Először is egy kis történelmi áttekintés annak érdekében, hogy lássuk, milyen feltételeknek kellett teljesülniük a megjelenéstől kezdve ahhoz, hogy a Bluetooth speakerekig eljuthassunk.
A Bluetooth technológiát 1999-ben az Ericsson fejlesztette ki. A cél az volt, hogy kis távolságokon belül el lehessen hagyni a vezetékeket, mely főként a sokszor már túlzsúfolt irodák kábelrengetegének kiiktatását, új hardverek rendszerbe kapcsolását segítette elő.
Az Ericsson ingyen bocsátotta több cég rendelkezésére a technológiát annak érdekében, hogy szabványként elterjedhessen.
Kezdetben - a 2,4 GHz-es frekvenciasávban működő -, átlagosan 10 méteres hatótávolságot biztosító és viszonylag kis sebességű Bluetooth 1.0 szabvány olyan eszközök számára tette lehetővé a csatlakozást, melyek nem igényeltek nagy sávszélességet (pl. mobil, PDA, nyomtató).
Később azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Bluetooth felhasználási lehetősége sokkal széleskörűbb is lehet, mint azt eleinte gondolták a fejlesztők.
Az első verziószámok és frissítések főként a kompatibilitási problémákat igyekeztek kiküszöbölni, 2004-ra azonban megjelent a Bluetooth 2.0 szabvány, mely már nagyobb sávszélességet produkált, mint elődje. Az igazán fontos lépcső azonban a 2009-es harmadik generációs Bluetooth megjelenése, ugyanis a Bluetooth 3.0 elvi maximális sebessége immáron 24 Mbit/s. - A korábbi 1/3 Mbit sebességekhez képest ez óriási előrelépés, mely új kapukat tárt ki a technológia előtt.
Ez a fejlődési szint tette lehetővé, hogy akár nagyméretű médiaanyagok átvitelét valós időben tudjuk megvalósítani szakadozás nélkül. Ehhez még inkább hozzájárult a 4.0 szabvány bevezetése, mely akár már 100 méteres hatótávolságot és sokkal kisebb energiafogyasztást foglal magába.
A kezdetektől tehát így jutunk el napjainkig, mikor is nagy népszerűségnek örvendenek többek között a vezeték nélküli hangszórók.
Ezek az eszközök nem csak azért praktikusak, mert nem kell vezetékkel vesződnünk, hanem azért is, mert utazásaink alkalmával könnyen magunkkal vihetjük és egyszerűen használhatjuk akár egyszerre több eszközzel is. Kompakt méretüknek (is) köszönhetően nincsenek helyhez kötve, így párhuzamosan több szituációban, több célra is használhatók - munkából hazafelé menet még az autónkban funkciónál kihangosítóként, otthon pedig már a laptop hangját erősítjük fel vele.
Kétség kívül nagyon praktikus eszköz, melyre érdemes figyelmet fordítani. Emiatt döntöttem úgy, hogy górcső alá veszek egyet, mégpedig a Maxell BT03 típusú üdvöskéjét.
Maxell BT03
Általában a vezeték nélküli hangszórók a kompakt minimalista designt követik, a Maxellnél sincs ez másképp. Az anyaghasználat minőséginek hat, a kissé érdes gumiszerű felület kellemes tapintású, de kicsit érzékenynek tűnik a hegyes/érdes tárgyakkal szemben.
A csomagolásban egy microUSB kábelt, egy 3,5mm-es jack kábelt és a használati utasítást találunk.
A használatba helyezés nem bonyolult, főleg, ha rendelkezünk a fent említett kézikönyvvel, az ilyen multifunkciós gombokat is tartalmazó eszközöknél ugyanis elég nehéz kitalálni, hogy mit kell hányszor hány másodpercig megnyomni a kívánt hatás elérése érdekében.
Az oldalán található a bekapcsológomb, mellette a microUSB aljzaton keresztül lehet tölteni, és végül pedig az audio bemenet. Fellelhető ezen kívül még három gomb, melyeknek mintázata leginkább egy Playstation konzolt idéz.
Ahhoz, hogy az eszközt párosítsuk mondjuk a telefonunkkal, bekapcsolás után hosszan meg kell nyomnunk a négyzettel jelölt gombot. Kék villanás jelzi, ha aktiválódott a Bluetooth. Kompatibilitási problémáink nem igen adódhatnak, erre az A2DP 1.2 szabvány ad garanciát.
A BT03-ban Bluetooth 4.0 működik. A párosítás gyorsan megvan. Nincs más dolgunk, mint telefonunk Bluetooth-át is bekapcsolni és rákeresni az eszközre - majd természetesen párosítani azt.
A hangminőségről csak a szubjektív véleményemet tudom elmondani. Mindennapi használatra azt gondolom, hogy teljesen jó, esetleg a vájt fülűek emelhetnek ellene kifogást – viszont, ha nem akarunk vagyonokat költeni, akkor ne is legyenek irreális elvárásaink. Az átlagembernek és átlagos igényeknek jól megfelel.
A BT03-as egy nagyobb jószág mivel két hangszórót kapott a sztereó hangzás miatt. Ezek összesen 6W (2x3W) teljesítménnyel bírnak. A gyártó a dobozon nem tüntet fel értéket a hangerővel kapcsolatban, házilag mérve a maximum 93dB volt. Ennél hangosabban egyébként sem érdemes hallgatni, mert ennél a hangerőnél már nem annyira jó a hangzás.
A hatótávot két telefonnal próbáltam ki, egy Defy+-szal (Bluetooth 2.1) és egy Galaxy S4-gyel (Bluetooth 4.0). A Defy-nál 6-7 méter között kezdett el szakadozni az adás, az S4-nél picivel 10 méter fölött. Mindezt akadálymentes terepen, a falakat ugyanis nem jól tolerálja.
Plusz extra a beépített mikrofon, mert így kihangosítóként is használhatjuk a hangszórót. Ez hasznos lehet autóban, főzés közben, vagy bármilyen egyéb tevékenység közben, ahol nem szabad vagy tiszta legalább az egyik kezünk. Ha már főzésnél tartunk - látszik, hogy a Maxell minden nemre és korosztályra gondolt, ugyanis ez a típus 4 színben kapható. A hupikék tesztalanyunk mellett van pink, fekete és fehér is.
Előbbi kettő élénk szín a fiatalokat célozza meg az utóbbi kettő pedig a visszafogott, letisztult designt erősíti. Bármelyik színt is nézzük elég látványosra sikeredtek, bár ez a legtöbb ilyen kütyüről elmondható.
Ha valamiféle végkövetkeztetést szeretnék levonni, azt mondanám, a Maxell sztereó Bluetooth hangszórója a középmezőnyben helyezkedik el, közepes árfekvéssel, a legmodernebb Bluetooth szabvánnyal, kihangosítási opcióval, ami extrának számít, és ha igaz, amit a gyártó mond, 15 órás készenléti idővel. Ha ennél jobbat akarunk akkor mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk, ha pedig olcsóbbat, akkor fel kell áldoznunk a hang és/vagy az anyagminőséget.
A tesztpéldányt az Elektrotech webáruház bocsájtotta rendelkezésemre.
