A kezdetek

Sziasztok!
Az előző írásomban, mely a homokjáróról szól, megígértem, hogy a 2012-es év elején bemutatom Nektek a jelenleg is használatban levő házam átalakítását. Nos, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy belevágjak a bemutatóba.

A kezdetek

A történet szálai még 2008-ba nyúlnak vissza, amikor egy sötétben világító festékeket gyártó/forgalmazó cég megkeresett azzal, hogy másik négy moddinggal foglalkozó úriember mellett én is készítsek nekik bemutatóházat a festékeik felhasználásával. Nagy megtiszteltetés és lehetőség volt ez számomra, örömmel vágtam bele a tervezgetésbe.

Az első dolgom egy átalakításra feláldozható ház felkutatása volt. Sikerült is egy korosodó, bézs színű ATX-es kuckót szereznem.

A belsejéről készült képeken látható, hogy eléggé elavult szegény, a P1 es konfigurációnak tökéletesen megfelel, azonban egy mai gépet már nem lehetne bele építeni. Sebaj, ingyen volt és a kihívás mindig is vonzott.

A tervek

Azt tudni kell, hogy ekkor még a ház csupán kiállítási darabnak készült, a P1-es gépet hagytam volna benne, nem volt szempont a korszerűsítés, azonban a ház festésén kívül mégis napirenden hagytam a belső átalakítását is. Ez elsősorban a hűtés javítására koncentrálódott volna, valamint a tápegység áthelyezését az előlapi panel mögé. Az oldallapot természetesen könnyebbé tettem volna egy ablaknyi fémmel és az előlapot is átvariáltam volna kissé.

A festékek különleges látványa mellé szerettem volna különleges mintázatokat és megoldásokat alkalmazni a házon. Inspirációt építészeti stílusokból próbáltam gyűjteni: gótikus mérmű, iszlám kalligráfia, szecesszió, bauhaus... mind-mind különleges formavilággal dolgozik, innen próbáltam ihletet venni.

A végeredmény eléggé geometrikus lett, egyik kedvenc amerikai építészem F. L. Wright motívumai azok, melyek a leginkább hatottak rám. Különlegességnek szántam még a ház tetejére felkúszó ablakot, melyet nagyon kevés házon láttam még kivitelezve.

A háznak kellett egy név is. Ez feladta a leckét. Szerettem volna egy jól csengő, könnyen megjegyezhető nevet találni, amiben benne van a „lumin” szó is. Végül az egyik kedvenc előadóm, ATB azonos című zenéje után lett Illuminated Mind.

A tápegység rögzítése

Sajnos a kivitelezés korai szakaszáról, az előlapon található minta kialakításáról és az oldallap kivágásáról nincs fotóm, egy winchester elhalálozás áldozata lett az a pár kép, plusz az összes adatom.
Az eredeti állapotól készült képeket a szerencsének köszönhetem, az átalakítás legkorábbi képei, a kivágások után készültek, íme:

A ház ebben az állapotában pihent durván másfél évet. A munka leállásának oka talán a Radikalmod első leállása is lehetett, de leginkább az zavart, hogy a megrendelő, a már elkészült házakkal nem kezdett semmit. Így aztán félretettem a házat és más dolgokra koncentráltam.

Az oldal újjáéledése után nem is foglalkoztam vele, inkább belevágtam a homokjáró építésébe.
Csak a 2009-es MTH lezajlása után vetődött fel bennem, hogy folytatni kéne ezt a házat. A tavasszal úgyis új konfiguráció vásárlását terveztem, illő lenne egy új házba beköltöztetni, plusz már untam kicsit az előző toronyházamat.

Pár nap múlva már azon kaptam magam, hogy újra a műhelyben dolgozok :)

Első feladatom a tápegység átköltöztetése volt az előlap mögé. Mivel ezt a házat nem készítették fel arra, hogy valaki Magyarországon egy ATX-es tápot akar ide beépíteni, ezért egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy ezt megtehessem. Nem volt hát mese, előkerült a jól bevált Ferm multigépem és nekiálltam dolgozni.

Az első lépés az volt, hogy a vázból kivágtam a felesleges részeket, ezután kerestem itthon megfelelő méretű fémlemezt. Ezt a lemezt imbuszfejű csavarok segítségével rögzítettem a vázhoz:

Miután kifúrtam a csavaroknak szükséges lyukakat a lemezen és a vázon, következhetett a tápegység helyének kivágása:

A tápegységet rögzítő lemez és az 5,25-ös helyek között volt bő 12 cm rés, ahol be lehetett látni a házba. Első elképzelésem az volt, hogy a házban csak 1 ház ventilátor lesz a hátlapon, az előlapra nem szerelek, csupán ez a nyílás biztosítja a levegő mozgását. Ezt a tervet hamarosan elvetettem, így alkalmassá kellett tennem a váznak ezt a részét egy ventilátor fogadására. A fém elemet már nem akartam újra elkészíteni, így annak pótlása jött szóba, mégpedig sikó lemezből. Azért, hogy a pótlás egy síkban legyen a vázzal, 3 réteget kellett egymásra ragasztanom, ráadásul ez már elég merev szerkezetet is adott.

Ezután a felület díszítésének elkészítése következett:

Az összes részlet a helyén, ventilátor beépítve, az előlap a helyén:

Tápegység II., előlapi panel beépítése

Az általam használt Chieftec tápegység az alján található 12 cm-es ventilátorral hűti le az alkatrészeket.
Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű levegőt kapjon, kellett egy megfelelő méretű lyukat vágnom a ház aljába, valamint magasabbra kellett emelnem, hogy kevesebb szélzaj keletkezzen.

A tápegység és a ház közé egy 12 cm átmérőjű fémszövet porszűrőt kívántam elhelyezni, így a nyílás mérete is 12 cm átmérőjű lett. A porszűrőt négy csavarral rögzítettem a házhoz.
A ház lábait kicseréltem négy keménygumi talpra, így már kellő távolság van az asztal és a gép között.

Sajnos a ház tervezésekor/építésekor nem volt divat az előlapi panel kialakítása a házakon, legalábbis ennél a háznál nem gondoltak erre. Így hát szereznem kellett egyet. Kedvenc PC bontómban árultak is 3,5-ös helyre beépíthető kütyüt.
Az átalakítást ez az eszköz se úszhatta meg. Mivel a 3,5-ös nyílást, az előlap átalakításakor már befalaztam, így új helyet kerestem neki, ami végül a ház teteje alatt lett meg. A rögzítés megoldható lett volna két csavarral is a ház tetején, de elegánsabb megoldást kerestem. Egy fém konzol segítségével a ház vázához rögzítettem az egységet, ezzel kielégítve az esztétikai követelményeket és a praktikusan megkönnyítette a ház szétszerelését is.

Először feljelöltem a nyílások helyét

Aztán fúrógép, multigép és tűreszelő segítségével kivágtam azokat. Az aljzatok tökéletesen illeszkednek a helyükre!

Ezután következett a konzol elkészítése, ami korántsem volt könnyű dolog. A hely szűke miatt nehézkes volt a méricskélés, majd a finomhangolás is, de a lényeg, hogy elkészült és a tetőlemezt minden gond nélkül le lehet venni anélkül, hogy a panel szorulna.

Hátsó ventilátor és tápegység aljzat

A Számítógépház-tervezés történetében szerintem az egyik legfurcsább állomás kétségkívül a processzor elé belógatott tápegység kitalálása volt. Sejtésem szerint a méretek csökkentése céljából történhetett ez a "remek" döntés, a gépek úgysem termeltek olyan jelentős hőt, felesleges volt a hűtéssel komolyabban foglalkozni.

Igen ám, de mi van akkor, ha a nagyszerű innovációval ellátott ház évekkel később egy lelkes modder keze ügyébe kerül, akinek feltett szándéka, hogy korszerűnek mondott gépét betelepíti ebbe a házba? Ráadásul örülne neki, ha hardver nem sülne meg, mint a karácsonyi pulyka? Muszáj szembe néznie azzal a ténnyel, hogy a ház hátulján egy ventilátor beépítésének szándékával össze-egyeztethetetlen nyílás van.

Azt a megoldást találtam ki, hogy a ventilátornak szükséges nyílást kivágom a vázból, majd a szabadon maradt helyeket fémmel, vagy műanyag lemezzel kiegészítem, így egy szabályos ventilátor nyílást kapva.

A képek beszéljenek helyettem:

Miután a műanyag elemet beépítettem, áttértem a tápegység hátsó kivezetésére.
Mint azt korábban már bemutattam, a tápot az előlap mögé építettem be. Meg kellett hát oldanom a tápvezeték kulturált elrejtését/elvezetését.

Ehhez szükségem volt egy meghalt tápegység anya csatlakozójára, valamint egy használaton kívüli vezetékre.
A vezetéket méretre szabtam, egyben megszabadítottam a villás dugótól, majd a bontott aljzatot ráforrasztottam a vezeték végére. Ezzel a megoldással a házon belül el tudtam vezetni a kábelt. Az aljzat számára egy nyílást kellett vágnom a vázba.

Miután ezzel is elkészültem, következhetett a hátlap rendbetétele. Ez alatt azt értem, hogy a régi bővítő helyek nyílásait, melyek a tápegység alatt voltak, el akartam tüntetni, valamint a ventilátor nyílása környékén is voltak rések, melyeket nem akartam többet látni. Ehhez autós hibajavítót használtam.

A bővítőhelyek lemezeit kitörtem, majd a belső oldalra beragasztottam egy egy milliméteres acéllemez-darabot, amivel megfelelően szilárd felületet biztosítottam a glettelés számára.

Az első réteg glettanyag felvitelével elkezdődött a fárasztó és unalmas körforgás: glettelés-száradás-csiszolás, amit a hibák ismételt kijavítása követett.

A végeredmény egész jó lett:

Ennyi fért ebbe a részbe, remélem ez a munkám is elnyeri tetszéseteket. Hamarosan jön a folytatás!

Üdv!

Engineer086 aka Nagyizom