Imperator

SS Imperator

A hajó:

Az SS Imperatort 1912. május 12-én indította útnak a Hamburg America Line hajózási vállalat. A hajót az AG Vulcan Hamburg cég építette. Az Imperator volt az első óriás hajója a vállalatnak, míg későbbi hajói voltak többek közt az SS Bismarck és az SS Vaterland.

A hajó 1912-ben, amikor megépült, egyben a világ legnagyobb óceánjárója lett. A címet a White Star Line RMS Olympic nevű hajójától vette el, amely 7 méterrel volt rövidebb. Az Imperator azonban nem sokáig tartotta meg elsőségét, mert testvérhajója, az SS Vaterland 1914-ben elvette tőle. Ez 13 méterrel volt hosszabb. Első útjára 1913-ban került sor.

Az Imperator nem kevesebb, mint 51680 tonnát nyomot, 276 méter hosszú, és 29,95 méter széles volt, orrára pedig egy sast helyeztek a Cunard Line RMS Aquitania nevű hajójának indítás után pár nappal, azzal a nem titkolt célzattal, hogy növeljék a hajó hosszát és így biztosan hosszabb legyen az RMS Aquitania óceánjárónál. A bronz szobor szárnya – amelyet a berlini Bruno Kruse professzor készített el – az 1914-es szezonban tomboló viharban leszakad.

Tesztút:

Első tesztútján az Elba folyón zátonyra futott A hibát a meder elégtelen kotrása okozta. Zátonyra futása után a hajó motorterében tűz ütött ki, melynek következtében a legénység 8 tagja kórházba került. A vizsgálatok később kiderítették, hogy a hajó turbinái túlmelegedtek és ez okozta a tüzet.

Az SS Imperator, immár RMS Berengaria néven. (Nagyításhoz kattints a képre!)

Első út:

A hibák kijavítása után 1913. június 10-én kihajóztak. A hajó kapitánya Hans Ruser volt. Rajta kívül még négy kapitány volt Hamburg Amerika Line vállalattól, hogy az út a lehető legsimábban menjen. Útközben megálltak Southampton-ban és Cherbourg-ban és New York-ba végül 1913. június 19-én érkeztek meg. A fedélzeten 4986 ember tartózkodott, köztük 859 első osztályú utas, 647 másod osztályú, 648 harmad osztályú, 1495 a fedélközben, a személyzet száma pedig 1332 fő volt. A hajó 1913. június 25-én New Jersey-ből tért vissza Európába.

A hajó 1913 októberében visszatért a Vulcan hajógyárba és az úton szerzett tapasztalatok alapján javítani kellet kezelhetőségét és stabilitását Mivel a hajó súlypontja túl magasan volt, törölték a márványból készült fürdőszobákat, és a nehéz bútorokat könnyebbre cserélték. A hajó kéményei magasságát 3 méterrel csökkentették, valamint 2000 tonna cementet öntöttek a hajó fenekébe, hogy növeljék a stabilitást Végül kapott egy korszerű tűzoltórendszert is.

A munkálatok 200.000 dollárba kerültek, a Vulcan 5 év garanciát vállalt az elvégzett munkára. Az Imperator 1914. március 11-én kezdte meg újra működését, első útja New Yorkba vezetett.

I. világháború alatt:

A hajó az első világháború alatt a hamburgi kikötőben horgonyzott 4 évig, eközben az állapota leromlott. 1918. november 11-én fegyverszünetet kötött az USA és Németország, az Imperatort kiadták az USA-nak ideiglenes használatra. 1919-ben, az akkor már USS Imperator kapott egy megbízatást, miszerint amerikai katonákat kellett hazahoznia Európából. A hajó Brest-ben (Franciaország) kötött ki és, 2100 katona valamint 1100 utas szállít fel a fedélzetre, 1919. május 15-én érkeztek meg New Yorkba, az út egy hétig tartott. 1919. elején a hajót leszerelték, a haditengerészet már nem tartott rá igényt.

A híres sas szobor a hajó orrán. (Nagyításhoz kattints a képre!)

Cunard line:

1919. szeptemberében a USS Imperator jóvátételként, a Brit tulajdonú Cunard Line vállalathoz került, átadására november 24-én került sor. Egy átvizsgálás során a hajón több hibát véltek felfedezni, a kormánykerékből hiányzott egy darab és az erózió is károkat tett a hajócsavarokban. A munkálatok 1920. február 21-én készültek el, első útja New Yorkba vezetett. A vissza úton, mely kilenc napig tartott, több súlyosabb hibát fedeztek fel, ezért időlegesen kivonták a forgalomból és jelentős átalakításokat végeztek rajta.

Nagyításhoz kattints a képre!

1920 júliusában a hajó ismét útra készen állt, a parancsnokságot a Carpathia kapitánya Sir Arthur Rostron vette át. 1921-ben a Berengáriát és az Aquitaniát elküldték az Armstrong Whitworth hajógyárhoz, hogy alakítsák őket a gazdaságosabb olajtüzelésre. A hajó 1934-ben ismét zátonyra futott, 4 vontatóhajó húzta ki a sárból, de szerencsére károkat nem szenvedett. A Berengária az élete vége felé is a Cunard egyik zászlóshajója volt, mígnem a nővére, az RMS Majestic le nem váltotta a White Star Line-al való egyesülés után.

A vég:

Későbbi éveiben már csak sétahajóként üzemelt. 1938-ban vonta ki a Cunard WhiteStar Line a forgalomból, ekkor már több elektromos tűz keletkezett a hajón az elöregedett vezetékek miatt. A hajót később egy, Sir John Jarvis nevű brit gyáros vásárolta meg. A Tyne folyón volt használatban George Gibbons kapitány parancsnoksága alatt, míg végül 1946-ban bontották szét.

Nagyításhoz kattints a képre!

Videó:

Adatok:

Tulajdonos: Hamburg America Line, 1919-től a Cunard Line
Építő: AG Vulcan, Hamburg, Németország
Vízre bocsátás: 1913. május 24
Első út: 1913. június 20
Sorsa: 1946-ban szétbontották.
Vízkiszorítása: 52117 BT
Hossza: 276 m
Szélessége:29,95 m
Merülése: 10,72 m
Teljesítmény: 60 000 lóerő
Sebesség: 23 csomó
Befogadóképesség: 4234 utas

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!