Hirdetés
Hát akkor vágjunk is bele… Most, hogy nem régiben hazaérkeztem és az itthoniak kérésére és a kinti tartózkodásom ideje alatti kérdések nyomán most én is elindítok egy sorozatot tiv61us mintájára a legek országáról, Ausztráliáról.
Ugye mindenki azt kérdezi, hogy milyen kint, milyen volt. És hogy megyek-e vissza, meg hogy ő is jönne, menne. Itt kezdődik az első és legnehezebb feladat szinte. A Vízum. Nagybetűvel. Magyar ember számára ez nagyon mumus dolog, mert mi vagyunk az az ország, ahonnan mindenhova kell vízum. Régen ugye a nyugathoz, még nyugatabbra mindenki tudja, Amerikához az ígéret földéjre is vízum kell, és igen Ausztráliába is kell.
Persze mindig el kell mondani, ez nem Amerika. Semmilyen tekintetben sem az, sokban igen, de ebben az egyben messzemenőleg nem az. Amerika sok szempontból jobb és sok szempontból rosszabb, mint Ausztrália. Itt nincs maradás, ha menni kell akkor menni kell, persze menni sokkal egyszerűbb. Az ausztrál bevándorlási hivatal eléggé szigorú, de nem Amerika. A vízum ügyintézése során nem kell a konzullal személyesen találkozni, sőt. Vízumot egyszerűen meg lehet kapni. Össze kell szedni mindent, amit kérnek és beadni. Nincs 0690-es telefonszám, készségesen email-be is válaszolnak kérdéseidre, de akkor inkább kezdjünk újra és részletesebben…
Ausztráliába millió féle vízum igényelhető. Ennek nagyon nagy százaléka teljesen felesleges és nagy százalékát ki sem használják. Inkább arra vannak, hogy minden speciális vízum egyfajta kiskapu, amin van egy feltétel aminek meg kell felelni és ha ez megvan akkor mehetsz. Én is egy ilyennel voltam kint. Csak hogy világos legyen: én az egyetemen keresztül egy szakmai gyakornoki, gyakorlati program keretében voltam kint. Ennél a vízumnál a feltétel az volt, hogy a meghatározott egyetem és munkahely igazolja, hogy te tényleg szakmai gyakorlatra utazol ki. És mivel tényleg azért mentem ki, nem volt semmiféle probléma. Van még sok ilyen féle, főleg üzletembereknek jó ez nagyon.
De az egyszerű magyar ember, vagy kivándorlóknak ez nem megfelelő lehetőség. Általában 4 fajta vízum a legnépszerűbb. A turista, tanuló, 457-es és az SI. Talán a sorrend megfelelő minőségüket és szolgáltatásuk illetően. A turista vízum nem egyenlő az amerikaival, itt nem lehet itt ragadni. Nagyon egyszerű indoknál fogva, itt mindenki próbál (és meg is teszi) az állami szabályok által dolgoztatni, azaz adót kell fizetned, ez alól nincs menekvés. Szükséged van egy TFN-re (Tax File Number = adószám) e nélkül nem dolgozhatsz, mert nem kapsz munkát. De turista vízumra nem kapsz TFN, így a kör hamar bezárul. Az ország szerint a turista azért jön, hogy elverje a nagyon sok pénzét. Szó szerint. Többi eshetőség nem játszik.
Mivel mikor érkezel az országba, ki kell töltened egy kártyát, hogy mi van nálad, mit hozol be stb stb stb és itt vesznek digitálisan nyilvántartása sokadszorra. Először a jelentkezésedkor majd utána folyamatosan és folyamatosan. Szóval, hogyha az adóhivatalnál igényelsz adószámot – amit szintén digitálisan kell – akkor a rendszer már ki is jelzi, hogy milyen vízumod van és mit kaphatsz.
A következő fokozat a tanuló vízum. Ezt általában mindenki megkapja, mint a turistát, mivel ez is egyfajta gazdasági érdek. Az ottani iskolák nagyon magas szinte oktatnak (illetve ezt mondják) és ezért nagyon sok pénzt kérnek el. Egy egyetemi diploma egy ausztrálnak 30-50 ezer dollárjába kerülhet, egy nem állampolgárnak akár kerülhet 10 ezer dollárba egy félév is. A nyelviskolák szintén nem olcsóak. Bár ennek kettős oka is van, az egyik, hogy angol nyelvet oktatnak, ami nem is lenne gond, mert nagyon sok ingyenes nyelviskola van (az ázsiaiak nulla tudásának feljavítására), hanem az egész abból fakad, hogy az ország szép és ha itt vagy akkor nem csak tanulsz, hanem nyaralsz is. Így fizess. A másik az, hogyha külföldi jön, akkor nem a csóri magyar megy ki, hanem a gazdag német, francia, olasz… ők meg tudnak fizetni, és fizetnek is, mi nem, így mi nem megyünk. Illetve nem annyian. Az államok tisztában vannak azzal, hogy a suli nem olcsó mulatság, így minden államban engedélyez, van 20 óra munka hetente. Ez államtól függően 10-20 dolláros órabérrel számolva heti 200-400 dollárt lehet keresni. Ez nem sok, de nem is kevés (a ma árfolyammal számolva 32-65 ezer forint hetente). Igaz ebből fizetni kell a sulit meg a lakbért, meg a kaját, de általában ez nem igazi munka, szóval ez csak kiegészítés. Csak összehasonlítás végett: nekem a szobám bérleti díja 125au$ volt és 100au$ bőven elég volt kajára is. Persze ez igénytől és várostól függ. De ahol drágább az élet ott a fizetés is sokkal több. Igazságosan arányos. Szóval szerintem egy diák meg tud élni, bár mint említettem ez bőven emberfüggő és igazából ez a vízumfajta azért van, hogy tanulj, nem azért, hogy dolgozz, ez jobb, ha mindenki megérti. Ez az egyik legnépszerűbb vízumfajta, amivel ott marad a (magyar) emberek többsége. És nem tudom, hogy ezt javasoljam-e vagy ellenezzem, én nem ilyen feltételekkel voltam kint, de az tuti, hogy packázni nem érdemes a bevándorlási hivatallal, mert ők a legszigorúbbak, és ha bekerül a fekete pont akkor igen nehéz lesz ott maradni (használhatjuk itt a majdnem lehetetlen kifejezést is) És nagyon sok esetben a vízumba bepecsételnek egy „no further stay” kifejezést. Na hát az coki, mert akkor nincs esély maradni, el kell hagyni az országot és újra vissza (de ez is kikerülhető, ahogy kint hallottam)
A 457-es vízum. Ez az első lépés a normális munkához. De mint említettem csak az első lépés. Sokan erre a típusra jelentkeznek, mikor kint vannak tanuló vízummal. És nagyon okosan is teszik, találnak egy munkáltatót kint, aki fogja őket alkalmazni. Ez a szponzor és a szponzor jelzi az államnak, hogy ő nekem kell, az egyén jelentkezik és meg is kapja. Olcsó és gyors elbírálású vízum, de vannak hátrányai is. Csak annál a cégnél dolgozhatsz, aki szponzorál, hogyha ez így van, mert például, kirúgtak, vagy megszűnt a cég, akkor gondban vagy, mert nem érvényes a vízumod. Ilyenkor gyorsan kell keresni egy szponzort, aki téged bevállal és maradhatsz.
Az utolsó előtti lépés a SI, ez az állandó lakosi vízum. Lassú, drága, pontrendszeres, de feltétel nélküli. Ezzel a vízummal rendelkező, már majdnem ausztrálok, nekik mindent lehet, bárhol bármilyen munkát kereshetnek, nem kell szponzor sem. Az ügyintézési idő majdnem egy év, de lehet pörgetni jobban is. Ez mindig attól függ, hogy mennyien vannak előtted és milyen államban vagy. Van ahol gyors, van ahol nagyon lassú. Drága, mert majdnem 2000 dollár, de ha azt veszed, hogy ez egy egész családra vonatkozik, azaz lehet csak te vagy 4en is gyerekekkel, akkor már nem olyan vészes. De fogalmazzunk úgy, hogy ez az összeg egy orvos 2 napi fizetése, ah rosszul fizetett, nekem 3 heti fizetésem, egy rosszul fizetett alkalmazottnak 2 heti bére, egy szakmunkásnak másfél heti. Egy diplomásnak, meg heti bére. Így talán nem sok. De erről majd később…
Ha ilyen vízumod van, akkor már több mint nyerő vagy, innentől már sínen vagy. Államtól függően 2-4 év és te is ausztrál vagy.
Az utolsó lépés, hogyha ausztrál állampolgár vagy. Ez nem egy rossz dolog. Lehetsz közvetlenül is, ezek a dolgokat kikerülve: Házasodj!
Illegális munkavállalás. Ez kedvenc témaköre a magyaroknak, de itt nincs. Ez nem EU és nem Amerika. Az ausztrálok tökéletesen egyenlők, legyenek feketék sárgák, fehérek. Ott nincs meg ez a „slave feeling” ott mindenki egyenlő, ott nem mondják, hogy te putri magyar, kínai, dél amerikai vagy és ezért te csak ezt csinálhatod. Mindent csinálhatsz, amire van képesítésed, vagy amire felvesznek, vagy amihez értesz. Az ausztrál ember becsületes, és betartja a törvényeket. Illegálisan bevándorolni nagyon nehéz, mert itt nincsenek „wetback”-esek (kérdezzétek meg tiv61us-t), hiszen minden más szárazföld több ezer km-re van. És turistaként maradni lehetetlen. Nincs és nem is lesz amnesztia, mivel abszolult mértékben nem függnek az illegális dolgozóktól, mert a számuk szinte nulla. Így ezt el is lehet felejteni…
Talán ennyi az indulás előtt, a folytatásban utazunk és majd beszélgetünk a munkáról ami kikerekíti ezt a kis történetet is…
