alföldi gyerek lehetett talán 12 éves, de olyan iramot diktált, hogy Sanyi alig bírta követni. A nagy sietéstől persze beszélgetni se tudtak, így már meg is bánta, hogy elindult vele. Arra gondolt, hogy ha a Tiszához mennek, az ugyancsak messze van, hiszen a szekérrel is megtartott az út egy fél órát a hídtól. A faluból kiérve magas növényzet között vezetett az ösvény, így semmit se látott, csak a gyerek hátát.

- Messzire megyünk? – kérdezte Sanyi kiáltva, hogy amaz biztosan meghallja.
- Nincs messze – kiáltott vissza a gyerek, de hátra se nézett, nem is lassított.
- Szerintem meg elég messze van. Tudom, hiszen arról jöttünk.
- Dehogyis jöttetek arról. Nem az élő vízhez megyünk, hanem a holtágra.
- Akkor jó.

Nem is tudta miért mondta ezt, hiszen azt se tudta mi az a holtág, nem még azt, hogy milyen messze – vagy közel - van. Na, de nem sok választása maradt. Vagy tovább lohol a csapáson, vagy visszafordul.
Ez utóbbi nem jó ötlet, hiszen azt se tudja hol van, azt meg főleg nem, hogyan talál vissza ahhoz a házhoz, ahonnét elindultak. Aztán egyszer csak megállt a gyerek, de olyan váratlanul, hogy Sanyi a lendülettől kis híján fellökte. Egy nyiladék volt mellettük a nádasban, ahol ráláttak a vízre.

- Itt kell lennie valahol a bátyámnak – mondta, miközben átbújt a fűzfa lehajló ágai alatt.
Egy tó partján találták magukat. A túlparton egy száraz farönkön ült, akit kerestek. Horgászbotot tartott a kezében, és figyelte a vizet.
- Fogtál valamit? – kiáltott oda az öccse.

A horgász felnézett, majd széles vigyor ült ki az arcára, ami nyilván azt jelenti, hogy sikerrel járt. Letette a botot, majd egy fedeles kosárhoz lépett, ami benne állt a vízben. Belenyúlt, majd kiemelt egy akkora halat, amilyet Sanyi még életében nem látott. Amint magasba emelte, a hal farka túl ért a könyökén, pedig nem is a fejénél fogva tartotta. A hal erősen vergődött. A legény arcáról eltűnt a mosoly, amint egyre bizonytalanabbá vált a szorítása. Egyszer csak kicsúszott kezéből a vergődő hal, s a földre esett. Mire utána hajolt, már késő volt. Egy csobbanás, s már oda is lett az ebéd.
Az öccse a víz másik oldaláról a térdét csapkodva nevetett, nem sok kellett volna hozzá, hogy a földön fekve fetrengjen a röhögéstől. Sanyi meglepetten nézte a történteket. Előbb a hal nagyságán lepődött meg, aztán azon a szerencsétlenségen, hogy vissza tudott menekülni a vízbe. Most meg a hahotázó gyereken van megdöbbenve. Bár tényleg vicces volt amint a pórul járt horgász kétségbeesetten kapkodott az elejtett hal után, de ennyire mégse nevetséges, hiszen az ennivalójuk veszett oda.

A Marci gyerek hahotázásától nem is hallatszott, amint a bátyja odaát egyfolytában káromkodott. Aztán, amint alábbhagyott mind a röhögés, mind pedig az átkozódás, Marci átkiáltott, hogy fogott-e többet, vagy csak ez az egy volt?
- Van még néhány kisebb, de ne merj a közelembe jönni, mert agyoncsaplak, amiért kiröhögtél.

Az agyoncsapás végül mégis elmaradt. Mire a két látogató a parton, s néha a sekély vízen át odaverekedte magát, már el is szállt a mérge. Már csak azt kellett kitalálni, mibe tegyék a zsákmányt, hiszen a fedeles kosárra még szükség van. Ha a nagy hal el nem szabadul, mehetnének hazafelé mind a hárman, de így kell még fogni valamit.

A szállítás végül nagyon egyszerűen megoldódott. Csak egy ágas végű, vékony, hajlékony bot kellett hozzá. Marci a halak kopoltyúján bedugta a botot, a szájukon pedig ki. Így sorban felfűzte egymás után mind a négyet.

- Nem valami bőséges zsákmány – állapította meg – Ettől aligha fog jóllakni az egész család.
- Mi nem hiszem, hogy maradunk ebédre – mondta Sanyi - hiszen nagyon elszaladt az idő. Sokára érünk haza.
- Te meg ki vagy? – kérdezte a horgász, aki még csak most figyelt fel az öccsének a kísérőjére.
- A fuvarossal jött – válaszolt Sanyit megelőzve Marci. – Hozták a tetőhöz a fát.
- Szoktál horgászni?

Erre a kérdésre már nem tudta Marci a választ, így ő is érdeklődve figyelt Sanyira.
- Nálunk csak egy egészen kicsi patak van, abban nem lehet fogni semmit. Ilyen nagy vizet csak Hámor fölött láttam, de az is elég messze van tőlünk. Mi inkább nyulat fogunk az erdőben hurokkal, vagy fácánt.
- Egyszer már én is jártam a hegyekben, de nem tetszett. Olyan érzés volt, mintha be lettem volna zárva. Nem láttam egyik hegyet a másiktól.
- Én se ilyennek képzeltem ezt a vidéket. Mondta Petőfi bácsi, hogy megyünk a Tiszához. Azt hittem, hogy majd látom, ahogy kanyarog a folyó, de semmit nem látni, csak a bozótot, meg a sok nádat.
- Na, ha máskor erre jársz, majd elviszlek csónakkal az élő vízre. Ott láthatod, ahogy kanyarog. Az lenne a jó, ha olyankor jönnél, amikor virágzik a Tisza. Az aztán olyan csoda, hogy én se tudok betelni vele.
- Jó lenne – mondta Sanyi – de talán nem is járok erre többet. Na, de sose lehet tudni. Ha mégis, hát megkereslek.
- Menjünk! - szólt közbe Marci - Édesanyám vár bennünket.

Jól érezte Sanyi, hogy ebből a néhány halból nem lesz ebéd. Amikor Petőfi meglátta mennyi halat hoztak, elzárkózott attól, hogy megvárják amíg megsül. Arra hivatkozott, hogy Lövőnél várja őket a cimborája slambuccal, és sietniük is kell, mert nem akar ma is az út mentén éjszakázni.
Mindez persze csak kifogás volt, hiszen egyetlen délután úgyse érnének haza, a cimbora pedig ki tudja merre legeltet éppen. Felültek tehát a szekérre, és nekivágtak az útnak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Repáská 13.

    Annyi minden akart már lenni. Miért ne lehetne kőfaragó? Készíthetne ő is szobrot.

Előzmények

  • Repáská - 11

    Nem nagyon mert oldalra nézni, csak sietett a szekér után, hogy mielőbb a túlparton legyen.

  • Repáská - 10

    Büszkén tartotta a gyeplőt, csak azon izgult, hogy el ne tévessze a tülledet, meg a cojde-t.

  • Repáská - 9

    A száradó ruhák olyan büdösek voltak, mint a kopasztott tyúk, de a didergésük legalább alább hagyott.

  • Repáská 8.

    Ellentmondani nem mert, de miután felfogta, hogy ma friss kenyeret ehet, nem is akart.

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.