Gasztronómia
Nyaralásnál szerintem elég egyértelmű, hogy az ember erősen beküld a szállodai reggeliből, aztán már csak este burkol valami étteremben. Persze vittünk magunkkal mindig kekszet és vizet, hogy azért ne legyen vészes a helyzet, de a fenti felállás működött. A probléma csak az volt, hogy a szállodai reggeli kritikán aluli volt. Svédasztal, igen, de nem volt zöldség, ami döbbenetes. Pékcuccokból jól álltak, de minden más szörnyen ízetlen volt. Holott a portugál zöldség egyébként van, létezik és elég fura. Minden másfélszer akkora mint otthon, viszont kevésbé zamatos.
Különböző helyeken történt vacsoráink különböző eredményeket hoztak. Első este mindketten a tengeri cuccok mellett döntöttünk, nekem nyárson sült tintahalat, rákot és polipot hoztak és nem volt jó. Másnap kértem inkább szűzérmét, na az jó volt, de főleg mellé a köret, ami valami spenotós-krumplis massza jelelget öltött, igen jól sikerült. Aztán volt egy fejfájós este salátával, majd jött a magyar srác Cascaisban, és ott volt a csúcspont. Rettentően meg akartam jegyezni a nevét de nem sikerült, viszont pontosan tudom, hogy mi volt benne. Egy réz üstben hozták ki, alapvetően képzelj el egy zöldésges lecsót, de rizs és kolbász nélkül. Helyette voltak csirkemell darabok korianderrel, valamint egy rakás rák (scampi), két ordas nagy és számos kisebb kagylóval megdobva. A köret volt a rizs, külön. Mennyei volt, a legjobb kaja, amit kint ettem.
A portugálok nagyon szeretik az édességet és nagyon bénán készítik el. Szerintem már egy klasszikus ízes palacsintától is hanyatt dobnák magukat, mert amit ők csinálnak ott, az véresen gyenge. Van egy nemzeti péksüti, ilyen kis kosár alakú tésztában van vaníliapuding, égetett a teteje. Egynek jó, de nem egy nagy durranás. A Barrio Altoban beültünk egy igazi turistás helyre (ez volt amúgy a legdrágább), volt az étlapon nemzeti puding. Na, gondoltam, talán majd ez, kértem egyet. Öcsém, kihoztak egy felvert tojásfehérjét (olyat, ami a madártejben úszkál minálunk) fahéjjal megszórva, hogy ez a nemzeti puding. Utána már nem erőltettük ezt a vonalat, legközelebb mangó mousse volt a vágyunk, az legalább jó volt.
Borban viszont erősek. Alapból ott a portói, amit én speciel nem szeretek, az inkább ilyen likőr. De az Alentejo nevű régió kitermel jó sok száraz vöröset is, ezekből iszogattunk bőven, no meg hoztunk is. Ráadásul lehet kapni 375 milliliteres kiszerelésben is elég sokfélét, ami azért jó, mert nekünk pont elég egy estére kettőnknek. Hoztuk is haza ilyet is, a hugi is értékelni fogja, hogy nem nyomasztja az igyuk már meg érzés. Egyébként a borok jók, bár foglalmam sem volt, hogy mit érdemes venni, sóval a középső árszegmensben mozogtunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
