Látnivalók
Kötelező látnivaló a villamosozáson kívül van bőven. Egyrészt a vár, ahová mindenképpen érdemes felmenni, mert pazar a kilátás, frankón helyre is van hozva, főleg naplemente mellett igen hangulatos. Ha már a magaslati pontokról beszélünk, akkor a már említett elevador teteje jó hely, illetve a Pombal márkiról elnevezett tér fölött elnyúló park vége, ahonnan leláthatunk az egész városra. Ebben a parkban van a Hidegház is, ami pont olyan, mint nálunk egy melegház, csak itt direkt árnyékolnak, hogy megéljenek azok a növények is, amelyek a sok napsütés miatt egyébként csak északabbra vannak. Botanikus kertből egyébként is jól állnak, ami nálunk féltve óvott szobanövény, az ott kvázi vadon nő.
A legfontosabb látnivalók Belém városrészben vannak. Ide mindenféle módon kijuthatunk (villamos, HÉV, busz), ez volt a kikötői központ, innen indultak felfedezni anno a népek. Van egy Jeromos kolostor, ami must have, nemrég ünnepelte 500. születésnapját. Ez egyébként itt normális, mivel az ország mindkét világháborúból kimaradt, az 1775-ös földrengés előtti utolsó harcoskodás a mórok idejében történt a XI. században. Amit nem vitt el a földrengés, az mind közelíti az 1000 éves kort, ami nagyon nagy ritkaság Európában. A kolostor kerengője varázslatos, tényleg érdemes bemenni (Lisboa Card mellett free). Ettől nem messze van a kocsimúzeum. A kocsi itt a klasszikus kocsit jelenti, amit lovak húztak. Ez egyedülálló gyűjtemény, de nem a szimpla középkori szekerek vannak itt, hanem díszes, királyi hintók, a pápa több verdája, pompakocsik, elképesztően díszes hercegi gyorskocsik. Itt is már van kocsi az 1200-as évekből, és ugye az autó feltalálása vetett ennek az iparágnak véget, hát azt kell mondjam, hogy a Moore-törvény nem nagyon látszott, pár száz év alatt alig változott valamit a technika, csak a díszítések lettek durvábbak.
Még mindig Belém városrészben vagyunk, ahol nem lehet kihagyni a tornyot sem. Ez egy bástya, amely félig a vízben áll most, korábban az öböl szélesebb volt és abszolút a benne figyelt a tengerben. Sebaj, most legalább meg lehet gyalogosan is közelíteni. Egy 1500-as évekbén épült védműről van szó, amelynek feladata az volt, hogy a Belém előtt horgonyzó hajót kiváltsa. 15 éve újították fel teljesen, szóval eléggé rendben van, nagyon impozáns, mór építészeti elemekkel díszített a külső. A tetejéről pazar a kilátás, de nagyon szűk lépcső vezet fel, rendszeresen patthelyzet alakul ki akkor, ha egy adag ember itt találkozik. Az alsó részt börtönnek is használták úgy, hogy oda rendszeresen betört a víz, ami sok esetben elég csúnya véget vetett az itt sínylődők életének.
Ugorjunk egy nagyot, és menjünk át Oriente felé. Útközben érdemes begrani az Azulejo múzeumba. Az azulejo egy tipikus portugál okosság, lényegében arról van szó, hogy valamilyen módon a középkorban marha nagy divat lett a csempe, amely jellemzően kék és fehér színű díszítést kapott. Miután sosincs fagy, ezért a portugálok rengeteg épület külső díszítésére is ezt használták, a móroktól vették át az égetés módszerét, és egy mai napig is élő, országos hagyomány alakult ki. Elképesztő formákat és rajzokat csináltak, komplett városkép van meg csempéből a földrengés előttről, amit körbe lehet járni, hihetetlen díszes és abszolút egyedi művészeti ág ez az országban.
A csempék után irány Oriente, amely a legújabb városrész, a világkiállítás helyszíne. Minden nagyon modern, magasak az épületek, nagyok a terek, hatalmas a pályaudvar, van itt plaza, sportcsarnok (olyan kavics, mint a BS), illetve az Óceánárium. Nekem nagy vágyam volt ide bejutni, a barcelonai verzió baromira bejött, de csalódnom kellett. A magas, négyzetes épület egy mesterséges medence közepén áll, meg voltam róla győződve, hogy a víz alatt is fogunk kolbászolni, de nem. Egy marha nagy akvárium van középen, ami mindenhonnan nézegethető, spirálisan sétálunk lefelé, hogy pingvinekkel, vidrákkal, békákkal és egyéb élőlényekkel találkozzunk. Nem rossz, persze, de többet vártam.
Javasolt még átmenni az Április 25. híd másik felére, ahol egy elképesztően nagy Krisztus magasodik. Ezt abból az alkalomból építették a második világháború után, hogy hálát adjanak azért, mert Portugália megúszta mindkét világégést. A monumentális emlékműben persze van lift, amivel fel lehet menni a tetejére, hogy innét is elképesztő kilátásban legyen részünk. Érdemes egyébként a híd lábától gyalog becserkészni az építményt, mert tipikus kisvárosi portugál utcácskákon juthatunk oda, amelyek nagyon hangulatosak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
