Nem kell megijedni, ez az írás mentes lesz mindenféle politikai, ideológiai sallangtól.
Szóval talán néhányak még emlékeznek az Őszi este című kis irományomra, ezt folytatnám most.
Hirdetés
Szóval ismét ülök az erkélyen és a felhőket kémlelem. Furcsák a fényviszonyok, a nap már réges régen a horizont alá bukott de még mindíg érezteti a jelenlétét, érezteti, hogy lassan vége a télnek. A felhők fodros szélein narancssárga fények tükröződnek, és bár nem hittem volna, hogy ilyen korán...de ezek bizony a tavasz első szárnypróbálgatásai.
Korán van még ehez gondolom magamban, aztán szél támad és kiráz a hideg. Azért nincs még egészen tavasz. A tél még próbálja éreztetni, hogy ő az úr, próbálja fenntartani legalább a látszatot, hogy ő a hatalmas, ő irányít, ám ez egyre kevésbé sikerül neki. Egyre többet süt a nap, az esős napokat lassan de biztosan felváltják a napsütötte hétfők és keddek. Szerdán hajnalban egyre többször köszönti tiszta égbolt és napsütés a munkába, iskolába igyekvő embereket.
Aztán egy csütörtöki reggel jut eszembe amikor egy ismerősnél kellett "korán reggel" megcsinálnom valamit és ezért már 8-kor felkeltem. Durva összefüggő tejszerű köd fogadott mikor fél kiflivel a számban kiléptem az ajtón, na meg persze Brutus a Labrador Retriever aki mindíg lusta kivéve ha útban lehet, sétálni mehet vagy valamit meg kell enni.
Brutus a Labrador Retriever(klikk a nagyobb képért)
Napsütésnek nemcsak, hogy jelét sem láttam, de mintha előtte sem láttam volna soha. Barátságtalan hűvös, nyálkás idő.
- Ez a nap is jól kezdődik - gondoltam. De nem gondolkozhattam sokáig mert nemsokára indultunk és lassan kezdett világosodni. Mire végeztem az internet beállításával a köd semmivé lett és ragyogó napsütésre ébredhettek akik kicsit később keltek aznap Kozármislenyben. Elindulunk vissza és ahogy az üszögi körforgalomhoz érünk gyönyörű látvány tárul elénk, Pécsről még nem szállt fel a köd. Aztán Újegy felé fordulunk és elhagyva a kamionmosót megérkezünk. Csodálattal nézem végig a város szélén, az utcánk túloldalán fekvő szántóföldet, a köd felszállóban van, és a napsugarak csillognak a szertefoszló ködfoszlányokon.
Ahogy a köd felszáll, szépen fokozatosan úgy indul be az élet, anya kávét főz, apa leül a számítógépéhez mindenki teszi amit tenni szokott, amit tennie kell, vagy amiért fizetik.
Egyszerű dolgok ezek mégis szépek, csak az ember sajnos már elfelejtette észrevenni őket, és az apró dolgoknak már csak kevesen tudnak örülni. Lassan de biztosan virágozni kezdenek majd a fák, bezár a jégpálya és előbb vagy utóbb kinyitnak a strandok és azon kapjuk magunkat, hogy NYÁR VAN. Verőfényes, szabad nyár, ami a diákoknak a véget nem érő lustálkodást, semmit tevést, a szülőknek a csemetéikért való aggódást a nagyszülőknek a meleget és az ezzel járó kellemetlenségeket jelenti.
Emberek tanuljatok meg örülni apró dolgoknak, annak, hogy süt a nap, hogy csiripelnek a madarak, hogy szép kék az ég, hogy valaki a környezetetekben boldog és még sorolhatnám.
üdv
