Normandie
SS Normandie
A hajó:
Az SS Normandie francia óriás óceánjáró volt, amelyet Saint-Nazaire-ben építettek. Vízre bocsátásakor, 1932-ben a „legek” hajója volt: a leggyorsabb és messze a legnagyobb óceánjáró. Az SS Normandie volt a valaha épített legnagyobb teljesítményű turbó-elektromos gőzhajó, az utasszállítók közt.
Az első óceánjáró volt, amelynek névleges hasznos térfogata meghaladta a 60 ezer bruttó regisztertonnát, és ez volt az első, amelynek hossza meghaladta az ezer lábat. 313,6 méter hosszú volt, valamint több, mint 30 csomós átlagsebességgel tudott keresztülhaladni az Atlanti-óceánon.
Mindezek ellenére üzletileg nem volt sikeres és részben kormánytámogatással közlekedett.
A horgonyzó Normandie
Az 1920-as évek:
A „dübörgő húszas években” átalakult a hajózási piac, a társaságok a kiöregedő veteránok (mint az 1907-ben vízre bocsátott RMS Mauretania) kiváltására új hajókat igyekeztek építeni, amelyeknek új igényeknek kellett megfelelniük. A korábbi hajókat részben arra tervezték, hogy kiszolgálhassák a bevándorlóknak az Európából az Egyesült Államokba áramló tömegét.
Az 1920-as évek elejétől azonban az Egyesült Államok szűkebb keresztmetszetet szabott a bevándorlásnak, így az új óriáshajók inkább a nagyobb igényű középosztálybeli turisták, főleg amerikaiak számára készültek, akik az alkoholtilalom Amerikáját elhagyva, szórakozásra vágytak.
A Cunard és a White Star Line, az új típusú verseny igényeire tekintettel építették új hajóikat, amelyeknek olyan hajókkal kellett versenyre kelniük, mint a német Norddeutsche Lloyd SS Bremen, és az SS Europa nevű óceánjáró.
Építés, tervezés:
A francia Compagnie Générale Transatlantique sem maradhatott ki ebből a versenyből és hamarosan meg is kezdte saját óriáshajójának tervezését.
Ebben az időben a francia cég zászlóshajója az SS Ile de France volt, amely ugyan modern "Art déco" belsőkkel rendelkezett, de külseje azonban konzervatív maradt. Eredetileg az új hajót is a cég korábbi hajóinak mintáit követve akarták megépíteni, de olyan tervezőre akadtak, aki új ötletekkel állt elő.
Az SS Normandie tervezője, az Orosz fehér hadsereg egy volt tisztje, Vlagyimir Ivánovics Jurkevics volt, aki új megoldásokat alkalmazott, köztük a vízvonal alatt előreugró hajóorrt.
Az építést 1931. január 26-án kezdték el, röviddel a világ részvénypiacainak 1929-es összeomlása után, a franciák számára kedvező időpontban. A Brit versenytárs, a White Star Line ugyanis a válság után kénytelen volt abbahagyni saját nagy óceánjárójának építését, az ugyancsak Brit Cunard Line hajó építése pedig a pénzügyi nehézségek miatt szintén késedelmet szenvedett. A bajok a Francia építtető céget, a Compagnie Générale Transatlantique-ot sem kerülték el és kormánysegítségért kellett folyamodniuk, amit a sajtótámadások ellenére meg is kaptak.
Bár a hajó Franciaország nemzeti büszkesége volt, egyes részei máshol készültek. Például a hatalmas kormánylapátot a Cseh Škoda készítette el. A kormánymechanizmusban lévő tikfa kerék, Edinburghben készült.
Nagyításhoz kattints a képre!
A hajó számos technikai és építészeti újdonsággal rendelkezett. A turbó-elektromos gépei jelentősen javították az üzemanyag felhasználás hatásfokát és megkönnyítették a karbantartást. A felső fedélzetek hajógépeit teljesen a hajótestbe integrálták, hogy még kellemesebbé tegyék a hajót az utasok számára.
A hajót 1932. október 29-én, kétszázezer néző előtt bocsátották vízre. A hajótest akkora hullámot vetett, amely több száz embert elöntött, de szerencsére senki sem sérült meg. A hajót 1935. elejére teljesen felszerelték és a próbautak során nagyon jól teljesített, 32,2 csomós (59,6 km/h) sebességet ért el és vészmegállítás során 1700 méter kellett, hogy megálljon erről a sebességről.
Belső:
A hajó belső terei az Art déco, és a Streamline Moderne stílusok mesterművei voltak. A szobrok és a festmények közül sok közvetlenül vagy közvetve Normandiára, a hajónak nevet adó régióra utalt.
A korabeli rajzok és fényképek hatalmas, elegáns helyiségeket mutatnak.
Ezek közül a légkáprázatosabb az első osztályú ebédlő volt, mely 93 méteres hosszával, 14 méteres szélességével és 8,5 méteres magasságával, egyszerre 700 vendéget kiszolgáló 150 asztalával a kor legnagyobb vízen úszó terme volt.
Nagyításhoz kattints a képre!
Az ebédlőbe a vendégek 6,1 méter magas ajtókon keresztül léptek be, amelyeket Raymond Subes bronzöntvényei díszítettek, a tíz bronzmedál Francia várakat és katedrálisokat ábrázolt, az egyiken az SS Ile de France volt látható. (A medálok és ajtódíszek, amelyeket 1945-ben árvereztek el, ma a Libanoni Miasszonyunk Maronita Katolikus Templomban láthatók Brooklyn Heightsban, a Remsen és a Henry sarkán.)
Az ebédlőt 12 magas Lalique üveg oszloppal világították meg, a falaknál pedig még 38 világítóoszlop állt. A mennyezetről is függött két hatalmas csillár. Mindezek miatta kapta a Normandie „a Fény Hajója” becenevet.
A nagy szalonba nyíló kávéház éjszakai szórakozóhelyként működött az utak során.
A Normandie egy belső és egy külső úszómedencével is rendelkezett, ezen kívül a hajónak volt kápolnája, valamint egy színháza is, amely moziként is működött.
A tervezők vigyáztak, hogy a belső terekben, az utasok számára hosszú látómezők nyíljanak és a felső középosztály hölgyei széles és hosszú lépcsőkön mutogathassák ruháikat és ékszereiket.
Az első osztályú lakosztályok egyedi tervezésűek voltak. A legdrágábbak, a Deauville és a Trouville saját ebédlővel, zongorával, több hálószobával és külön fedélzetrésszel rendelkeztek. Az első osztály utasai részére számuknál jóval nagyobb arányban álltak rendelkezésre külön terek és szolgáltatások.
Első út:
A Normandie első útjára 1935. május 29-én futott ki 50 ezer néző előtt Le Havre-ból. Az út beváltotta a reményeket, mert a hajó megdöntve az olasz SS Rex rekordját 4 nap, 3 óra és 14 perc alatt ért New Yorkba, és ezzel az első Francia hajóként elhódította a Kék Szalagot. A visszaúton több mint 30 csomós átlagsebességet ért el, ezzel is rekordokat döntve.
Egy sikeres év után 1936-ban azonban új versenytárs volt a láthatáron, a Cunard Line elkészült saját óriás óceánjárójával, a Queen Maryvel. Előre lehetett tudni, hogy a Queen Mary névleges hasznos térfogata meghaladja a 80 ezer bruttó regisztertonnát, amivel lekörözte volna a Normandie-t, hiszen az eredetileg csak bruttó 79 280 bruttó regisztertonna volt a névleges térfogata.
Ezért a Normandie tulajdonosa úgy döntött, hogy növeli a hajó felépítményének a térfogatát, főleg azzal, hogy a hátsó fedélzetre egy újabb turistahelyiséget építettet.
A Normandie így már nagyjából kétezer tonnával meghaladta a Queen Mary névleges térfogatát és így a világ legnagyobb hajója maradt.
Kék szalag:
A Kék szalagot azonban a Queen Mary 30,14 csomós sebességgel elhódította, még azon év augusztusában. A következő év júliusában a Normandie visszanyerte, egy évre rá azonban ismét a Queen Maryé lett. Ekkor küldte a Normandie kapitánya a híres üzenetet a brit hajónak, melyben a következő állt; "Bravó, a Queen Marynek, a következő alkalomig!"
A kigyulladt hajóóriás. (Nagyításhoz kattints a képre!)
A vég:
A második világháború azonban véget vetett ennek a versengésnek. Helyét a felszíni hajók és a tengeralattjárók vérre menő vetélkedése vette át, de ebben a versenyben a Normandie már nem vehetett részt.
1942-ben, egy tűz következtében a hajó nagyrészt leégett, mikor háborús célra akarták átalakítani a New York-i kikötőben. Bár 1943-ban a világ legdrágább hajómentő akciójával kiemelték, ám helyreállítása túl sokba került volna, ezért 1946-ban lebontották.
A hajó a tűz után oldalára borult.
Videó:
Adatok:
Tulajdonos: Compagnie Générale Transatlantique
Építő: Penhoët, Saint Nazaire, Franciaország
Vízre bocsátás: 1932. október 29.
Első út: 1935. május 29.
Sorsa: 1942-ben kigyulladt, később eladták és 1946-ban lebontották
Vízkiszorítása: 71 300 tonna
Hossza: 313,6 m
Szélessége: 36,4 m
Magassága: 56,1 m
Teljesítmény: 160 000 lóerő
Sebesség: Tervezési sebesség 29 csomó, maximális 32,2 csomót is
Befogadóképesség: 1972 utas
Köszönöm jer1cho, Kalandor és stevve kolléga segítség a hibák javításában!
Források:
Wikipedia
Gigaszhajok
Köszönöm, hogy elolvastad a harmadik részt! :)
