Britannic
RMS Britannic
A hajó:
A HMHS Britannic, a White Star Line harmadik, Olympic-osztályú hajója volt. Két testvérhajója, az RMS Olympic és az RMS Titanic után, Belfastban építették meg és 1914-ben bocsátották vízre. A legnagyobb különbség a Britannic és a másik két hajó között az volt, hogy a hajótest burkolatát képező acéllemezeket nem egy, hanem két szegecs-sorral rögzítették egymáshoz, mert a hajógyár gyanakodott, hogy a Titanic az elégtelen szegecsteherbírás miatt süllyedt el.
A Britannic az óceánjárók fénykorában készült, amikor a nagy társaságok egy terv alapján több hajót is építettek, a White Star Line is azt tervezte, hogy a három luxushajóval hetente indít menetrend szerinti járatokat Southampton és New York között. A Titanic katasztrófáját követően azonban a Britannic terveiben jelentős változásokat hajtottak végre a biztonság érdekében. A vízzáró rekeszfalakat a B fedélzetig építették és 46 mentőcsónakot kapott, köztük 4 motorosat. Továbbá úgy alakították ki, hogy 7 elárasztott rekesszel a felszínen,
maradjon.
I. világháború:
A hajó neve egyes feljegyzések alapján Gigantic lett volna, de ezt a Titanic katasztrófája miatt elvetették. Az 53 ezer tonna vízkiszorítású, 269 méter hosszú, 22 csomó sebességre képes Britannic, fehér festésű hajó volt, zöld csíkkal az oldalán, és sárga kéményekkel. Luxus óceánjárónak épült, de belső terének kialakítását az első világháború kitörése miatt
már nem tudták befejezni, sőt a kikötőben álló hajót a brit hadvezetés háborús célokra foglalta le.
1915-ben, az első világháború alatt a HMHS Britannic (His Majesty's Hospital Ship – őfelsége kórházhajója) névre keresztelték át, s azt a feladatot kapta, hogy a Földközi-tenger vidékéről hazaszállítsa a sebesült frontkatonákat.
Katasztrófa:
A hajó öt sikeres út után 1916. november 12.-én futott ki Southampton kikötőjéből a Földközi-tenger felé. November 17.-én érkezett meg Nápolyba, ahol szenet és ivóvizet vett fel az út hátralevő részére. A viharos időjárás miatt veszteglésre kényszerültek, így az idő legkisebb javulását észlelve a kapitány az indulás mellett döntött. A Britannic már a görög Lemnosz szigete felé haladt, amikor 1916. november 21.-én, kedd reggel 8 óra 12 perckor hatalmas robbanás rázta meg a hajót.
Az orvosok és a nővérek azonnal észlelték a rendkívüli eseményt, a hajó hátsó részén lévők viszont azt hitték, hogy csak egy kisebb hajóval ütköztek össze. A robbanás következtében a biztonsági rendszerjelentős károkat szenvedett, a tengervíz hamarosan betört a hajótestbe, bár a kapitány azonnal elrendelte a betörő víz ellen védő ajtók lezárását, ezek annyira megrongálódtak, hogy nem tudták ellátni feladatukat.
A víz elérte a kazánházat, a Britannic pedig süllyedési szintjét. Szerencsére pár válaszfal épen maradt, így a víz nem tört volna be a további kazánházakba, mivel azonban az alsóbb szinteken nyitva maradtak a hajóablakok, a víz ezeken keresztül mégis elöntötte a kazánházakat. Amikor immár hat hajórekesz állt víz alatt, bizonyossá vált, hogy a hajó a nem marad víz felszínén. A Britannic hiába volt erősebbnek és biztonságosabbnak építve, mint a Titanic, alig tíz perccel a robbanás után olyan állapotban volt, mint a Titanic egy órával, a jégheggyel való ütközést követően. Bartlett kapitány még egy kétségbeesett kísérletet tett, hogy a közelben fekvő Kea sziget partjaira vezesse a hajót, de a legénység már megkezdte a mentőcsónakok előkészítését és vízre bocsátását.
Áldozatok:
Az utasokat sikerült kimenteni, a katasztrófa 30 áldozata közül a legtöbb akkor halt meg, amikor az óceánjáró tatja kiemelkedett a vízből és két rosszul leengedett mentőcsónakot bedarált a még forgó hajócsavar. A még a parancsnoki hídon tartózkodó Bartlett csak ekkor adott utasítást a hajó gépeinek leállítására, majd 8 óra 35 perckor kiadta a parancsot a hajó elhagyására. Ő maga 9 órakor egyszerűen lesétált a parancsnoki hídról, amelyet akkor ért el a víz. A HMHS Britannic a robbanás után 55 perccel jobb oldalára dőlt és elsüllyedt az Égei-tengeren. Az 1038 túlélő segítségére helyi halászok siettek, később pedig megérkezett a katasztrófa helyszínére a HMS Scourge és a HMS Heroic is.
A száz méter mélyen nyugvó hajót 1975-ben Jacques Cousteau találta meg, s azóta számos kutatást
végeztek rajta. A roncs tulajdonosa Simon Mills angol történész.
A Britannic is a Titanic sorsára jutott.
Videó:
Adatok:
Építő: Harland és Wolff hajóépítő üzem
Ára: 7 500 000 $
Megrendelés: 1908. július 31.
Építés kezdete: 1911. november 30.
Vízre bocsátás: 1914. február 26.
Szolgálatba állítás: 1915.december 23.
Sorsa: 1916. november 21-én reggel 8:12-kor aknára futott a Kea-csatornánál, és elsüllyedt
Általános jellemzők:
Vízkiszorítás: 53 000 t
Hossz: 269,1 m
Szélesség: 28,6 m
Merülés: 10,5 m
Összsúly: 48.158 brt t
Utazósebesség: 21 csomó (38,9 km/h)
Végsebesség: 23 csomó (42,6 km/h)
Legénység: 860 fő
Kórházhajóként: 675 fő + 489 egészségügyi személyzet + 3300 sebesült
Források:
Wikipedia
Gigaszhajok
A következő részben megnézzük, mit mutat fel a Cunard Line társaság. Köszönöm, hogy elolvastad! :)
