Összegzés, konklúzió
A teszt sok szempontból számomra is több szempontból érdekesre és élménydúsra sikeredett, melynek fő "oka" a K 501. Ez az első nyitott fejhallgató amit hallottam, mely annak köszönhető, hogy itthon jellemzően a stúdió-monitor hangfalaimat használom, és fejhallgatóra élő hangosítási körülmények között van szükségem, ahova csak a zárt való.
Ami a K 501-ben a legkellemesebb és legkiemelkedőbb tulajdonság talán, az a tere - mely mint a cikkben is olvasható - nem feltétlenül mindig előnyös. Emellett nagyon kiegyenlített a hangzása. Véleményem szerint ez a Hi-Fi, és nem a sokakban tévhitként élő puffogó basszusok és cicergő magasak, vagyis a V-EQ effektus. Sokan azt gondolhatják egy ilyen kaliberű fejhallgatókra, hogy leginkább akusztikus hangszerekkel játszott zene hallgatására alkalmas, de számomra az derült ki, hogy szinte bármilyen zenével maximális élményt tud nyújtani, mely igényesen megcsinált - egészen a zeneszerzéstől a hangszerelésen és a feljátszáson át az utómunkáig.
A teszt másik fő résztvevője a K 240 Monitor volt, és minden tekintetben szinte az utolsó helyen végzett, így hajlamosak vagyunk róla minden rosszat gondolni, pedig ennyire nem rossz a helyzet. Kétségtelen, hogy vannak hibái: nem elég szépek a magasak valamint fátyolosak a közepek, de én úgy gondolom, hogy fénykorában sokkal szebben szólt, csak sokat volt használva, és ezért megkopott a fénye. Összességében szinte mindig apró kis finomságokkal maradt alul a két másik versenyzővel szemben, de ezek a kis apró precíz dolgok az erős mezőny tekintetében igencsak szembetűnőek voltak.
Úgy gondolom, hogy fontos levonni következtetéseket a referenciának számító Shure SRH750DJ-vel kapcsolatban is. Számomra bizonyította a saját eszközöm, hogy a hangminőségével nincsenek problémák.
Ami viszont igen sajnálatos, hogy a szerkezetként használt műanyag minősége nagyon gyenge, és a konstrukció sem jó, melyet mutat az, hogy az egyik csuklója eltört - mely javítva lett, így jelenleg fix szögben állnak fülkagylói. Ami mellett szintén nem mehetek el szó nélkül, hogy az apró kis mimikai mozdulatokat is hangokkal jutalmazza a szerkezet, mely nyugalomban zavaró, de valljuk be, hogy egy 100 dB felett üvöltő PA vagy egy hasonló hangerejű színpad mellett jelentéktelen. Hangzásában lehetne nehezményezni a túlzóan tolakodó magasakat, de valljuk be őszintén, hogy ez mégis csak egy DJ fejhallgató, mely arra készült, hogy a felhasználója bizonyos dolgokat extrém körülmények között is meghalljon. És például egy Technics RP-DJ1200-nál lényegesen kulturáltabban teszi a dolgát.
Fontos megemlíteni, hogy ohmikus ellenállás tekintetében is nagy volt a szórás: míg az SRH750DJ 32 ohmos tekerccsel rendelkezik, addig a K 240 Monitor tekercsei 600 ohmnyi ellenállást tanúsítanak az őt meghajtani kívánó erősítővel szemben, ami - ha csak a száraz matematikát nézzük - közel tizenkilencszeres különbség. Meg kell súgjam, ennyire nem drámai a helyzet, mivel a duplázásokat kell számolni, abból pedig csak bő négy van, eszerint pedig a mezőny is lépcsőzetesen épül fel, mert a K 501 a maga 120 ohmos impedanciájával körülbelül fél úton helyezkedik el - melyet egyébként a hangerőpotméter lépcsőzetes tekergetése is igazol: amíg az SRH750DJ-ből bizonyos esetekben tudnék ezzel a hangkártyával "extra" hangerőt kicsikarni, addig a K 240 600 ohmja a klasszikus zenei felvételek 30-50 dB dinamikatartománya mellett igen kevés.
Ami szintén megemlítendő, az a fejhallgatók szerkezetéből adódó strapabírósága. Az AKG évtizedek óta ragaszkodik a jól bevált szerkezethez és formához, mely egyszerű és jó konstrukció, magas viselési komforttal. És ahogy ezek a fejhallgatók is bizonyítják, nagyon időt álló az elképzelés, de ez nem működne magas anyagminőség nélkül. Ezeket a fejhallgatókat viselni nagyon könnyed érzés, nem szorít, nem zavar, és nem is zörög az apró arcmimikáknál, mint a Shure-öm. Mindössze annyi hibája van ennyi idő után, hogy az önbeálló fejpántot alulról tartó gumi az évek alatt megnyúlt, de ez úgy gondolom, hogy magától értetődő.
A cikk elején említettem, hogy szeretnék konklúziót levonni nyitott-félnyitott-zárt tekintetben is. A külső hangok kizárása mellett itt a fő szempont a természetesség. Igazán valósághű hangokat csak egy nyitott fejhallgató tud - melyre egyébként jó példa az AKG K 1000, ami tulajdonképpen egy fejre helyezhető hangszórópár. Azt tudom mondani, hogy aki fejhallgatóját csak otthon szeretné használni és a nyugodt körülmények is adottak, ő ne gondolkodjon másban, csak kizárólag nyitottban. A félnyitott egy jó alternatíva lehet, hogyha már nem adottak száz százalékosan a nyugodt körülmények, de még mindig csak otthon tervezzük használni. A zárt pedig tényleg egy külső helyszínre tervezett eszköz: az átlag felhasználónak különösképpen utcán vagy utazáskor tud ideális megoldást nyújtani, de a keményebb zenék kedvelőinek is ez az ideális választás - bárhová.
A teszthez a zenéket úgy gondolom, hogy változatosan szelektáltam annak érdekében, hogy szélesebb spektrumban szerezzek információt a fejhallgatók képességeiről. Nyilvánvaló, hogy 10 zeneszám segítségével nem lehet mindent leírni. Egyesek nehezményezhetik, hogy a keményebb zenék kimaradtak, de egy ilyen cikknél úgy gondolom, hogy azok a műfajok kell hogy megmutassák magukat, amiket a tesztelő a hétköznapok folyamán is hallgat, ismer és szeret.
Végezetül szeretném megköszönni annak a kedves ismerősömnek, aki megkért, hogy javítsam meg a két fejhallgatót, ezáltal lehetővé téve ezt a tesztet. Remélem, hogy hamarosan újabb írással jelentkezhetek, zárt stúdió-monitor fejhallgatók tesztjét tervezem, de ehhez szükség lesz néhány kollégám szívességére és bizalmára.
