Bevezető
Nem valami frappáns cím. Ráadásul több címen is gondolkodtam, mert a cikkben több mindenre keresem, és remélhetőleg meg is kapom a választ. De majd akkor legyen úgy, hogy a látottak alapján az összegzésemet fogom egy kicsit jobban kifejteni.
Hogy miről is lesz ebben a cikkben szó? Egy MSI K9ND Speedster 2 alaplapról, és a benne található 2 db Opteron 2354-es CPU-ról. Eme cikkemben azt fogom megnézni/bemutatni, hogy ez a konfig, ezek a CPU-k hogyan boldogulnak el (el kicsit sarkítva) a napjaink játékaival.
De mik is ezek az Opteron 2354-esek? Hát egy kicsit ismerkedjünk meg velük!
A történetbe ott kapcsolódunk bele, hogy 2006-ban az Intel a Core architektúrával, a Core 2 Duo és Quad (illetve az ezekre épülő Xeon) CPU-kkal hatalmas előrelépést hozott a CPU-k frontján, amire természetesen az AMD-nek is megvolt a válasza. Igaz, némi késéssel, de 2007. szeptember 10-én bemutatta a K10-es architektúrát, és az erre épülő Phenom (1) és Opteron CPU-kat. Míg az Intel lényegében egy új architektúrát készített az akkor megjelent aktuális processzoraihoz, addig az AMD a korábbi K8 architektúrát reszelte tovább, s igaz, több fontos újítást is bemutatott a K10-zel, de mint utólag ismerjük a sztorit, sajnos nem sikerült felvenni az Intellel a versenyt. Ettől függetlenül számos asztali- és szerverprocesszor került forgalomba. A K10-es architektúrára épülő szerverprocesszorok már a 3. generációs Opteronok voltak és a Socket F tokozást használták.
Sokaknak újdonság lehet, hogy az AMD az Opteron, azaz a kifejezetten szerverekbe szánt processzorainál az LGA tokozást használta, amit az Intelnél az LGA775-tel ismertünk meg. A Socket F-et még LGA1207 néven is ismerhetjük.
Az ebbe a foglalatba illeszkedő Opteron CPU-k 65 nanométeres SOI gyártástechnológiával készültek. Ezek a processzorok a piacon elsőként tudtak felmutatni egy szilíciumlapkán 4 különálló CPU-magot a processzoron belül. Ezek a magok a Barcelona nevet kapták. Ezt azért érdemes kiemelni, mert ekkoriban az Intel megoldásai úgy néztek ki, hogy egy CPU-n belül két-két szilíciumlapka volt "összedrótozva", s mindegyik lapka tartalmazott 2-két CPU-magot. Igaz, a végeredmény az Intel oldaláról is 4 CPU-magot jelentett, de azokról nem lehetett elmondani, hogy natív négymagosok lettek volna.
A K10 további újítása, hogy megjelent az L3 Cache, amelynek 2 MB volt a mérete. Ezen kívül minden egyes CPU-mag kapott még 512 KB L2 gyorsítótárat is. A memóriavezérlő, ahogy a korábbi K8-as architektúránál, úgy itt a K10-nél is a CPU részét képezi, amely ez esetben a DDR2-es modulokat támogatja, kétcsatornás módban.
SIMD utasításkészletből az MMX, a jó öreg 3DNow!, és az SSE-SSE3 támogatott, illetve itt lett először bevezetve az SSE4a is. Természetesen a 64 bites utasítások és a virtualizálás is támogatott.
Sajnos a K10 architektúra nem volt jó barátságban a magas órajelekkel, így ezeknek a CPU-knak az órajele elég alacsony lett, s ez nem csak mai szemmel nézve igaz.
A Socket F tokozású 65 nanométeres gyártástechnológiával készült Opteronok órajele 1700 és 2500 MHz között volt elérhető. Ez valószínűleg annak volt betudható, hogy hiába a négy teljesen különálló CPU-mag egy lapkán, de annak nagyobb mérete és komplexitása nem tette lehetővé a magasabb órajeleket.
A cikkben szereplő Opteron 2354-es processzorok órajele 2200 MHz-re lett hitelesítve. A K10 architektúra számos energiagazdálkodási újítást is bevezetett, ilyen a CoolCore Technology, és a korábbi PowerNow! továbbfejlesztése, ami itt már Independent Dynamic Core Technology-nak lett elnevezve. Ezek lehetővé teszik, hogy a CPU-nak le/kikapcsoljanak a nem használt részegységei, illetve a CPU-magoknak egymástól függetlenül szabályozható az órajele terheléstől függően.
Az Opteron 2354 átlagos (tehát nem a maximális!!!) TDP értéke 75 W-ban lett meghatározva.
Tehát egy 2007-ben megjelent, 2 db négymagos CPU-párt szeretnék letesztelni pár éves, illetve többé-kevésbé mai játékokkal, hogy mennyire képesek, már ha egyáltalán képesek futtatni.
Ahogy fentebb írtam, ezek a processzorok DDR2-es memóriát támogatnak, így természetesen azokat fogom felhasználni, összesen 16 GB-ot, ami még mai szemmel nézve is elégséges a játékokhoz. És mivel azt szerettem volna, hogy a játékok sebességét csak a CPU-k teljesítménye határozza meg, így igyekeztem minél erősebb VGA-kártyát használni, hogy VGA-limitbe semmikép se kerüljön a rendszer. Így ezt a feladatot egy GeForce GTX 1070Ti VGA-kártya fogja ellátni.
A VGA-kártyáról most nem szeretnék túl sokat írni, tényleg csak egy mondatban annyit, hogy ezt így 2021 elején a közép-felsőkategória tetejére, és/vagy a felsőkategória aljára helyezném el. Full HD felbontáshoz a Cyberpunk 2077-et leszámítva kb. mindegyik játékot ki tudja szolgálni maximális részletesség mellett/közelében. És nem, Cyberpunk nem lesz a tesztben, az nem indul már el ezen a konfigon, mert kell neki az AVX utasítás.
Az alaplapról viszont még pár gondolatot megosztanék. Az MSI K9ND Speedster 2 alaplapja tehát 2 db Socket F CPU-foglalatot biztosít. Mindegyik CPU mellé 4-4, azaz összesen 8 db DDR2 memóriafoglalat van biztosítva. Az alaplapon az nForce 3600-as chipset kapott helyet, amely a PCI Express 1.0a-t támogatja (itt még nem képezte a CPU részét a PCI Express-vezérlő), az alaplapon fizikailag 2 db PCI Express x16 portot találunk VGA-kártyáknak, amelyek x8-x8 felállásban támogatják az nVidia féle SLI-t. (Egyszer megkínáltam a rendszert 2 db GTX285-tel. két CPU, 2 GPU, fűtött a konfig rendesen, elhihetitek.)
Továbbá van még egy x8-as PCI Express csati, és 2 db "klasszik" PCI-port is. Először egy kicsit tartottam tőle, hogy a PCI Express 1.0 szabvány nem fogja megenni a GTX1070Ti-t, és a félelmemnek bizony van alapja, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy az S939-es (AMD) alaplapok a Radeon HD4000, és a GeForce GTX200-as szériánál újabb kártyáival nem indulnak el, de ugyanez igaz a már újabb AM2-es alaplapok tetemes részére is, és Intel oldalon is ez tapasztalható a korai LGA775-ös alaplapoknál. Ennek nagyon röviden az az oka, hogy a korabeli lapoknak a PCI Express tápellátása nem elégséges az újabb VGA-kártyákhoz, ám a komolyabb alaplapok kaphattak ezeknek a VGA-kártyáknak megfelelő tápellátást, így néhány korabeli PCI Express 1.0-s alaplap is képes elindulni újabb VGA-kártyákkal (igaz nagyon nem ez a jellemző). Így ebben bíztam, hogy elvégre mégiscsak egy workstation lapról beszélünk, és szerencsére nem is volt semmi gond, pöcc-röcc indult a gép a GTX1070Ti-vel.
A cikk elején már utaltam rá, hogy több dologra is keresem a cikkemben a választ. A másik pedig, hogy a mostani játékok mennyire skálázódnak jól 4 CPU-mag fölött. Persze a neten rengeteg tesztet látunk, ahol különböző aktuális 4-6-8 magos Intel, és AMD CPU-kat tesztelnek játékokkal, de az eltérő architektúra, és az eltérő órajelek miatt nekem ezekből sohasem egyértelmű, hogy mennyire határozza meg a plusz CPU-mag a játék sebességét, arról nem beszélve, hogy az esetek tetemes részében ezekben a tesztekben inkább jellemző a VGA-limit. Szóval a tesztet úgy készítettem el, hogy a játékokat futtattam 1 db Opteron 2354 CPU-val, tehát 4 CPU-maggal, és 2 db Opteron 2354-es CPU-val, azaz 8 CPU-maggal.
Igyekeztem csak a legfontosabbakat leírni a platformról, de azért így is elég hosszúra sikeredett. A könnyebb átláthatóság végett lássuk tehát a tesztkonfigot:
- MSI K9ND Speedster 2 alaplap
- 2 db Opteron 2354 CPU 2,2 GHz 2x4 CPU-mag
- 8x2 GB DDR2 RAM
- GeForce GTX 1070TI 8 GB VGA-kártya
- WD Raptor 150 GB + 750 GB HDD
- Windows 7 SP1 x64 operációs rendszer
- 500W PSU
Jöhetnek a szintetikus tesztek
Igaz, elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy a játékok alatt mire képes a konfiguráció, de azért úgy voltam vele, ha már a CPU-ké a főszerep, nézzük meg, mire képes pár CPU-igényes alkalmazásban a két CPU-s felállás:
Ami elsőként szembetűnt, hogy az Aida64 grafikonja szerint a CPU-k alig melegedtek. Mondjuk a hatalmas tömör réztömb hűtésnek köszönhetően ez annyira nem is csoda. Hogy mennyire valós ez a hőmérsékleti érték, azt nem tudom, de az tény, hogy a hűtőbordák épphogy langyosak voltak. Ugorjunk tovább! A Linx 35 GFLOPS teljesítménye körülbelül egy Core i7 950 szintjére elég nyers erőben. A Super PI csak egy szálon tud számolni, ezért olyan gyászos a 40 másodperces eredménye. Ez kb. egy combosabb Pentium 4 CPU szintje, vagy hogy egy picit modernebb CPU-hoz hasonlítsam, kb. egy AMD Athlon 64 X2 4400+ szintje. A WinRAR 3500 KB/sec-es értéke viszont nagyon nem rossz. Ezt már csak a DDR3 memóriás LGA775 platform tudja hozni. (Az LGA1366 már lelépi.)
Szóval ekkora nyers erővel kell gazdálkodnia a játékoknak.
Először is szintetikus teszteket futtattam, és kb. egy tesztemből sem maradhat ki a 3Dmark06, lássuk, hogy alakult az eredmény:
A 3Dmark06 a grafikai teszteknél két, míg a CPU-tesztnél négy CPU-szálat tud kihasználni. Ez meg is látszik a végeredménynél, nincs különbség az egy- és a kétprocesszoros felállásnál. Vagy mégis? Ha alaposan megnézzük a CPU-pontszámokat, akkor látható, hogy egy CPU-nál 3000, míg két CPU-nál 4000 pontot kapott a konfiguráció. Ez biztosan nem mérési hiba, illetve ennyit nem "szór" a 3Dmark. Lehet mégis tud négy szálnál többet kihasználni a 3Dmark06 CPU tesztje?!
Következő tesztem a 3Dmark Vantage Performance tesztje volt:
Itt már az összpontszámban is meglátszik a különbség, igaz ez a szűk 5 ezer pontos difi csak 25%-os pluszt jelent. Viszont, ha a CPU-pontszámot nézzük, látható, hogy megduplázódott az eredmény. Tehát a Vantage nagyon szépen ki tudta használni a 8 magot bizonyos tesztfázisokban.
Utolsó szintetikus tesztem az Unigine Valley volt, amelyet 1680x1050-es felbontás és közepes grafikai részletesség mellett futtattam:
Sajnos (közel) azonos eredmény született egy- és két CPU-s felállásban is. Egyértelmű, hogy 4 mag fölött nem tud skálázódni a tesztprogram.
Jöhetnek a játéktesztek
Jöjjenek a várva várt játékok!
Első játékom a Grid Autosport volt, amely 2014-ben jelent meg. A hivatalos gépigény szerint CPU-ból kétmagos Core 2 Duo 2,4 GHz-en, vagy egy Athlon X2 5400+ kell neki. Ezt a játékot 1680x1050-es felbontás és High részletesség mellett futtattam:
Egy 2014-es játéktól nem vártam azt, hogy mind a 8 magot kihasználja, ettől függetlenül az is szép eredmény, hogy 4 maggal is ilyen jól futott a játék, hiszen már ennél is elmarad a minimum megkövetelendő CPU-órajeltől. Ám ennek ellenére a benchmark/játék remekül futott.
Következő játékom a szintén 2014-ben megjelent Thief volt, illetve annak a beépített benchmarkja, amely csak annyit ír, hogy "nagy teljesítményű" kétmagos vagy négymagos CPU kell minimum, az optimumhoz pedig egyenesen Core i7-et kérne már. Ezt a játékot szintén 1680x1050-es felbontás és ezúttal is High részletesség mellett futtattam:
Érdekes eredmény született. És most nem a 0 fps-es minimumra gondolok. A benchmark elég “döcögősen” indult, és azért jelzett nekem 0 fps-t minimum értéknek, de 2-3 másodperc után aránylag “kisimult” a teszt. Ami érdekes, hogy a második CPU teljesítménye masszívan rontott a végeredményen. Míg az egy CPU 4 magjával már-már elfogadható sebességet kaptam, addig két CPU-val folyamatosan akadozott a benchmark. Itt próbáltam először a grafikai részletességgel játszani, és csak közepesre állítani, de konkrétan zéró hatással volt a sebességre. Mérési hibahatáron belül (sem) változott a sebesség. Így ennél a játéknál kijelenthető, hogy két CPU-s felállásban játszhatatlan a játék, s igaz egy CPU-val jobb lett az eredmény, de még mindig kompromisszumos.
Nem maradhatott ki a 2014-ben megjelent Metro: Last Light Redux, illetve annak a benchmarkja sem. Ez a játék egy 2,2 GHz-es kétmagos CPU-t kér minimumként, és bármilyen négymagos az ajánlott, tehát elvileg jónak kell lennünk az egy CPU-s felállással is. A benchmark elég erősen akciódús jelenetet játszik le, tehát ha játszható sebességet mutat a gép itt, akkor a játékban is garantáltan játszható sebességet fogunk kapni végig. A Benchmark 1680x1050-es felbontás és High részletesség mellett futott. A grafikai API-t DirectX 11-re állítottam, és a tesszellációt szintén High-ra állítottam.
A grafikon kicsit csalóka. Nyolc mag mellett, azaz két CPU-val a legalacsonyabb fps tényleg csak egy pillanatra volt jelen, de maga a teszt végig stabilan 30 fps fölött futott, míg egy CPU mellett sokkal többet “röccent” meg a játék. Igaz, a magasabb fps-számokban alig-alig látszódik a plusz 4 mag nyújtotta erőtöbblet, de a játszhatósághoz mégis sokat hozzá tudott tenni, ahogy “kisimította” a kisebb akadásokat. Így én ezt a játékot két CPU mellett simán játszhatónak ítélem meg ezen a konfigon. Továbbá fontos megjegyeznem, hogy próbáltam DirectX 10-es API (ott a tesszellálást nem lehet állítani) mellett futtatni a benchmarkot, de nem volt hatással a sebességre.
Folytattam a tesztet a Far Cry Primal-lal. Ez a játék már 2016 márciusában jelent meg, CPU-ból pedig minimum egy Core i3 550-et (2 mag 4 szál, 3,2 GHz-en) követel meg, vagy egyenesen egy Phenom II 965-t. Szóval erősen elmarad ez a konfig a minimumtól is. Lássuk, hogy futott a benchmark 1680x1050-es felbontás és High grafikai részletesség mellett:
Ennél a játéknál is próbálkoztam a részletesség állításával, és ezúttal is azt tapasztaltam, hogy hiába állítottam Medium-ra a részletességet, nem befolyásolta a játék sebességét. Viszont az egy és két processzoros felállás igen. A gond csak az, hogy ha nem is sokat, de a két CPU-s felállás inkább még némileg rontott is a sebességen. Pedig a Metro után bíztam a jó skálázódásban. Viszont annak ellenére, hogy már Core i3, vagy Phenom II kellene a játéknak, egész szépen futott az Opteronon, a csoffadt 2,2 GHz-ének ellenére.
Következzen a 2016-os Ashes Of The Singularity beépített tesztje. Ez a játék sem részletezi pontosan a CPU-igényét, csak annyit ír, hogy bármilyen négymagos kell neki minimum. A GPU-tesztet futtattam le DirectX 11-es API mellett, 1680x1050-es felbontás és a szokásos High grafikai részletesség mellett. A játék több “Average” framerate értéket jegyez fel, én az “All Batches” értékét vittem fel a grafikonomra, illetve a képkockák közötti késleltetést jegyeztem fel. Míg az előbbiből természetesen a minél magasabb, addig utóbbiból a minél alacsonyabb érték a jobb.
Igaz, a dupla teljesítmény nem tudott megmutatkozni, de bőven kimutatható a 8 CPU-maggal futtatott teszt. Leginkább a képkockák közötti késleltetés javult érezhetően.
Még egy kicsit 2016-nál maradva a Rise Of The Tomb Raider is bekerült a tesztbe. A hivatalos CPU-igénye a játéknak 2. generációs i3 CPU vagy “ennek megfelelő AMD”. Hát az Opteron 2354 ettől papíron nagyon messze van. De lássuk, mégis mire képes a játék alatt:
A benchmark több jelenetet futtat le. Én a Mountain Peak teszteredményeket jegyeztem fel. A minimum fps-ek ezúttal is csak a benchmark elejére voltak jellemzők, alapjában véve nagyon szépen futott a teszt. Érdekes, hogy a legmagasabb fps-ek egy CPU-val születtek, ám a nagy átlag a két CPU-s felállásban született.
Egy évet ugorjunk az időben! Lássuk, mit mutat a 2017-es Tom Clancy's Ghost Recon Wildlands! A szokásos 1680-as felbontás és High részletesség mellett lett tesztelve. A játék CPU-igénye a hivatalos adatok szerint egy Core i5 2400, vagy egy AMD FX 4320.
Ezután a 2018-ban megjelent Battlefield 5-tel próbálkoztam, a szokásos 1680x1050-es felbontás és High grafikai részletesség mellett. Ez a játék már nagyon nem aprózza el a gépigényét, és legalább egy AMD FX 8350, vagy egyenesen egy Core i5 6600K CPU-t kér minimumhoz. Valahol éreztem, hogy erősen túlzó ez a gépigény, de már annak is örültem, mikor először láttam, hogy egyáltalán elindul a játék ezen a konfigon.
Na végre, ezt vártam! Hiába a hivatalos – ehhez a géphez mért brutális gépigény –, nemcsak, hogy elindult a játék, de remekül is futott. A CPU-skálázódás is tökéletes, hiszen mind a 8 CPU-magot ki tudta használni a játék, lényegében 100%-os skálázódással. Sőt, a minimum fps-szám 8 CPU-maggal több mint duplájára tudott emelkedni. Tényleg egy CPU mellett játszhatatlanul akadt szinte végig a teszt, amíg játszottam, míg két CPU mellett ennek nyoma sem volt, és végig élvezhetően futott a játék.
Mint látható, a tesztelt játékok elég jól futottak az Opteron 2354 CPU-kkal, annak ellenére, hogy sok esetben köszönőviszonyban sem volt a teljesítményük a játékok által minimum előírt CPU-kkal. Persze a tesztnek van egy árnyoldala is. Hiába egy szép csokor játékot tudtam összeválogatni, amikkel teszteltem, de valójában nagyon sok játék el sem indult. Úgy nagyjából 2016-ig többnyire elindultak a játékok. Viszont valahol 2017 környéke után történhetett valami hirtelen ugrás a gépigény terén, mert 2017-től alig-alig találtam játékot, ami elindult. Tényleg nagyon sokkal próbálkoztam, s nagyon megörültem, mikor találtam 2017-ből, 2018-ból és 2019-ből is egy-egy nevet. De igazándiból ez egyáltalán nem elvárható, hogy egy CPU megjelenése után több mint 10 évvel is elinduljanak rajta a játékok, tehát ezt továbbra sem hoznám fel hátránynak.
2018-ból választottam még a Strange Brigad nevű játékot, aminek a benchmarkja ezúttal is 1680x1050-es felbontás mellett High részletességgel futott. Hivatalosan egy 2. generációs Core i3, vagy egy AMD Ryzen 3 2200G processzort igényel a játék:
A játékot, illetve annak a beépített benchmarkját Vulkan API-ban futtattam.
Sajnos a benchmark csak az átlag fps-számot jegyezte fel, és mivel a Fraps nem működik Vulkan API alatt, így esélyem sem volt mérni legkisebb és legmagasabb fps-számot. Ettől függetlenül ebből az átlagolt eredményből is bőven jól látható, hogy a játék benchmarkja nagyon jól futott az Opteron 2354-esen. És Vulkan API ide vagy oda, sajnos a 2. CPU már nem hozott teljesítménytöbbletet.
Végül pedig a 2019-es World War Z nevű játék került be a tesztbe. A megszokott 1680-as felbontást és High részletességet alkalmazva. Hivatalosan egy 3. generációs Core i3, vagy egy AMD A10 5700-as APU kellene a játéknak:
Összegzés
Igaz, mai szemmel nézve, a tesztben szereplő játékok többsége nem a legújabb, de az tény, hogy így is bőven 10+ évesek voltak ezek a CPU-k, amikor ezek a játékok megjelentek. Ráadásul olyan CPU-król van szó, amik megjelenésükkor is eléggé megosztók voltak a teljesítmény terén. Ennek ellenére én azt mondom, hogy a platform elég jól helyt állt. Persze ez annak is köszönhető, hogy így 2016 tájékán már többé-kevésbé tudtak a játékok 4 CPU-mag/-szál fölött is skálázódni. És az egyik pont ez volt, amit kerestem a tesztemben. Sajnos a 2018-2020-as játékok közül már nem, vagy csak alig van, ami elindulna ezen a gépen. Viszont azért így is elég sok játékot sikerült összeválogatni. Ezekből kiindulva, ha megnézzük, hogy alakultak az eredmények egy és két CPU-val, nekem kicsit vegyesek az érzelmeim. Mert voltak esetek, amikor semmi gyorsulást nem tudott felmutatni a játék, hiába a plusz 4 mag. Illetve, ha volt is gyorsulás, közel sem duplaannyi, mint amennyit indokolna a "dupla processzor". Szerencsére azért a Battlefield 5 esetében erre is volt példa, aminek kifejezetten örültem, illetve az Ashes Of Singularity is érezhetően jobban futott két CPU-val.
Igaz, annyira nem releváns, de arra is választ kaphatunk a tesztből, hogy a K10-es platform mire elég napjainkban. Erre úgy gondolom, egyértelműen kijelenthető, hogy úgy a 2015-2016-os játékoknál van meghúzva az a bizonyos vonal, és az újabbak közül már csak nagyon kevés az olyan név, ami még elindul egy ilyen platformon. Na nem mintha olyan sokan akarnának Phenom 1-en vagy annak megfelelő Opteronon napjaink játékaival játszani, de sohasem lehet tudni. Na de hogy inteles oldalon mi a helyzet, lehet, arra is hamarosan sort kerítek, hogy kiderüljön.
