Előszó

Legtöbbünk ragaszkodik tárgyakhoz, eszközökhöz, olyan dolgokhoz melyek már csak külsejükkel, vagy céljukkal vidámabbá tesznek minket, amelyeket jó használni, jó kézbe venni, jó birtokolni.
A mobiltelefon számomra jó ideje ilyen eszköz.
Ha nem szeretem a telefonomat, ha nem tudom "belakni", ha nem szeretem használni, máris célját vesztette az egész.
Most egy olyan készüléket fogok bemutatni, ami számomra jó ideig kimerítette a tökéletes telefon fogalmát.

Sok mobil volt már birtokomban, egyeseket szerettem (5510, N-Gage, BenQ P50, 5800), mások tudásukkal nyűgöztek le, de használatuk nehézkessége, avagy méretük miatt mégsem húzták nálam sokáig (N93, N93i, HTC Blue Angel, HTC Universal, Nokia 770 tablet)

Nokia 770 - a Maemo és a kijelző zseniális - az N900 óta használható is

BenQ P50 - WM2003 - remek gépnek tartom a mai napig

Az N91 más. Először a 8GB-os változatra tettem rá a kezem, de sajnos néhány hónap alatt elhalálozott a merevlemez, javíttatni nem érte meg, viszont nélküle is működött, így telefonként még eladható volt.

N91 8GB, szép sötét színben. Imádtam

N91 8GB alaplapja a merevlemez kiszerelése után

Ezután fél évig nyúztam egy 5800-t, de végül mégis visszacsábított a 91: ezúttal egy 4GB-os verzió.

Az 58-as. A Symbian öregsége ellenére jó telefon

Lássuk tehát hogy a mai érintőképernyős, felhasználói élményre kihegyezett szuperszámítógépek mellett mit is adhat egy ilyen szerény, de ritka és különleges kütyü.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!