Wilhelm Gustloff
MV Wilhelm Gustloff
Nagyításhoz kattints a képre!
A hajó:
A Wilhelm Gustloff személyszállító hajó volt a Harmadik Birodalom idején, amelyet 1945. január 30-án süllyesztett el a szovjet S-13-as tengeralattjáró, megközelítőleg 10 000, jórészt ártatlan ember halálát okozva. Ez a katasztrófa hatszor annyi áldozattal járt, mint a világhírű Titanic-tragédia, így ez lett a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája.
A tengerjárót a Kraft Durch Freude nevű szervezet, a Német Munkafront alapszervezete építette meg a hamburgi Blohm & Voss hajógyárban. 1937-re készült el osztályok nélkül, így a tömegek üdültetését szolgálta.
A hajó 208 méter hosszú és csaknem 24 méter széles volt, mozival és úszómedencével a fedélzetén akkoriban a világ legnagyobb kirándulóhajója volt. Több csoportot vitt a norvég fjordokhoz, valamint az Északi-tengeren a sarki fényhez. A második világháború kitörésekor csakúgy, mint a többi "KDF" hajót is, ezt is a haditengerészet, a Kriegsmarine foglalta le hadi célokra.
Kórházhajóvá építették át, de mivel a kihasználtsága nem volt megfelelő, így a második tengeralattjáró tanhadosztály úszó kaszárnyájává, kiképzőhajójává alakították át. Ebben a minőségben éveken át horgonyzott Gotenhafen partjainál, eközben hajó átvészelte a szövetséges bombatámadásokat és a szovjetek Balti Flottájától sem kellett tartania.
Szerepe az evakuálásban:
1945. január 21-én, Karl Dönitz német admirális kiadta a parancsot a Hannibal hadműveletre, vagyis Kelet-Poroszország evakuálására, ennek következtében a Gustloffra egyre több menekült áramlott. Kezdetben még számolták a menekülőket, de később a tömeg áttörte a korlátokat és a fedélzetre áramlott, így a mai napig nincs pontos adat a hajón utazó menekültek számáról, a becslések szerint 8000 és 10 000 fő között lehetett számuk. Amikor Gotenhafenből elindult végzetes útjára 1945. január 30.-án, a fedélzetén 1100 főnyi katonai és hajós személyzet tartózkodott, vagyis 73 súlyosan sebesült katona, 373 fiatal nő a női tengerészeti segélyszemélyzetből, és több mint 6000 kétségbeesett menekülő, többségükben nők és gyerekek.
A tragédia:
A Wilhelm Gustloff 1945. január 30-án kora hajnalban hajózott ki Gotenhafenből, hogy onnan a fedélzetén tartózkodókat Kielbe szállítsa. Kezdetben vele tartott a Hansa személyszállító hajó is, de problémák léptek fel, és nem tudta folytatni az utat, így magára hagyta a Wilhelm Gustloffot egy romboló kísérettel, a Löwevel. Indulása után lassan haladt, sebességét egy tengeralattjáró is tartani tudta. A fedélzetén összesen négy kapitány tartózkodott, ebből három civil, egy katona. A kapitányok nem tudtak megegyezni melyik utat válasszák, a part mentit, vagy esetleg a parttól távol eső mély vizeket. Wilhelm Zahn hadnagy (tengeralattjáró-parancsnok, aki a part melletti, kivilágítatlan hajózást javasolta) tanácsa ellenére, Friedrich Petersen kapitány a mély vizek felé vette az irányt, ez ugyanis aknamentesített volt, azonban ott már tengeralattjárók is lehettek.
Amikor rádión arról értesült, hogy egy német aknamentesítő konvoj közeledik, felkapcsoltatta a hajó piros-zöld navigációs fényeit, hogy elkerülje a velük való ütközést. Ezzel az éjszakai sötétségben nagyon könnyen és távolról is észlelhetővé tette a hajót. Stolpmünde magasságában egy közelben tartózkodó, eddig eredménytelenül vadászó, a Balti Flotta kötelékébe tartozó S-13 jelű szovjet tengeralattjáró, mely ironikus módon Német tervek alapján, a Holland hajógyárban készült, három torpedót lőtt ki a megvilágított hajóra. A hajó felszerelései közé légvédelmi fegyverek is tartoztak, és nem is volt kórházhajóként feltüntetve. Katonákat is szállított, így nem volt semmiféle védettsége, ennek feltételeit ugyanis nemzetközi egyezmények szabályozzák.
A tengeralattjáró parancsnoka Alekszandr Marinyeszko volt, egy részegeskedő, korábban büntetőtáborban is ülő, nem túl tehetséges parancsnoka a Balti Flottának. A parancsnoknak kedvezett, hogy a nagy hideg miatt a kísérő romboló, a Löwe radarja elromlott, így az nem érzékelte a közelben megbúvott támadót.
Az első torpedó a hajó orrát találta telibe a vízvonal alatt, a második az E fedélzeten robbant, a harmadik a gépházat találta el. A három találatot kapott utasszállító a bal oldalára dőlt, fedélzetén kitört a pánik. Az évnek abban a szakaszában megszokott -4 °C helyett, rettenetes, -15 °C-os hideg volt, ezért minden teljesen el volt jegesedve, a csörlők, és a daruk üzemképtelenek voltak. A Wilhelm Gustloff kevesebb, mint 45 perc alatt süllyedt el a 44 méter mély vízbe. A német mentőegységeknek kevés túlélőt sikerült a hajóról kimenteniük.
A T-36-os torpedónaszád 564 embert mentett meg, a Löwe rombolónak 472 embert sikerült kimenteni, az M387 aknanaszádnak 98-at, az M375 aknanaszádnak 43-at, az M341 aknanaszádnak 37-et, a Gottingen gőzhajónak 28-at, a TF19 torpedónaszádnak hetet, a Gotland teherhajónak kettőt, és a V1703-as jelzésű őrnaszád is megmentett egy kisgyermeket. Ezek az adatok Heinz Schön kutatásaiból származnak, aki ezek által a teljes veszteséget, amit a torpedók és a hajó elsüllyedése okozott összesen 9343 főre teszi. A többiek, szinte az összes gyermek és csecsemő a tengerbe veszett. A hajón tartózkodók számáról nincs pontos, és mindenki által elfogadott adat.
A "Sea Classics" magazin egyik cikkében, Irwin Kappes megemlíti, hogy több mint 6000 utas volt a fedélzeten. Leírja azt is, hogy a Löwe kísérőhajó 15 percig a süllyedő Gustloff mellett tartózkodott, és annyi embert vett fel a fedélzetére, amennyit csak el tudott szállítani. Heningst kapitány, az Admiral Hipper nehézcirkáló tisztje, amely 1500 menekültet szállított, jelentést kapott a torpedótámadásról, ezért a parancsnok saját helyzetére való rossz kilátások miatt nem állt meg túlélőket felvenni.
Kappes a katasztrófa során elhunytak számát 5348-ra teszi, ez a szám Heinz Schön német könyvéből a "Die Gustloff Katastrophe"ból származik, Schön azonban később revideálta a számot.
Heinz Schön az eltérő eredményre egy újabb kutatási módszer segítségével jutott.
Számítógépes szimuláció segítségével nagyjából 9400-ra teszi a halottak számát 10600 emberből. Ez az analízis figyelembe veszi a hajó terheltségét, a szemtanúk elmondásait, és a süllyedés közbeni menekülési útvonalakat. E tények alapján készül az szimuláció.
Bármelyik számot is nézzük, a világtörténelem legsúlyosabb hajókatasztrófája történt, amiről azonban évtizedekig hallgatott mind a német, mind a győztes hatalmak történetírása. Az egykori NDK-ban és a keleti blokk országaiban a téma tabu volt, erről tilos volt beszélni. Ezért a haditettéért Marinyeszko kapitány 1967-es halála után bő 23 évvel, a Szovjetunió szétesésének hajnalán, 1990-ben kapta meg a legmagasabb katonai kitüntetést, a Szovjetunió Hőse emlékérmet.
Videó:
Adatok:
Név: Wilhelm Gustloff
Üzemeltető: Hamburg-South America Line
Építő: Deutsche Arbeitsfront
Vízre bocsájtás:1937. május 5
Osztály és típus: Óceánjáró.
Sorsa: Torpedótámadásban megsérült, majd elsüllyedt.
Súly: 25,484 GT
Hossz: 208 m
Szélesség: 23,59 m
Teljesítmény: 9,500 lóerő
Sebesség: 15.5 csomó
Kapacitás: 1465 fő
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
